zen-taxi

à la carte 1

2006. június 15. - Hegyi Zsolt

palacsinta
Kezdjük azzal, hogy szerénytelenség nélkül állítom, közép-európa legjobb palacsintáját sütöm, sőt, egész odáig megyek, hogy nehezen lehet az én konyhámban rosszat enni. megtanultam főzni - ami állítás már eleve marhaság, mert véleményem szerint főzni nem lehet és nem kell tanulni. el lehet lesni dolgokat, lehet venni szakácskönyveket, de valaki vagy megszereti a főzést, vagy ha nem, akkor mindegy, annak főztje lehet laktató, egészséges is, de jó semmiképp se. nem főzök sterilen, nem méricskélek minden áron. a receptek arra jók, hogy az alapokban az ember ne tévedjen nagyot, de idővel már csak olyan egy szakácskönyv (ha jó), mint egy művészeti album. nézegeti az ember, mosolyog, rácsodálkozik, nyel nagyokat, de másolni semmiképp sem akarja azt.
   kevés nő tud jól főzni. talán türelem kérdés ez, talán fantázia, talán bátorság vagy kitartás - némely dolgok esetében (tészták) a kézi erő hiánya is lehet az ok. mindenesetre amikor valami igazán döbbeneteset eszik az ember, amikor szíve szerint féloldalt fekve enne-inna rogyásig, déltől estig és még tovább, csak abba ne maradjon, nos, ott a konyhában általában férfi volt az elkövető. nem otthoni példa ez, apám csapnivaló volt ebben is, mint szinte mindenben - rántottához lelkesen sózta meg az olajat, és ennél messzebbre a kulinária erdejében soha nem merészkedett, inkább evett hideget, de főzni még egy maggi levest se mert. anyám más volt. ő főzött, rendületlenül. megvolt minden esemény menüsora. hétvégén általában rántotthús, sült krumpli vagy püré, és saláta. no, ez már egyedi volt: vagy fejes saláta, cukros ecetes vízben úszva, de valóban, bőven merülve, oly ecetesben, hogy mire félig értünk az evésben, addigra kifehéredett a szánk is. de élveztük, rohadt jó volt, na, lássuk be. a másik, az a nemzetiszín saláta volt, karikára szelt paradicsom, hagyma és zöldpaprika. ez is a cukros-ecetes lével leöntve. no, ebből mai eszemmel érthetetlen módon a paradicsomot soha nem voltam hajlandó megenni. de még az is elég volt a bajhoz, ha a paprikám mellé keveredett EGY magnyi paradicsom. akkor az már nem kellett. ahogy nőttem, úgy fanyalodtam a hagymára rá, amúgy nem ettem. ma sem nagy barátom.
   ha már evés... hogy még rettenetesebbet meséljek: nyáron, mamánál nagyon jó volt, amikor nagy bicaj után hazaérve végre ehettünk. karéj zsíroskenyér - igen finom kenyér volt még akkoriban, meg sós kifli is, de ezen kár merengeni - ami eddig rendben is van. de én soha nem voltam mást hajlandó megenni, csak a papíros bolti zsírt. semmi mást, már a műanyagost se nagyon. olyan, hogy kisült hús zsírja, szóba se jöhetett, akkor inkább éhes maradtam. marika néni a szembeszomszéd gabi anyja tudta ezt, amikor ő látott minket vendégül, akkor nekem külön kent kenyereket ilyes mód. többieknek meg a húszsírosat. aztán ott volt az uborka. imádtam, de csak az eceteset. csemege? soha! azt már nem. vagy ami a legviccesebb: a krinolin. mai napig nem tudom megenni. igaz, ebben benne van a nyár is, amikor katonákat csinált nekem nagyanyám, finom kenyér, azon vaj és egy-egy krinolin karika. na, azok a krinolinok mindig a macskáknál végezték, amikor kiment a mama. vagy a kanapé alatt. aztán amikor nyaranta egyszer elhúzta a kanapét, volt nemulass, hogy miképp került ennyi krinolinkarika oda. hát igen - de ez így önmagában csak egy finnya. viszont a párizsit meg imádtam, meg voltam érte esve, hogy ehessek, ma is szeretem. pedig állítólag ugyanabból a húspépből van a kettő. ki érti...
   de vissza a palacsintához. életem első palacsintáját még a hegyen sütöttem klárival ketten, d nem volt otthon, hát gondoltuk meglepjük, sütünk ebédet. na, kevertük, kavartuk, de valahogy nem lett jó, szakadt, lukadt, égett, minden baj. d megjött, meglátta ügyködésünk, elnevette magát: "dehát gyerekek, vizet süttök?" klári szája legörbült, bennem elindult a dac. na, azóta sütök palacsintát én magam, volt már, hogy itteni házunk előző tulajával versenyt sütöttünk, mindenki a maga eszközével, módján. ugyanis, én a következőképp sütöm a túrósat: egy nagy króm habüstbe teszek úgy egy picivel kevesebb, mint egy liter tejet. löttyintek rá olajat, hintek bele pici sót, egy vaníliás cukrot, érzésnyi kristálycukrot, és tojás méretétől függően 3 egész tojást - és egynek a fehérjét, aminek sárga részét a túróra teszem. szóval ez a folyékony rész. veszem a botmixert, és szórom bele az üstbe a lisztet. szórom, keverem, szórom, keverem, amíg nem lesz olyan sűrű, amit akarok, plusz egy picit. és elteszem valahová ahol a macskák nem isznak bele, fél órára minimum. a túróval meg úgy van, hogy fél kiló túrót veszek, azt az egy tojás sárgát, amit írtam, pici sót, vaníliás cukrot, rendes cukrot és fahéjat. citromnak héját is reszelek bele, ha nem felejtem el. el szoktam. a túró milyenségétől függően kell mellé tejszín, én maresi kávétejszínt szoktam, az van itthon mindig. és fogom a botmixert és azzal zúzatom össze, amíg krémszerű nem lesz. mazsolát rumba áztatok, ha nem felejtem el, akkor órákkal előbb. ha igen, akkor hamahamar, és mikróban adok neki fél percet. leöntöm a feles rumot és beleszórom a mazsolát a túróba. elég sokat. összekavarom, kóstolom, ha kell még, kap cukrot. de azt bele kell kalkulálni, hogy a cukortól folyósabb lesz. na, utána az is áll. és amikor kezdem sütni, akkor előbb a tésztába öntök buborékos vizet, mert az biza besűrül. és a végén még olajat. és akkor van egy régi talán teflon serpenyőm, nem, nem profi palacsintasütő, hanem ez az ősöreg holmi. egy nagy titok van, de elárulom. palacsintát csak egy serpenyőben lehet sütni, abban aztán mást sohase többet, csak ezt. és soha nem szabad elmosni. ha vége, ki kell törölni papírtörlővel. ez a titok, ha ez van, akkor soha nem fog leégni a tészta. amikor valaki beavat egy sütőt, akkor az a módi, hogy 3-4-5 tésztát le KELL benne égetni. felvakarni és újra. és újra. na, akkor utána majd már az is jó lesz. énnekem van egy teflon lapátom, azzal forgatom, mert régen a sütőnk felett futónövény volt és akkor amikor dobáltam, fennakadt rajta. de ha nagyon kell villogni, persze tudom dobni is. ami még fontos: nadrágkorcba kell egy konyharuhát tűrni, és megfelelő mennyiségű folyadék is kell. régen, amikor még divat volt nálunk az alkohol, akkor ez a folyadék 1-2 sör volt, kötelezően. a sörről és egyébről már jó ideje leszoktam, de amikor palacsintát sütök, hiányzik még. a cigi is, de lássuk be, minden nem lehet egyszerre jó. elég, ha a palacsinta az. ahogy sütöm, fordítom, töltöm is. van, aki halmozza, meg csak amikor kész minden, akkor tölti. botorság. így bír lenni sok palacsintám, ami jó ebédre is, meg vacsorára is. én soha nem melegítem, szeretem hidegen is. és szoktam lekvárost is és csokist. újabban pedig az a perverzióm, hogy a túróba mazsola helyett rumba áztatott aszalt vörös áfonyát teszek. még jobb. na, jó étvágyat. majd még kulinálok ide máskor is.

A bejegyzés trackback címe:

https://zen-taxi.blog.hu/api/trackback/id/tr892283700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Larsen 2006.06.16. 17:13:07

A palacsinta még okés lenne, de rádió nélkül nehezen nyelem. :D

zsoltu · http://zen-taxi.zsoltu.hu 2006.06.16. 18:00:19

értem én. elmondom akkor, hogy azt akartam, hogy minden beíráshoz tartozzon egy kép és egy zene is. aztán meg letettem róla, hogy akkor legyen rádió, amiben benne vannak a számok. de a fless az szar volt és fagyizott tőle a szexplórer. mit volt mit tenni. keresem a megoldást. ha meglelem, lesz újra zene.

Larsen 2006.06.16. 18:05:42

na ja ez nekem nem tűnt fel, mert rókát használok...

brünnhilde · http://brunnhilde.blogspot.com/ 2006.06.16. 18:51:59

próbáld meg egy borsónyi vajon sütni és mazsola helyett kísérletezhetsz datolyával is.

brünnhilde · http://brunnhilde.blogspot.com/ 2006.06.16. 18:56:44

ja, ez a nemzetiszín saláta ez nékem horror, én útálom az ecetet. Mi nyerslecsónak hívtuk a hasonló salátánkat, picit sóztuk és olajjal megcsepegtettük. El-eldugtunk benne egy szeletke csípőset, hogy kacaghassunk amikor a másik levegőért kapkod.

zsoltu · http://zen-taxi.zsoltu.hu 2006.06.16. 20:08:50

mármint hogy a mazsolát süssem vajon? lehet, nem rossz, a banán is fenomén ha sül. a datolyával a bajom az a kitinpáncélja. enni még csakcsak, de beletenni... viszont az van, hogy télre fogok rumba eltenni ilyen vörös áfonyát. és megfázásnál azzal fogom magam gyógyítni, mert az áfonyás rum az isteni. a mi salátáinkba olaj nem került. :) ma már én így nem csinálnék semmit se, de gyerekkorom alap élménye.

brünnhilde · http://brunnhilde.blogspot.com/ 2006.06.16. 20:29:39

:-) Nem a mazsolát, a palacsintát kell vajon sütni! A franciáktól tanultam, csak ők nem töltik, hanem valami contró-narancsszörp-karamell keverékbe mártogatják. Vörös áfonyát már én is vettem, de annyira drága, hogy úgy eszem, mint más a bon-bont; nagy-nagy áhitattal, vacsora után pár szemet. Datolyát majdnem mindenbe használok amibe más mazsolát. Eredetileg a mákos gubát brünhildésítettem vele, aztán a diós tésztára szórtam rá apróra vágva cukor helyett. Persze ízlés dolga, lehet nem szeretni. Keresztbe kell vékonyra szeletelni, akkor nem zavar sem a héja, sem a mag körüli rostok. édes palacsintát egyébként én sem tudok szépet sütni. Vagy reszelt almával dúsított vastag palacsintákat sütök amit nem lehet megfordítani csak kicsúsztatni, vagy sós palacsintát, akkor azt párolt spenóttal töltöm meg. Vagy juhtúróval, vagy apróra vágott olajbogyóval ízesítem a spenótot valami fennséges.

zsoltu · http://zen-taxi.zsoltu.hu 2006.06.17. 09:02:22

már amely francia. a bretagne-i palacsinta túltesz mindenen. na az, az valami. töltött kocka formájú, igen sötét színû tészta. és hát az íze.... és azt aztán tényleg mindenfélével töltik, gombamártástól a lekvárig mindennel. namost van egy titkos receptem is. az úgy van, hogy sós palacsinta, parajkrém, ezekbôl úgy rétegezve, hogy csak egyik oldala sütve és egymásra, vékonyan kenve egy jénaiba. és a tetejére meg szilva felezve. és sütôbe. hát igen.

Tie 2006.06.18. 14:03:07

A sós palacsinta nálatok mit jelent? Milyen tészta? Mi krumplis palacsintát szoktunk csinálni. Értelemszerűen az sem édes tészta, és nagyon bírja a sajttal, sonkával történő töltögetést, és állati vastag tud lenni, és iszonyatosan laktató. :)

zsoltu · http://zen-taxi.zsoltu.hu 2006.06.18. 14:06:57

bármi, ami nem édes töltelékű. ez a sós palacsinta definíciója nálam. húsos, zöldséges, sajtos, akármis - a hortobágyi is az. de attól egyszer akkorát hánytam, hogy azóta a nevének elhangzása is hideglelést okoz nálam. brrrr, egyen olyat a ronyóspali. soha többé.

Tie 2006.06.19. 19:12:47

Tehát tésztában hagyományos palacsintatészta?

zsoltu · http://zen-taxi.zsoltu.hu 2006.06.19. 19:18:21

ki hogy csinálja. van, aki a tésztába eleve nem tesz, nem mer tenni cukrot. annak igen. én amúgy teszek bele, szóval így az kihagyandó, ha a töltelék sós. még valami. a liszt. fontos, milyen a liszt. én szeretem a rozslisztet keverni a hagyományossal.

Tie 2006.06.19. 23:55:57

Na, akkor majd csinálok valamikor krumplis palacsintát, aztán viszek át belőle. Az valami olyan, hogy lebabázol tőle. :)
süti beállítások módosítása