zen-taxi

avant-garde

2006. április 06. - Hegyi Zsolt

Andrással beszélgettünk egy jó kis kóla és egy kávé mellett a cafe karmában a liszt ferenc téren - az egy külön történet, hogy mennyire hülye dolog, hogy hatodikos korom óta lakom pesten és képtelen vagyok megtanulni a várost rendesen. hogy miről beszélgettünk, nem tárnám a nyilvánosság elé a maga teljes részletességében, ha lehet belőle bármi, úgyis idővel kiderül. a fő csapásvonal a vizuális kultúra, nevelés, az, hogy miképp etetik embereket és mi módon lehetne ezzel valamit kezdeni.
   este még kis elalvás előtti agytornaképp végiggondoltam ezt meg azt. j-vel beszélgettünk amerikáról, az amerikai művészetről, annak gyökértelenségéről, a mecenatúráról gertrude stein vetületén keresztül, a felpörgetett vizualitásról, warhol pukkasztó leveskonzervjéről, és arról is, miért nem létezhet semmiféle művészeti területen sem ma avantgarde.
   mert nincs garde. és mert kihaltak azok a sznobok, akik anno hidat képeztek az alkotók és a közönség között, akik megfejtették, kit kell szeretni, felkapni, akiknek köszönhetően valami azért mégiscsak mozgott. ma a művészet érdektelen, a sznobok is csak fogyasztanak, melyik a menő öltönymárka, hol vegyél bútort és melyik autó az év autója gazdagéknál.
   régen a sorok között kellett olvasni, legfőképp olvasni, ez a lényeg. az információ forrása leginkább az írott mű volt, azt figyelte a nagy testvér, azért hát abban kellett nagyot dobni. sorok közé tenni az értelmet. ma egyszerűsödtek a kellékek, elemibb szinten folyik a kommunikáció, az is ösztönvezéreltebb, hogy ma már minden képek, formák, sőt: színek szintjén üzen. választhatsz, sárgát, vöröset, kéket és zöldet, az újság tüntetően citromsárgára vált, mert az az igazi sárga és nem a másik. színek. egyszerű azonosulási felület. légy sárga, vegyél kéket, edd a zöldet. a lényeg: gondolkozz keveset.
   és mi a helyzet a művészettel? megélhetési művész. menni reklámba adni arcot, benne lenni a kereskedelmi tévék bulvárműsorában, eladni az érzékenységet a médiának. jobb esetben tervezni széket, újságot, de legfőképp reklámot. művészi lesz az eredmény? nem. mert nincs rá idő. se megalkotni, se befogadni. minden egyezik mindennel, teljesen érdektelen, hogy melyik mosóport veszed, mind ugyanaz, mindegy, melyik pizzériából rendelsz árut, mind ugyanabból van, nem számít, melyik üdítőt iszod, mindben ugyanaz az e-betűs alkotóelem van, matematikai, fizikai és kémiai képletek csak. be kell csomagolni és el kell adni. csupa csomagolóanyag és árcédula. nincs választás. ezt kell eladni, ehhez kellenek a mûvészek. a többi nem számít, ha nem vagy menő és nem fekszel jól valami multinál, mindegy, hogy mennyire maradandó amit alkotsz, a közönséghez nem juthat el.
   ha az a kor jött el, amikor minden ami szembejön, felcserélhető és egyforma, ha nincs választás, ha bármi, amiben hittél, mint termék, mint brand, végtére is ugyanaz a dolog más csomagolásban, akkor eljött a szabadság ideje is. abban a korban, amikor a hited az árucikk köré szervezett reklámkampány (tessék csak az apple intel váltására gondolni, mekkora hazugság is ez az egész, amit eddig etettek a macintoshban velünk és amit most próbálnak ugyanúgy megetetni), amikor rendre ráébresztenek, hogy ez a hit nem tartós, csak eszköz leszel általa és igen magasról zuhanhatsz, amikor új cikket dobnak piacra és a régivel együtt te is szemétre kerülhetsz, ha nem váltasz és nem cserélsz újra - nos ekkor beköszönt az igazi szabadság. hisz egyedül lettél.
   nincs más, mint te magad. becsapott az alsógatyád, elhagy a farmerod, mással kacérkodik a laptopod, meglop a bankod, olcsósít a zöldségesed - minden és minden csak árucikk. vedd meg, használd. és dobd ki. szerelmes voltál az autódba, élvezettel vezetted, hittél benne? miben? darab vasakban? gondoltad, jobb a bmw mint a fiat? ugyanott gyártják, ugyanazt pakolják bele. a logo más csak. ebben a magárahagyottságban végre helyére teheted azokat a dolgokat, amikért addig rajongani kellett. bármit megtehetsz, a rendszer maga az, ami önnön hazugságaival felszabadít a saját hatalma alól téged. egyik kóla se jobb a másiknál, egyik kávézó se jobb a másiknál, nincs jobb és rosszabb tévéadó, nincs kevésbé ártalmas energia - csak te vagy és az agyad. használd. és keress magad mellé még emberi agyakat.

A bejegyzés trackback címe:

https://zen-taxi.blog.hu/api/trackback/id/tr752283683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A vajszinu arnyalat · http://avajszinuarnyalat.freeblog.hu/ 2006.04.06. 21:06:43

Amit irsz a poszt masodik feleben, "fogyasztoi tarsadalomtol valo megcsomorles" cimen, az persze igaz. Az elejehez van nehany tunodesem. I. A gyokertelenseg, amit az amerikai muveszettel kapcsolatban emlitesz, nem tudom, hogy (1) igaz-e tenyleg (vagy csak mast ertunk gyokertelenseg alatt? te peldaul mit?) (2) ha elfogadjuk, hogy igaz (akarmilyen per def.), vajon baj-e ez vagy eppen nem (ertsd: nem tesz-e ezzel jot neki)? II. Irod: elemibb szinten folyik a kommunikáció. Stimmt. (Bar en inkabb ugy mondanam: egyertelmubb lett a kommunikacio.) Egyszerusodott. Megint: jo ez, vagy egyertelmuen sirjunk miatta? III. A "sorok közé tenni az értelmet" alapelv, ha jol ertem, mire gondolsz, fokent az Elbatol keletre divott. (Ebben az ertelemben mashol mar regen nem volt divatban.) IV. Az eredmeny "muvesziesitese": megalkotasuk nem idofuggveny, nem is lehet az (ez nem zarja ki, hogy mindenre megfelelo ido kell persze). Viszont az altalad leirt jelenseg kulcsat remekul ragadod meg es nyitod vele fol szemunket: a befogadas idohianya bizony tragikus. V. A vegkicsengesed: "csak te vagy és az agyad. használd." Ennek fenyeben vajh' mi a lenyeges kulonbseg az altalad kisse nosztalgikusan emlegetett sznobok ("akik megfejtették, kit kell szeretni, felkapni"), es a mostani "rendszer (...) az (...) önnön hazugságaival" kozott? Nem arra gondolok, ami reflexbol eszunkbe jut, hogy ugye az elozoben fonnakadtak a valodi ertekek (is), utobbiban nem (Vagy sokkal kisebb aranyban), nem. Hanem arra, hogy az elozo helyzetben is tudatunkon kivuli volt a manko, most is. Szoval akkor mi van? (Ismersz, nem kotozkodom, tenyleg kivancsi vagyok.)

zsoltu 2006.04.16. 23:38:44

1. azt gondolom, hogy a gyökértelenség akkor rossz egyértelműen, ha ismerethiánnyal párosul. gyökértelenségen azt érrtem, hogy az ősi motívumokat nem adaptálták oly sikeresen, mint akár az ausztrálok az aboriginal művészetet, miközben ismereteik is korlátosak az európai művészetet illetően. ez önmagában nem baj. csak kellemetlen. hogy jót tenne-e? nem tudom. igen hamar tudok elunni amerikai művészetet. oké, leibowitz kivétel. 2. az elemibb szintű kommunikáció nem választás eredménye, hanem kényszeré. részben az irányítás lehetősége van benne, rászben az, hogy az oktatás is csak mostanában kezd ráébredni, hogy baj lesz a gyerekekkel, mert analfabéták. a baj tehát, hogy ez az elemibb kommunikáció nem tud felsőbb osztályba lépni, ha akar se, mert hiányoznak az ismeretek és készségek. 3. a sorok közé tett értelem az nem tudom, hol volt divat és hol nem. itt kényszer volt. kevéssé értelmes "médiapolitikusokat" így lehet átverni, hogy ami fenn, az nem lenn, ami benn, az nem kinn, szóval kódolt üzenetek, hagymahéj. ennek okafogyottsága eléggé nyomottá tette, főképp az irodalmat, szövegközpontú zenét. ez utóbbiban a legnagyobbak a veszteségek. 4. az idő nagy úr. vagy azt mutatja meg, hogy a termék képtelen öregedni, vagy azt, hogy képtelen megmaradni az idôben. nem kegyes. 5. az előbbi esetben - sznob - bizony nem a tudtán kívül lett az, ami. a sznobok közérzetéhez kellettek a művészek, a mûvészek megélhetéséhez a sznobok. azáltal, hogy több tényező együtthatásának következtében ez az egész működésképtelenné lett, még nem kéne sírni. de az, hogy helyébe nem lépett be semmi, az tragikus. a művészetet a massza tartja el. jó esetben, jó helyen. itt pedig a média. ez rossz.
süti beállítások módosítása