Andrással beszélgettünk egy jó kis kóla és egy kávé mellett a cafe karmában a liszt ferenc téren - az egy külön történet, hogy mennyire hülye dolog, hogy hatodikos korom óta lakom pesten és képtelen vagyok megtanulni a várost rendesen. hogy miről beszélgettünk, nem tárnám a nyilvánosság elé a maga teljes részletességében, ha lehet belőle bármi, úgyis idővel kiderül. a fő csapásvonal a vizuális kultúra, nevelés, az, hogy miképp etetik embereket és mi módon lehetne ezzel valamit kezdeni.
   este még kis elalvás előtti agytornaképp végiggondoltam ezt meg azt. j-vel beszélgettünk amerikáról, az amerikai művészetről, annak gyökértelenségéről, a mecenatúráról gertrude stein vetületén keresztül, a felpörgetett vizualitásról, warhol pukkasztó leveskonzervjéről, és arról is, miért nem létezhet semmiféle művészeti területen sem ma avantgarde.
   mert nincs garde. és mert kihaltak azok a sznobok, akik anno hidat képeztek az alkotók és a közönség között, akik megfejtették, kit kell szeretni, felkapni, akiknek köszönhetően valami azért mégiscsak mozgott. ma a művészet érdektelen, a sznobok is csak fogyasztanak, melyik a menő öltönymárka, hol vegyél bútort és melyik autó az év autója gazdagéknál.
   régen a sorok között kellett olvasni, legfőképp olvasni, ez a lényeg. az információ forrása leginkább az írott mű volt, azt figyelte a nagy testvér, azért hát abban kellett nagyot dobni. sorok közé tenni az értelmet. ma egyszerűsödtek a kellékek, elemibb szinten folyik a kommunikáció, az is ösztönvezéreltebb, hogy ma már minden képek, formák, sőt: színek szintjén üzen. választhatsz, sárgát, vöröset, kéket és zöldet, az újság tüntetően citromsárgára vált, mert az az igazi sárga és nem a másik. színek. egyszerű azonosulási felület. légy sárga, vegyél kéket, edd a zöldet. a lényeg: gondolkozz keveset.
   és mi a helyzet a művészettel? megélhetési művész. menni reklámba adni arcot, benne lenni a kereskedelmi tévék bulvárműsorában, eladni az érzékenységet a médiának. jobb esetben tervezni széket, újságot, de legfőképp reklámot. művészi lesz az eredmény? nem. mert nincs rá idő. se megalkotni, se befogadni. minden egyezik mindennel, teljesen érdektelen, hogy melyik mosóport veszed, mind ugyanaz, mindegy, melyik pizzériából rendelsz árut, mind ugyanabból van, nem számít, melyik üdítőt iszod, mindben ugyanaz az e-betűs alkotóelem van, matematikai, fizikai és kémiai képletek csak. be kell csomagolni és el kell adni. csupa csomagolóanyag és árcédula. nincs választás. ezt kell eladni, ehhez kellenek a mûvészek. a többi nem számít, ha nem vagy menő és nem fekszel jól valami multinál, mindegy, hogy mennyire maradandó amit alkotsz, a közönséghez nem juthat el.
   ha az a kor jött el, amikor minden ami szembejön, felcserélhető és egyforma, ha nincs választás, ha bármi, amiben hittél, mint termék, mint brand, végtére is ugyanaz a dolog más csomagolásban, akkor eljött a szabadság ideje is. abban a korban, amikor a hited az árucikk köré szervezett reklámkampány (tessék csak az apple intel váltására gondolni, mekkora hazugság is ez az egész, amit eddig etettek a macintoshban velünk és amit most próbálnak ugyanúgy megetetni), amikor rendre ráébresztenek, hogy ez a hit nem tartós, csak eszköz leszel általa és igen magasról zuhanhatsz, amikor új cikket dobnak piacra és a régivel együtt te is szemétre kerülhetsz, ha nem váltasz és nem cserélsz újra - nos ekkor beköszönt az igazi szabadság. hisz egyedül lettél.
   nincs más, mint te magad. becsapott az alsógatyád, elhagy a farmerod, mással kacérkodik a laptopod, meglop a bankod, olcsósít a zöldségesed - minden és minden csak árucikk. vedd meg, használd. és dobd ki. szerelmes voltál az autódba, élvezettel vezetted, hittél benne? miben? darab vasakban? gondoltad, jobb a bmw mint a fiat? ugyanott gyártják, ugyanazt pakolják bele. a logo más csak. ebben a magárahagyottságban végre helyére teheted azokat a dolgokat, amikért addig rajongani kellett. bármit megtehetsz, a rendszer maga az, ami önnön hazugságaival felszabadít a saját hatalma alól téged. egyik kóla se jobb a másiknál, egyik kávézó se jobb a másiknál, nincs jobb és rosszabb tévéadó, nincs kevésbé ártalmas energia - csak te vagy és az agyad. használd. és keress magad mellé még emberi agyakat.