menni kéne

2006. január 27. - Hegyi Zsolt

Biztos vannak, akik felizgulnak a hírre, hogy szabó istván besúgó volt, ahogy mgp-t is lehet még egy körrel többért utálni mert nem csak buzi, nem csak kritikus, de besúgó is - én meg szánom magunkat ezért. olyan kurva szánalmasak vagyunk, így, globálisan. komolyan kérdezem, kérem, hogy mondja már el nekem valaki, aki az igazság letéteményese, hogy mi változik ezen tudásunkkal, hogy ez meg ez ilyen és olyan volt? visszafelé tekerve a filmet akkor most másik snitt jön?
   emlékszem kilencszáznyolcvanban a régi orionon a 19-es rövidhullámon hallgattam az olimpia tudósítását. 21-en és 25-ön kevésbé jött jól. nem értettem igazán, hogy akkor most nekünk rossz, hogy nem jöttek el sokan, vagy jó, és hogy akkor most könnyebb nyerni vagy sem, azt éreztem, hogy itt valami nagyon kétfelé áll, valahogy nagyon más az, amit mondanak a tévében és más, amit a rádióban hallok. de azt nem éreztem, hogy ettől valami más lenne nekem. ahogy egyszer tudom, indultunk fel valami lakásba valami nagyon fontos októberi dolog volt, és tudni lehetett, hogy ott lesznek valami nagyon fontos emberek és valami nagyon fontosat és mást lehet majd hallani. mentünk és akkor amikor beléptünk, ott ült rajk és őt én ki nem állhattam, valahogy a fiatal művészek klubjában nagyon nem jött nekem be az, ahogy a jazzpicsák körüldongják a nemtudommiért, ő meg sűtparaszt módra bunkózik mindenkivel, aki nem jazzpicsa és nem a haveri köre. ezért hát én akkor amikor őt ott abban a szobában megláttam, egybôl ki kellett forduljak és hazamenjek. nem tetszett.
   nem tudom, hogy ezek az emlékek akkor meg fognak most majd változni, kellene változniuk bennem? vagy amikor józsef attila verseskönyvvel a kezében andrist fényképeztem az alkonyatban... az is akkor most más kell legyen bennem attól, hogy józsef attila se biztos, hogy az, akinek akkor hittem, vagy akartam hinni?
   nem tudom, hogy ez kinek jó. nem hiszem, hogy bárki élete visszafelé átretusálható vagy gyógyítható lenne. nem hiszem, hogy azzal, ha ma megtudnám, hogy az a pálinkás, akiről akkoriban azt sutyorogták hogy spion, lehet hogy csak a hülye szemüvege miatt, szóval hogy ha kiderülne, hogy tényleg az volt, akkor most megfájdulna a múlt. se meg nem szépülne. maradna az, ami, hiszen az ilyen információknak szerintem nincs hatása visszafelé. de kinek áll érdekében megrontani a szánk ízét? miért? és legfőképp: meddig tetszenek még ezt csinálni, mikor lesz már elég és mikor kezdhetünk végre előre nézni?
   még valamit. nagyon szeretnék hinni ebben a helyben, ebben az országban, ezekben az emberekben, akik itt élnek. és nagyon skizoid módon érnek hatások, nagyon kettészakítanak. egyfelől biztos vagyok benne, hogy van a bulvárbunkó pizzazabáló világ is. vannak emberei. ez tény. kapcsolj tévét, és láthatod, nincs olyan csatorna, ami ne menne a szint alá. elkopnak az emberek, megfakulnak és unalomra cserélik az eredetiségüket, mert az jobban fizet. szóval körbevesz a nagy szarhegy. és akkor kérdezem magamtól, hogy valóban nincs másik oldal? persze a baráti körből is sokan mondják: dehogynem, nézd csak meg a kiállításokat, nézz független filmeseket, olvass blogokat vagy hallgasd a tilost... és én erre azt mondom: aha... igen. aha.
   de tudom, hogy ez nem igaz. nem. nem történik semmi a tilosban, mert csak az a fontos, hogy létezzen, vegetáljon, hogy tilososan csináljon, de történni és történtetni, az nem. és böngészhetjük a netet is, köldöknézés van és nyelvi agyhalál, unalom és belterjes semmitmondás. árnyékra vetődés. egyszerűen a 4 éves ciklusok, mint a havibaj, megviselnek mindent. még aki függetlennek tartja-gondolja magát, még ő is függvénye a politikának, passzívan is belemegy és hagyja, hogy ide-oda sodródjon hírek által, spiclizés által, szeret-nem szeret-et játszanak a filmesek is, mindenki tulajdonképpen vár valamire, de ő maga tenni semmit se, ami téttel bír. senki nem akar rizikót. lehet, hogy ez már így marad?
   te is be vagy szarva, hogy nem lesz munkád, hogy elhagy valaki, hogy nem kapsz támogatást, hogy nem vesznek körül majd nyájmeleg emberek? te is félsz kimondani dolgokat, féled azt, amivel ijesztgethetővé tett a politika? neked is a napi kenyér a fontos? hallgatsz? elfogadod ezt a szart? etetik veled, tömik a torkodon, vagy már magad nyeled?