Kompország keletre hajóz

2018. július 09. - Hegyi Zsolt

2017-01-20-15_35_38.jpg

Ahogy látom, a kormány vezetése a Magyar Idők sorvezetőjéből dolgozva most azokkal számol le, akik bár jó káderek, de nem elég keményvonalasok, baloldali elhajlók úgymond. Ókovács az Operában áll vesztésre, Hammerstein Judit pedig a Balassi Intézet éléről távozott, de mondhatnám azt is, hogy kirúgták, mert liberális írókat is könyvfesztiválra vitt. Az Akadémia is rövid pórázra lett fogva, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az NKA, de az MMA is kapott selyemzsinórt,  és gondolom, ez csak a kezdet. 

Közben megválasztották Erdogant újra, ő elnöki kormányzásra vált, elsőként Orbán gratulál neki ehhez. Személyesen. Vigyázó szemünk Ankarára kell vessük - azt hiszem, ha azt fürkésszük, milyen is a magyar jövő, akkor a modell török. Persze, kis orosz fűszerrel. 

Jó, most még mondatod, hogy de hát az Unió nem engedi, és lehet ebben persze reménykedni, de ez is csak addig igaz, amíg az Unió az, aminek gondoljuk, amihez csatlakoztunk. És az olasz, osztrák szembeszállás, Merkel gyengülése, de még akár a Brexit botránya is olyan üzenet, ami a mi sorsunkat illetően is számít. Vedd hozzá, hogy ha nem a hetes cikkellyel, akkor máshogy, de valami büntetést csak fogunk kapni a sok elloptt euro milliárdért, és a felzárkóztatásunk is a végéhez közeledik. Ha a pénzcsapot elzárják, vagy csak csöpög, kevés érv marad az uniós tagság mellett. 

Na nem, mintha olyan nagyon fel lennénk zárkózva, a forint zuhan, és ez nem nagyon zavarja a fiúkat, mintha valami tervezett leállás lenne, mintha indokokat keresnének, mintha a Stop Soros és a CEU után az lenne a mesterterv, hogy az Uniót kell térdre rogyasztani. Putyin, Erdogan jó haverok, a családi bizsu már náluk, kompország keleti vizekre hajóz.

Ezek még csak mozaikok. Az ország megosztott és megfélemlített, az elhárítás működik, akik a választások előtt kritizáltak belülről, vagy nyitottabb szellemben gondolták megvalósítani a NER-t, azok leszálló ágba kerültek, és jó, nincs Gulag, de nem is kell, a félelem is elég, mint ahogy az izmok edzésére is elég csak gondolni fejben, hogy bekövetkezzen a gyarapodásuk. 

Az ember mindig azt hiszi, nincs lejjebb, de gondold csak meg, ha minden multi kiszáll, ha nincs sajtó, ha nincs civil kontroll, ha nincs piac és verseny, akkor mi is lesz az akadálya annak, hogy az a kerítés ne csak délen épüljön meg, hanem körbevegyen, hogy ahogy a tévészolgáltatóknak megmondták, milyen sorrendben szerepelhetnek a tévéadók a csomagodban, azt is megmondják, hogy az internetes tartalmak közük mi az, ami elsőbbséget élvez és mi az, ami mondjuk modemesnél is lassabb sebességgel csordogálhat, ha egyáltalán. 

Ez a jövő már volt egyszer, körbefordul a múlt, de van rá sansz, hogy most az egyszer túlfeszíjük a húrt - énekelte a Sexepil a 80-as években. Ők bizakodóak voltak, mert hittek, hogy a húr túlfeszíthető. Szerintem már nem, ez már a helyi nirvána, szóma, ha mondom, segít a gondon, a nép java napi agymosást kap. Mennyi időnk van még? Szerinted?

A 2012. 06. 07.-én készült felvételen Zsolt is látható középen a közönség soraiban, ahonnan is ezt a lentebb látható remekbe szabott fotográfiát készítette mobiltelefonjával. 

2012-06-07-22_56_53.jpg

G kapitány bukása

2016-04-24-16_16_56.jpg

Mai hír, hogy Simicska eladta mindenét Nyerges Zsoltnak, a sajtó egy része ebből arra következtet, hogy ez csak egy állomás, a végső tulaj Mészáros lesz majd. Simicska kapitány, aki a geci szót szalonképessé tette a közbeszédben, sokaknak a G-nap óta maga lett az ellenzék médiaembere, az új magyar betyár, majdnem azt írtam, hogy Lúdas Matyi, de a testméretei miatt túlzásnak érezném ezt a párhuzamot. És az addig moslékot szóró Hír TV, Lánchíd Rádió és Magyar Nemzet is vele együtt kóserizálódott. 

Valódi ellenzék nélkül persze nehéz. Hiszen egy balos pénzember kinek a szekerét tolja meg pár milliárddal, kinek vegye meg a Népszabadságot, tévét, rádiót, bármit? Se termék nincs, se vezető a NER-mentes oldalon, erre nem lehet médiabirodalmat fenntartani, ellenszélben főleg. 

A választások nem csak azt mutatták meg, hogy a Fidesz képes volt mozgósítani és megfélemlíteni, hogy újra nyerjen, de azt is, hogy a balosok annyira rossz elmeállapotban voltak, hogy nem tűnt fel nekik, hogy a Simicska birodalom a Jobbiknak kampányolt, Vona és tsai konkrétan a Hír TV-ben ébredtek és dőltek álomba, de az se, hogy az új üdvöske, Márki-Zay Péter szintén onnan jött, jócskán kirekesztő, erősen bevándorlóellenes, és ha jobban megpiszkáljuk, még az is lehet, hogy a hódmezővásárhelyi nyerése csak egy alku része volt a hatalommal. És ez a drága ember, amikor a választások után tüntetések kezdődtek, a másodiknál már átvette az irányítást és a médiafigyelmet magára vonva bejelentkezett közös ellenzéki vezérnek. 

Tovább is van. Schiffer és Ungár az LMP-ben. Figyeld csak, kik ezek, honnan jönnek, mi a múltjuk, a hátterük, a család. Vagy tényleg elhiszed, hogy Péter a Figyelővel a zsebében semmit se egyeztet az anyjával, Schmidt Máriával? Volt teneked gyerekszobád, ültél vasárnapi ebéden? És milyen érdekes, hogy az ellenzéki összefogás, vagy most az előválasztás legfőbb akadálya melyik párt? Bingo, az LMP. Mert lehet más a politika, persze, csak mi a mást nem úgy értettük, ahogy ők. És lám, Demeter Márta is oda ugrott az MSZP-ből, vitte a mandátumot is. Nem lennék meglepve, ha nála is érdekes dolgok derülnének ki a családi hátteret illetően. 

És a Momentum? Blokkolták az olimpiai őrületet, ugye? Ügyesek, mi? Arra persze nem is merünk gondolni, hogy ez is a mesterterv része volt, hogy ezzel elveszik egy rossz döntés következményeinek felelősségét, milyen cukik, így nem kell rendezni olimpiát, ki lehet farolni tekintélyvesztés nélkül. És igen, a momentumosok voltak azok, akik jó időben kezdték propagálni, hogy se nem jobb, se nem bal, meg kell ezt haladni, nem kell összefogni, semmi sem kell, csak ők, a jövő fiataljai, akik valami ezoterikus okból épp időben jöttek haza politikát csinálni, igaz, amikor kérdezték őket, mégis mi merre hány méter, értelmes válaszok nem jöttek, de a leckét elvégezték, ahogy az LMP is. Kamupárt? Szagra igen. Oszd meg és uralkodj. 

Nem tudom, van-e még mit vesztenie egy baloldali és/vagy liberális szavazónak, ahogy azt se, hogy ha végleg bedől minden (ál)ellenzéki orgánum, honnan tájékozódik az, aki eddig a nyomtatott sajtóból és tévéből szedte az infókat. Én mondjuk éltem abban az időben, amikor szamizdatot stencileztek éjszaka, amikor Szabad Európát hallgattunk, igaz, az egy nyugalmas-unalmas időszak volt már a mostanihoz képest. Elég lesz nekünk a netes tartalom, vagy azt is levadásszák? Az index már fél lábbal odaát, a 444 olvashatatlan, a HVG, ÉS talán az, ami még működik valamennyire, de ez Pali bácsinak a tanyára nem lesz elég azt hiszem. De az is lehet, hogy mindegy. Úgysem tudunk mit kezdeni a demokráciával, törvényekkel, szabadsággal. Kár belénk. 

Kiiratkoztam a nemzetből

rassz.jpg

Orbán a minap oda nyilatkozott, hogy, idézem:

Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés. 

Ez a beszéd több, mint botrányos, ez a beszéd bűn. Aki ilyet mond, az nem csak simán rasszista, de olyan nézeteket terjeszt nagy nyilvánosság előtt, amiért ha nem is kivégzés jár, de elszigetelődés és bíróság előtti számonkérés, majd büntetés. Normális európai országról beszélek persze, nem erről a miénkről.

Idegennek lenni rossz. Ezt bárki megtapasztalhatja, elég, ha kiválasztasz egy tetszőleges falut vagy kisvárost az ország határain belül, és ellátogatsz, akár egy hétvégére. Ha nincs gardedámod, ha egyedül vagy, még szerencsés esetben is hosszú időnek kell eltelnie, míg ha be nem is fogadnak, de ha nem vagy nagyon kirívó, talán elfogadják, hogy létezel, még az is lehet, hogy isznak veled egy sört a kocsmában, de maguk között maradsz gyüttmentnek. Ebből a regiszterből beszél ki Orbán, a falusi egyszerűségből, ahogy ő fogalmaz, neki a nagyvárosok mind bűnösek, az értelmiség értetlen és feleslegesen akadékoskodó, kerékkötő. 

Tiltakozott a szöveg ellen Dragomán György és György Péter is, videón látható a beszélgetésük,  de nem elég megnézni a filmet és beletörődően bólogatni. Tudom, hogy a barátaim igen nagy többségben (remélem mind) normális emberek, így külön talán nem kéne ezt leszögeznem, kihirdetnem, elmondanom, de mégis, az én garasom jön.

Számomra emberek vannak, jók, rosszak, megbízhatók, linkek, szerencsések és boldogtalanok. Ez szerint lehet őket szemlélni. De etnikai értelemben nincsenek számomra különbségek, és elutasítok minden homogenizálást. Nekem a cigány, a zsidó, a meleg, a román, a magyar mind egy, és ebben az értelemben nem vagyok hajlandó semmiféle engedményre. A magyarságom nem eladó, nem Armani öltönyre varrt kokárda, és nekem nem tetszik, hogy a minielnökünk rasszista, kirekesztő és begyöpösödött beszédekkel butítja az embereket.

Ezért amíg ez a rezsim van hatalmon, nem tudok és nem is akarok nemzetben gondolkodni, mert lejáratták a fogalmat, és ha az ő nemzetük ilyen, akkor ez nem az én nemzetem, nem az én hazám, nem az én otthonom, és minden módon, ami csak a rendelkezésemre áll, tiltakozom és elutasítom ezt. Magyar vagyok, de nem hülye. És ha egyedül is maradok ezzel, számomra magyarnak lenni nem különb vagy más, mint cigánynak lenni, és ha ők a célpont most, akkor cigány vagyok, mert nem tűrhetem, hogy bárki hátrányt szenvedjen csak azért, mert más bőrszíne van, más nyelven álmodik, vagy mondja, hogy szeretlek. 

Az, hogy te mit reagálsz, hova állsz, hogyan élsz, az a te dolgod. De négy fal között se legyél rasszista, mert holnap te fogsz hasonló helyzetbe kerülni, ha a félelmeid gyűlöletre váltod, és senki nem marad már, aki majd megvédjen. Ezt az őrületet addig kell megállítani, amíg lehet. Az óra veszettül körbejár.

Miért nem kell politika?

11953307_1532461957014396_3704258690545097217_o.jpgEz egy összefoglaló arról, miért nem akarok idéntől már politikával foglalkozni, sem itt a blogon, sem egyéb csatornákon. Van rövid válasz is, meg hosszabb is. A rövid, hogy meguntam és kiábrándultam. A hosszabbhoz lehet, hogy be kell készíts ropit és szódát.

Saját számításom szerint eszemet a hetvenes évek közepétől tudom, és nem nagyon emlékszem politikából annál többre, ami minden átlag háztartásban megvolt, Hofi Gézára. Erre is főleg csak szilveszter idején. Ja, meg a bosszantó áremelésekre.

A Boney M vagy ABBA vitát nálam a csöves zenék döntötték el, de a Beatrice műanyag világa, Hobó lopkodott történetei, az Edda Miskolca gyorsan kifulladt, helyettük az alternatív zenében találtam kérdéseket, válaszokat, sorsokat és történeteket, amikkel azonosulni tudtam. Spions, URH, Kontroll, Sexepil, EK, Nyugati Pu., nem sorolom. Saját zenekarom is lett, lázadtam, ahogy tudtam. Szabad Európát hallgatni éjjel, plakátokat ragasztani, fotózni, társaságokba járni.

Gorbacsov idején kimentem Wartburggal Moszkvába. Az autó totálkárosra tört, de az élmény megmaradt. Gorbiban lehetett bízni, peresztrojka, glasznoszty, talán itt is lesz valami, talán máshogy lesz. Hogy ennyire máshogy, azt szerintem senki se sejthette akkor. És jöttek a jézus-papucsos NDK-sok, majd az újratemetés, '89.

Mi nem jártunk Gorenjéért az osztrákokhoz, ezért ez az aspektus nem érdekelt. De a szabadság igen, az útlevél, világot látni. A friss levegő. Az MDF nyugger-nosztalgia volt, a Kisgazdákkal fiatal nem számolt, a Fidesz nekem nem volt szimpatikus, se Fodor, se Deutsch, se Orbán miatt, így SZDSZ szavazó lettem jó sok választáson át. Az MSZP-t, kifelejtettem, nem véletlenül, nekem Horn nyegléskedő lekezelése bírhatatlanul poros volt és kádáros emlékű. Egyetlen ügy volt emlékezetes, a taxissztrájk. Épp D. névnapját ünnepeltük volna, de így az egész átment egy tea- és kajavivős buliba, élvezhető volt az, hogy van civilség, van hang, van mersz nemet mondani az Antall-Boros rezsimnek, igazi élettel telt meg az utca. 

Aztán 98-ig az egész nem volt számottevően fontos újra, a saját sors és történet jócskán felülírta, hogy az ember bosszankodjon vagy féljen a politika okán. De Orbán első országlása, Ezüsthajó, koronaúsztatás, és a többi vircsaft, no meg a kokárdarablás már sok volt. Ott eldőlt, ezekre én soha, semmi esetre sem bíznék semmit,  meneküljünk ki ebből, mert rémálom, undok és megvetendő, rosszabb, mint a virtigli nácik. Viktorék takarodjanak a fenébe. És tudtam, ha ezek még egyszer visszajönnek, abból botrány lesz. Drukkoltam. 

A következő nyolc év se érdekelt volna, öröm volt megszabadulni a köpönyegforgatóktól, és persze Gyurcsány bajos volt, de nem annyira, hogy a napjaim zavarta volna. Őszödig. És abban sem a beszéd zavart, vagy a modor, hanem a balek baki. Persze Sólyom erre egyből ráugrott, lett is belőle addig sosem látott állóháború, utcai zavargások, lövetés, és ezt Orbán jól használta ki. Nyertek újra, sötét idők jöttek. 

Ha nem kapom Diótól a pofámba egy bulin, hogy na, most akkor legalább nektek lesz rossz négy évig, lehet, később kezdek bele. De ez erős lökést adott, hogy nem, ezt nem fogadom el, ilyen nincs, keressünk kiutat. A Milla remény volt, Bajnai remény volt, akkor azt gondoltam, csak van elég értelmes ember, nem kell kibírni négy évig ezt a pusztulatot. De kifújt. Oké, szervezzünk másik facebook-csoportot, oké, osszuk, terjesszük, mondjuk el, hogy milyen az élet valójában, legyenek új pártok, legyen remény, valami, akármi, mindegy mi, csak ne jobbról. És jött Mesterházy és az összefogdosás, majd az újabb bukás. 

Jó, még négy év, legyen, hátha, Mesterházy el, van remény, talán Gyurcsány is felszívódik, Karácsonyék jó fejek, az LMP szar, de jobb, mint a legrosszabb jobbos horda, bízzunk, hátha, fene tudja, miben, netadós tüntetésben, és a legvégén a tanárokban, igen, ott van emberanyag, nem csak pedagógus, de diák és szülő is és harag, szóval még lehet valami, jó, Pukli bajosabb a kelleténél, meg hülyéket is nyilatkoznak, de ha ez egyszer beindul, abból országos káosz lehet, engedetlenség, tüntetés, sztrájk. És nem lett. 

Azt hiszem, itt vesztettem el valamit, ami kellene ahhoz, hogy még mindig érdekeljen ez az egész bohózat. Hogy elhihessem, hogy van értelme Majtényinak, hogy beszálljak Gulyás Marci mellé, hogy egyáltalán, adjam, amim van, időt, erőt és tapasztalást mindahhoz, ami civilnek nevezhető. De inkább nem. 

Mert ez a harc megnyerhetetlen ezekkel. És ezeken értem az MSZP-től DK-n át a PM-ig az összes zsebpártot (értsd: saját zsebre dolgozó kibekkelőt), és mivel a politikai teret leuralják a maradékon marakodó pártocskák, így azzal se lehet számolni, ami a civilekben rejlő potenciál, mert nincs hálózat, nincs kohézió és nincs hozzá meg az a tudás, ami kell a politikacsináláshoz. Máshogy meg nem fog menni. Szóval amíg van szocipárt, amíg van gyurcsánypárt, addig Orbán lesz hatalmon, ezt könyvelnünk kell, ez a sanszosan megállapodás is köztük, kutya kutyába igazit nem harap, csak morog. Mindenki kapja a pénzt, ahogy szeretné, egyensúlyos pálya ez, és ha nem jön egy új éhes farkas, akkor így is marad. A magyar nem harcos, csak a bolti sorban, szóval ehhez én több évem és energiám így nem adom. 

Ai Weiweinek igaza van. Minden művészet, és minden politika. De frontálisan nem érdemes ebbe itt és most beleállni. Strukturálni és transzformálni kell. Különben nem én alakítom a sorsom, hanem a politika rángat saját kénye és kedve szerint, az meg pocséklás és baromi fárasztó. Éltem Kádár alatt, jobb volt, de lehet, hogy csak mert fiatalabb voltam, nem tudom. De élnem kell Orbán alatt is. Ezért hagyok fel a duzzogó hírmegosztó és véleményvezér politizálással. Sajnálom? Valamennyire. De egyre kevésbé. Bízom benne, hogy Orbán és bandája csúfos véget ér. Megérdemelnék. Erősen. Látok erre megfelelő szereplőt, aki az élre áll ellene? Nem. Hát ezért ennyi, ez az én hosszabb történetem, hogy miért nem. 

Alteros Elnök

majtenyi-laszlo-e1454680774872.jpgNem akarok idén politizálni, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy Majtényi Lászlót jelölték Köztársasági Elnöknek. Na nem a fideszesek persze, hiszen nekik megvan a jóemberük a bajszos kukkoló személyében, nekik Áder pont jó arra a semmire, amire ezt az egész intézményt kitalálták. Tartalommal ugyanis utoljára Göncz töltötte meg a tisztséget, de hatalma hozzá neki se volt, és azt kell mondjam, hogy amíg ez a helyzet, addig tulajdonképpen bábszínház az egész. Erre jó bizonyíték Pali bácsi volt, a grafomán írástudatlan kopipészt spori, úgyhogy kimondhatjuk, nem az elnöki hivatal az, ami változtatni fog a sorsunkon. 

Majtényi kiadott egy helyes közleményt, amivel szűkszavúsága mellett is alapjában egyet tudok érteni. De minek? A petíciót a jelölésre javarészt írók, zenészek jegyzik, pártok közül csak a Pé. Nyilván ez is üzenet. Mivel nincs alulról szerveződő politikai alakulat és akarat, pótcselekszünk. Tetszhalott állapot, bebábozódás, kibekkelés, amiből nem születtek forradalmak. Márpedig Orbánt nem a meglévők fogják leváltani, erre sem az MSZP, sem a DK, de még a kis morzsalékpártok sem alkalmasak, ők egymáson élősködve szívják egymás vérét, valódi programjuk nincs. Se embereik. Se szervezetük. Se aktivistáik, se beágyazottságuk, semmi, ami válasz lehetne bármely kérdésre.

Szerintem mindenki elkönyvelte már bukónak 2018-at, beárazta a vereséget, nincs is terve másra. Itt még ellenzékben se lehet igazán elbukni, annyira azért elég jó ez a rendszer az ellenzéknek is, hogy a biztosat ne kockáztassa, és Orbán is ebben érdekelt, hogy fenntartsa ezeket az álpártokat, kifizesse a bérüket, ennyi, pussz-pássz, végeztünk. 

Gyurcsány átjátszotta a hatalmat Orbánnak, aki zseniálisan építette ki a tündöklő középszert. És nem is tudom, érdemlünk-e jobbat. Szerintem nem. Amíg csak fontoskodás megy, amíg nincs kire szavazni egy választáson, addig értelmetlen, és most ne gyere azzal, hogy majd a civilek, mert nem ez a dolguk. Politikai térben csak politika képződmények mozognak otthonosan, a többiek lehetnek segítők, de hegyet szülni nem fognak. Majtényinak igazából mindegy, téttelen jelölt a semmire. Sajnos. Mert lehetne akár jó elnök is, legalábbis nem rosszabb, mint Sólyomszem, akinek jelentős és elévülhetetlen érdemei bűnei vannak abban, hogy Orbán ekkorát nyerhetett és letarolhatott mindent kétharmaddal. Pedig ő is valami civilféle volt anno. Jóemberünk nincs, csak füstös szobákból kigondolt jelöltek. És ez Orbánnak jó, nagyon. 

Temetni jöttél?

gonczarpad.jpgGöncz Árpád meghalt, eltemettük. Sokan gyászolják, még többen vele temették a demokráciát és a köztársaságot. Sőt, van olyan elmebeteg, aki már újratemetést szervez, mert jelen volt Orbán Viktor, és ez skandalum. A gyász helyénvaló, fontos, de semmi másban nem értek egyet. 

Kezdjük a legegyszerűbbel, Orbánnal. Ne játsszunk nyuszikásat, hogy van-e rajta sapka vagy nincs. Ha nem ment volna el a temetésre, az lett volna a baj, hogy micsoda bunkó, ha felül a többiek közé, akkor az, én meg azt mondom, életében először olyan döntést hozott, ami az egyetlen méltó megoldás volt, mint a népmesében a bíró lánya, aki hozott is ajándékot meg nem is - Ő ott is volt, meg nem is. Tudta, hogy most először olyan helyzetben lesz, ahol nem veszik majd körül a burzsoá nyugdíjasok és az agyhalott egyetemisták, se békemenet, csak pár TEK-es, ahol legfeljebb feleségébe kapaszkodhat, és kapaszkodott is, és csak a demokraták jóindulatán múlik majd, inzultálják-e. Szerencsére nem tették. Az a néhány megjegyzés, ami elhangzott, természetes és érthető volt. És nem ült fel a színpadra Kopipészt Pali, Morális Sólyomszem, Áder, Tarlós és a többi közé, és ebben volt önreflexió. Érdemes lenne helyén kezelni, eltenni emlékbe ezt a pillanatot, mert fontos az orbánizmus életében, de túllépni rajta. 

A másik, bonyolultabb kérdés, Göncz mellett kit-mit eresztettünk sírba és mikor? A Köztársaságot az elmúlt évek alatt már párszor eltemettük: amikor hagytuk lecserélni a tér nevét, amikor hagytuk az Alkotmány helyére barkácsolni az Alaptörvényt, amikor hagytuk, hogy ellopják a nyugdíjvagyont, az egyetemek autonómiáját, a kórházi ágyakat, amikor hagytuk, hogy ne legyen más megoldása uszkve egymillió embernek, mint az emigrálás, azaz minden olyan esetben, amikor megszüntettek, felülírtak olyan dolgot vagy eszmét, ami a Köztársaságot a magántársaságtól megkülönbözteti. De csak rajtunk áll, hogy lesz-e negyedik köztársaság, vagy sem, és ha igen, mikor. 

És a demokrácia? Vele mi van? Temettük-e, temessük-e? Temettük már azt is sokszor, és temetjük minden nap, újra és újra, például akkor, amikor bemegyünk a lopott trafikba cigiért, amikor CBA-ban vásárolunk, amikor lenyeljük, hogy a gyereknek év közepéig nincs tankönyve, vagy éhezik, amikor Sándor Máriára dudálunk, ahelyett, hogy melléállnánk és tartanánk a tábláját a hídon, és egyáltalán: szégyellhetjük magunkat, hogy hagytuk a liberális eszmét ebek harmincadján szétcincálni és elkótyavetyélni, na persze így már nem is fáj olyan nagyon, hogy a miénk illiberális lett. 

Szomorú napok ezek, mert az első és eleddig egyetlen Köztársasági Elnökünk hagyott itt minket, és lettünk ezáltal meztelenebbek a királynál is. Egyedül maradtunk, nincs Elnökünk, nincsenek minisztereink, nincs ellenzékünk sem, nincsenek pártjaink, csak rossz és még rosszabb formációk, önjelölt, másodlagos frissességű próféták, és amíg hagyjuk ezt, addig minden nap temetünk és temetünk, egészen addig, amíg rá nem jövünk végre, hogy az elmúlt 25 évet kegyelemből kaptuk, nem hitbizományba, úgyhogy ideje lenne tenni is érte valamit. Az nem elég, hogy az amerikába szakadt megmondóembert (Bartus) olvasod, és hümmögsz vele, mert ő rosszabb bármelyik orbánista zugfirkásznál. Megsúgom, neki az az érdeke, hogy itt minél tovább minél rosszabb legyen, mert ez az egyetlen hajtómotorja mániáinak, és az újságja is csak addig működik, amíg ez a motor hajtja, na meg a gyűlölete, ami nem csak Orbánékra, de minden itthon maradottra egyaránt sugárzik.   

Volt egy Milla tüntetés. És volt egy mobiltelefonos. A kettő között csak hőbörgés, morgás. És csak halkan mondom: aki hisz a Köztársaságban, a demokráciában, az akkor sem marad kussban, ha a fél ország Stockholm-szindrómás. Az ne temesse az eszméit, álmait, vagy ha temeti, feküdjön mellé ő maga is. Mert ennél a temetődsinél még az is jobb, ha otthon a karszékben álmodik világot magának, mert addig is van benne remény. Nekem Göncz nem halott, ahogy semmi sem, amiben ő hitt, és amiért bátor volt tenni és kiállni életében. 

Friss, új baloldalt!

szivarvanyfegyver.jpgÖt éve várunk arra, hogy mikor jön egy messiás a baloldalon, akinek végre  - hogy nagy szavakat használjak - baloldali értékei és eszméi vannak, aki végre nem a Fidesz kottájából képes csak játszani, aki nem valami ellen, hanem valamiért határozza meg magát, és nem csak formailag, nem csak szavakban, hanem programban és tettekben is. Lássuk, milyennek is kéne lennie egy baloldali vezetőnek és mit várnék egy magát baloldalinak tartó és hirdető párttól. Az alábbi pontok nem fontossági sorrendben íródtak.

  1. A párt vezetői és képviselői (parlamenti és önkormányzati egységesen) a fizetését, vagy annak jelentős részét jótékony célokra - éhezés, szegénység, menekültek - ajánlja fel, folyamatosan, nem kampányszerűen.
  2. A vezetőségében jól láthatóan, nem a huszadik sorban elbújtatva legyenek melegek, cigányok, és jobb összefoglaló szinoníma híján, színes bőrűek is. Nem dísznek, hanem hogy az ő gondolataikat és világlátásukat is aktívan képviseljék. 
  3. Nem támogatja az egykulcsos adórendszert, mert az arra jó csak, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek.
  4. Nem támogatja a közmunkát, helyette kidolgozza a mindenkinek alanyi jogon járó alapjövedelmet, mivel a fejlődő világnak egyre kevesebb konkrét kétkezi munkásra lesz szüksége, a munka pedig jog és nem kötelesség, annak is életben kell tudnia maradni, aki kiszorul a munkaerőpiacról.
  5. Decentralizálja az oktatást és visszatér a bolognai rendszerhez úgy, hogy az oktatás bevételei belül maradjanak a rendszeren. Visszaadja az egyetemek autonómiáját és kidolgozza azt, hogy a szegény ingyen tanulhasson a gazdag pénzén.
  6. Megszünteti a szektorális különadókat, a bankok extra adóztatását, mert ezek mind a lakosságra hullanak vissza. Adókedvezményt ad azoknak a vállalkozásoknak és bankoknak, akik támogatják a leszakadó rétegeket, egészségügyet, oktatást.
  7. Megszüntet minden családi adókedvezményt, mert ez büntető azokra nézve, akik nem tudnak vagy akarnak családot alapítani, helyette visszaállítják a családtámogatást, de csak négy gyerekig, az felett ez a támogatás megszűnik.
  8. Az ÁFA-t 20%-ra csökkenti, az alapvető élelmiszerekét pedig 0 %-ra. 
  9. Egyszerűsíti a vállalkozás alapítást, és az adózást is, mert bár a vállalkozásoknak kell eltartania az államot, de ez csak akkor működik, ha a vállalkozások működnek. 
  10. Leépíti a vízfejű közigazgatást, és minden minisztériumi szintű terület mellé rendel egy civil kontroll szervezetet is szavazati joggal. Egyáltalán és összességében a civil szférát maga mellé emeli a közigazgatásban, oktatásban, kultúrában, mindent velük, semmit nélkülük.
  11. Kiszáll az élsport finanszírozásából, őket a vállalkozások és bankok szponzorálják, a fennmaradó pénzt az egészségmegőrzésre és a tömegsportra költi.
  12. Mindenféle egyház támogatását megszünteti, az adózók által felajánlható 1+1%-ot összevonja, és csak civil szervezetek számára teszi kiutalhatóvá. Az egyházat, mint hobbitevékenységet pénzeljék a híveik.
  13. Átláthatóvá és számon kérhetővé teszi a pártfinanszírozást.
  14. Kutathatóvá és elérhetővé teszi az ügynökaktákat éppúgy, mint a titkos szerződéseket is.
  15. Alanyi jogként mindenkinek ingyen bocsát rendelkezésre háztartásonként egy internetkapcsolatot és az ügyintézést teljesen elektronikussá teszi.
  16. Visszaállítja a magánnyugdíj-pénztári rendszert.
  17. Moratóriumot vállal arra, hogy amíg az egészségügy, a nyugdíjkassza, az oktatás helyzete nem normalizálódik, addig nem finanszíroz államilag semmiféle új beruházást - értelemszerűen a felújítások és fenntartó beruházások nem esnek ebbe a körbe. Az energia beruházásokat (Paks2) felülvizsgálja, előnyben részesítve a megújuló energia szektort. 
  18. Piacképes fizetést ad a tanároknak és az egészségügyben dolgozóknak. És itt a magyar piacról beszélek egyelőre természetesen. 
  19. A kultúra finanszírozására az adóforintokból kiszámítható fix százalékot ad, aminek elosztását a civilekre bízza. 
  20. A jelenlegi vezetőket elszámoltatja független bíróságon, külföldi megfigyelők részvételével, és amennyiben igazolódik a hűtlen kezelés, azok vagyonát elkobozza és a lemaradó-leszakadó területekre csoportosítja. 
  21. Visszaállítja az Alkotmánybíróság és a bíróságok, rendvédelem hitelét és működőképességét, visszahív minden pártkatonát és helyükre civil szakértőket helyez.
  22. Elveszi az adóhatóságtól a büntető-szankcionáló hatalmat. 
  23. Megtervezi és belefog az euro bevezetésébe. 
  24. Visszaállítja a köztársaságot és az alaptörvény helyett az alkotmányt. 
  25. Az államfő megválasztását kiveszi az Országgyűlés kezéből úgy, hogy hivatalát csak civil személy tölthesse be.

Tudom, hogy sok dolog kimaradt, és nyilván kérdéses a finanszírozás is, de hiszem, hogy mindez vállalható és megvalósítható lenne, ha lenne hozzá közös akarat. Erre jelenleg egyetlen mostani ellenzéki pártban sem látom a potenciált. Viszont fentiek nélkül nem is lesz jövőnk. 

Ki vigye át a túlsó partra?

pill.jpg

Olvasom az elégedetlenkedést a civil tüntetésszervezőkkel szemben, meg az ellenzékkel szemben, meleg szobákból, puha fotelekből. Nem szerettem a törit, így már csak a magam kedvéért is jöjjön egy ismétlő, türelmetlen feledékenyeknek. 

Mi is volt 89 előtt? Lábvíz. Fusizás, maszektaxi, foximaxi. Néhány megszállott stencilezett. Vártuk a csodát. Vagy dehogy vártuk, bele voltunk törődve, hogy kék meg piros pirula útlevél, Gorenje hűtő a sógoroktól, téli szalámi gazdag gyereknek, banán, narancs télen. Ötéves tervek. 89-re ez nem miattunk és nem tőlünk dőlt be, hanem jórészt Csernobil és az olaj miatt, és mert Gorbacsov belátta, hogy nincs erő a (h)idegháborúra. Dereng valami, glasznoszty és peresztrojka? Ja, a Gyula meg ijedtében átengedte a jézus papucsosokat, otthonról haza.

Jöttünk temetni Cézárt, a többség ezt is a tévéből, a koporsók szimbolikusak voltak, vér az nem folyt. Az olyan undi, meg mi lesz a Skodával és a víkendházzal, ha szétlövik az utcát. Be voltunk szarva, lássuk be. Orbán üvöltött, senki se tudta, ki ez a szép szál cigány legény, de kimondta, helyettünk, ruszkik haza! 

Aztán lett ellenzéki kerekasztal. Akik körbeülték, főleg azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehet a legjobban felosztani az MSZMP vagyonkát és ki lesz a vezér, aki átevez velünk a túlsó partra. És jött Antall, a tanárúr, aki elhitette, hogy jobban tudja nálunk, és majd ő meg a pártja, majd a nyugodt erő.

A román példa elég ijesztő volt, Ceausescu télikabátban Elenával, mi inkább rábíztuk a politikusokra, találják ki helyettünk, hogy milyen is a demokratikus berendezkedés. Annak kellett volna először büdösnek lenni, hogy nem volt semmi az ügynökökkel. Ebben nagy egyetértés volt új és régi garnitúra között. Na meg a párttörvényekben, székházakban, és hogy magukat kell először jól kistafirungolni. Az első pirulát bátran a pofájukba köptük, taxisblokád. Az ablakban kalimpáló Horváth Balázs vicces volt, mi? Jót nevettünk. 

Az antalli időhúzós puha átmenet után logikus és szükségszerű volt a Bokros csomag, de Gyula belebukott, jól megbüntettük érte, második pirula, nem kérjük, kiköptük. Cserébe megkaptuk 98-ra koronaúsztatós Viktort, aki bebizonyította, hogy lehet a liberálisból is simán náciszagú naftalinkonzerv. Drogtörvény, Ezüsthajó, tébolyult Eperjes a vásznon milliárdokért. Útelágazódáshoz értünk 2002-re, örültünk Megyónak, hogy eltakarította a focihuligánt. Volt lágy kenyér, pénzeső, buli, de hiába. Újraéledt az ügynökmúlt, D206, mi meg adtuk az ájtatos elsőbálozót. Jött helyette Fletó. Agilis, gyorsbeszédű, fiatal, simán lenyomta Orbánt 2006-ban is. Kíváncsian vártuk, mi van akkor, ha valakinek nem négy, de nyolc évet adunk. Az őszödi őszinteségi roham lett volna a harmadik pirulához az ostya, de kiköptük. Segített a Kossuth Rádió, óránként ugyanazt a két mondatot szajkózva, a gerinces Sólyom László a morális válságban az ország dumájával, és már jöttek is a Kossuthra a mélymagyar vitézek, húgyszagban úszott Budapest. Feri táncolt, ahogy a lába bírta, próbálta, de a negyedik pirula sem kell, háromigenes népszavazás, és mi mertünk bátrak lenni: le a 300 forintos vizitdíjjal! Nem kell tandíj! Nem kell napidíj a kórházban! Ingyen kell minden, az istenit! 

Bajnai csöndben próbálta beadni az ötödik pirulát az IMF hitellel, megtehette, tudta, hogy veszít, erre szerződött. Mi meg, mint egy Stockholm-szindrómás, vártuk Orbán messiást. Kétharmados, példátlan felhatalmazást kapott. Használta is, mint a sorozatvetőt. Alkotmányból az utca maradt meg, a köztársaságból már a tér sem, illiberális unotrodox pekidzs, ju nó? Akinek nem tetszett a rendszer, csinált magának Millát. Volt tüntetéses házi buli, félévente egy. Az MSZP a választások óta romokban, Feri újra aktív a nyugdíjasok között, visszajön Bajnai, a csodafegyver, majd ő és a Milla, gondoltuk. Összefogás!

Mesterházy felragasztotta a fejére Guy Fawkes maszkját, ő lett az ellenzék vezére, a többi térdre. Akkor már tudtuk rég, hogy nem lehet más a politika, úgyhogy szavazás helyett otthonról néztük az újabb bukást, kommentáltuk is a facebookon. És Viktor ugyan olyan kétharmaddal győzött újra, ami a valóságban egy negyed is alig, de gebinbe így is jó lesz neki még négy év, stadionostul, vidástul, lázárrogánszijjártóstul, persze. Következmények nélküli országban úgysem robban rájuk a terepjáró, nem véletlen vagyunk Mária országa ugye.

A többségnek 5 év kellett ahhoz, hogy kikapcsolja a köztévét, áthangoljon az RTL-re és kimenjen az utcára, nem kevésbé nemes céltól vezérelve, mint hogy ne legyen internetadó. Soroljuk csak, mi mindenért emeltünk szót az elmúlt 25 évben: benzinár, vizitdíj, netadó. Hol vannak a bős-nagymarosi magasztos eszmék, ugyan. Orbán takarodj, ennyi a varázsszó. 

*

Hergeljük a cigányokat, az ország majdnem fele a létminimumon él, negyede konkrétan éhezik, emberek a templom előtt simán megfagyhatnak. Több, mint 1 millió ember disszidált. És bár két hónap se telt el az első mobiltelós vonulás óta, de már elvárjuk a civilektől, hogy minderre legyen megoldásuk, program, médiaképes arc, legyen párt is, hogy az ellenzék fogjon össze valahogy, mindegy hogyan, de legfőképp gyorsan! 

Nem tudom, ki lesz a jóemberünk, aki elzavarja végre a diktátort. De van egy sejtésem, hogy azért nem kapunk programot senkitől, azért nem halljuk, hogy Orbán bukása után hogyan tovább, mert ember nincs, aki meg tudná jósolni, hogy a nép, az istenadta, vajon mennyit hajlandó elviselni az igazságból, lesz-e annyira bölcs és belátó, hogy végre lenyelje azokat a kurva pirulákat. Egyáltalán létezhet-e olyan ember, akinek hinni képesek vagyunk? Menni fog ez, vértelenül? 

Ki a többi öt?

vizumusa.jpgPörgünk, kapkodjuk a fejünket, netadó, drogteszt, imára vasárnap, gimi a levesbe, tiszta Hírcsárda lett a kormány, de még mindig a legrejtélyesebb ügy a kitiltási botrány, és még mindig nem tudjuk, hogy a NAV elnökén kívül ki az a másik (minimum) öt ember, akitől Amerika megvonta személyes beutazási lehetőségét. Kiket kell ennyire védeni, hogy beindult a kormányzati agyhalál, kik azok öten, akik miatt ekkora a terelés?

Tökéletesen egyetértek, hogy azokkal az ügyekkel is kell foglalkozni, amiket terelésként akár elénk dob a kormány, de emellett hogy van az, hogy hagyunk a névtelenség homályába veszni minimum öt olyan embert, aki legalább annyira fontos szereplő, mint Vida Ildikó? Tényleg elég őt látni pellengéren, tényleg nem fontos, hogy mi van a többiekkel? 

Eddig csak az ellenzéki pártok játszottak a kormány kottájából. De ha a tüntetések szervezői a karácsonyi szünetben a békés fenyőillatban relaxálva nem gondolják végig, hogy akármennyire nem tetszik nekik a szervezett rendszer, a pártosodás és a politika, de enélkül nem csak saját erejüket forgácsolják, de kezeik közül kihullanak a témák, mert mindig jön majd egy új gumicsont, és nem lehet hetente kétszer egymásra szervezni, akkor azt kell mondjam, hogy a tüntetők is csak arra mozognak, amerre Orbán akarja. 

Nincs értelme a kapkodásnak. A netadót most tegyük félre, egyelőre elmúlt. A pisis Kocsist is, Deutsch Tomi megkapta tanulópárnak Juhászt, ő majd kitapossa belőle a drogtesztet. A vasárnapot elkúrtuk isten oltárán, amíg nem érezzük napi szinten, úgyse fáj eléggé. Az autópálya matrica nem mozgatja meg a borsodi szegényeket. És hiába az oktatási törökdúlás, tanár is, diák is csak az orráig lát, úgy látszik, ez az ország két legmeghunyászkodóbb és legmegosztottabb csapata, egymás kezét se érte még el, nem hogy a szülőket is bevonja egy országos tiltakozásba addig, amíg Rózsikástul KLIKestül eltakarítja a szemetet. Szóval én azt mondom, keressük meg azt a többi ötöt, akiktől megvonták a beutazást az Egyesült Államokba, mert ez lesz az igazi achilles ín. Vida önmagában kevés, vezéráldozatnak kétséges. Neveket akarok, még öt nevet!

A letter from a freedom-loving citizen

barack.jpgDear Mr. President Obama,

I have listened to your speech at Clinton Global Initiative. It is an ambivalent thing for me to hear about Hungary in the context you talked about but it is hopeful at the same time as without a viable and substantial opposition the only hope for survival is the work carried out by civilians. Media, education and the future of the people are trapped by the government, people are managed by fear, and despite the statement issued by Minister of Foreign Affairs and Trade appointed today "Hungarian is a freedom loving nation and would not tolerate any restrictions on its freedom" the fact is when people intimidated have to choose between freedom and livelihood, they rather give up freedom than lose their job. Hungary is not equal to the now governing Fidesz Party. The Hungarian state keeps it citizens in terror.

In 1956, an external power invaded Hungary, and a handful of freedom fighters hoped for the help of the United States which could do nothing because of the Suez crisis in order to avoid a possible conflict with the Soviet Union. Almost 60 years have passed, and your words today to us, freedom loving, liberal people persecuted in our own country, mean that we are not alone, we aren’t lost out of sight.

George Soros discontinued his support of the Hungarian civil sector more than 10 years ago in his belief that democracy is stable, it may not be corrupted. For the same reason has Radio Free Europe stop broadcasting as no-one would have assumed the old days may return. But the Orban regime re-elected in Hungary in 2014 undeterred by anything has destroyed all the checks and balances in order to enable the deployment of the totalitarian state.

There is real need in Soros’s support, in Radio Free Europe again, in civilian organizations working free from state intimidation in order to rebuild democracy. Therefore I ask you not only to listen to us but please support our civil society initiatives to remain independent by receiving support from abroad.


Kedves Obama Elnök úr,
hallottam beszédét, amit a Clinton Globális Kezdeményezés tanácskozásán mondott. Ambivalens dolog Magyarországról az Ön által említett kontextusban hallani, de egyben reményt keltő is, hiszen Magyarország számára - működőképes és jelentős támogatottságú ellenzék nélkül - jelen pillanatban semmi más nem maradt a túlélésre, mint az a munka, amit a civilek végeznek. A média, az oktatás, az emberek jövője a kormány fogságában van, fortélyos félelem igazgat, és bár a frissen kinevezett külügyminiszterünk szerint "A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását", a valóság ezzel szemben az, hogy a megfélemlített emberek ha választaniuk kell a szabadság és a megélhetés között, inkább lemondanak az előbbiről, csak ne kerüljenek utcára. Magyarország nem egyenlő a Fidesszel. Az államapparátus terror alatt tartja az országot.

1956-ban külső hatalom szállta meg Magyarországot, és a maroknyi szabadságharcos várta az Egyesült Államok segítségét, aki a Szuezi válság okán sem, és a Szovjetunióval egy esetleges konfliktus miatt sem tehetett semmit. Lassan 60 év telt el, és az Ön szavai ma többet jelentenek a szabadságszerető, de hazájában üldözött liberális emberek számára, azt, hogy nem vagyunk egyedül, hogy figyelnek ránk.

Soros György abban a hitben hagyott fel a civil szféra támogatásával több mint 10 éve, hogy a demokrácia stabil, nem kezdheti ki azt semmi. Ezért szűnt meg a Szabad Európa Rádió adása is, mindenki azt gondolta, hogy nem térhetnek vissza a régi idők. De a 2014-ben újraválasztott rezsim ma Magyarországon nem riad vissza semmitől, minden féket és ellensúlyt felszámoltak, nincs már akadálya a totális állam kiépítésének.

Szükség volna újra Sorosra, a Szabad Európa Rádióra, olyan civil szigetekre, ahol az állam vegzálásáról és megfélemlítésétől mentesen lehet dolgozni és újraépíteni a demokráciát. Kérem tehát Önt, ne csak figyeljen ránk, de segítsen minket abban, hogy a civil kezdeményezések függetlenek maradhassanak, támogatást kaphassanak külföldről.

Válasz a nyílt levelekre

maszk.jpgOlvastam két nyílt levelet, itt egy harmadik, valahonnan a partvonalról. A Válasz weben Bódis András adta magának a szereposztásban a Kormánypárt szerepét, az Ellenzék nevében pedig Szele Tamás válaszolt. Az egyszerűség kedvéért én csak Kormánypártnak és Ellenzéknek fogom szólítani őket, technikailag így könnyebb.

Akkor most jön a válaszlevelekre válaszlevél, kedves Kormánypárt, kedves Ellenzék. Mert azt gondolom, mindkettőtöknek van igazsága, de egyikőtök sem a Marinénik és Józsibácsik meg a Pistike szemszögéből beszél, márpedig ők szavaznak. És egyre kevesebben. Kétharmadot sem a valós számokból kaptatok, ahogy egyharmadot sem, tudjátok jól. 

Egyrészt Kormánypártnak abban igaza van, hogy az egypártrendszer alapvető oka a széttöredezett baloldalban keresendő, a sűrű láblövésekben, az elmesterházyasodás elpocsékolt 4 évében. Bizony, többet tett (rontott) ő egy személyben, mint a sok fidesznyik összesen azért, hogy ne legyen kedve és módja az embernek balra szavazni. Ha kell kifejtem, de szerintem értitek.

Másrészt az Ellenzéknek is igaza van, hiszen azzal, ahogy lerabolták az országot, fortélyos félelem igazgat, azzal még nem lettünk fideszország, ahogy törökké se lettünk 150 év alatt sem. De a problémát a jelen gondolkodás nem fogja se itt se ott megoldani, egyik agresszív, másik puhapöcs, így nem lehet.

A fidesz idővel szétesik. Lehet, hogy meg kell várni, míg Orbán meghal, vagy lemond, de szét fog, mert a konzervativizmus nem az, amit Orbán erőltet. Nagyon nem. És aki a konzervet szereti, annak ez büdös gyíkhús, nem ennivaló, alattvalókkal meg már a múlt században se mentek sokra. Azonban ami az ellenzéki oldalon van, az sem működik, ez látszik is.

Az egyik töketlen (MSZP) és beképzelt, a másik agresszív, de buta (DK), a harmadik gyenge és a közembernek értelmezhetetlen nyelveken beszél (EGYÜTT). Így nem lehet. Ez egy kis ország, ennek elég lenne 3 párt. Egy jobbról, egy balról, egy meg progresszívan középről, arra meg tökéletes az LMP. Normál demokráciákban is beáll ez a képlet. Itt is akkor lesz kánaán, ha beáll, mert a nép, a zistenadta nem fog 10 párt között bogarászni. Persze, száz virágot, ezeret, de ez az elv csak, a gyakorlat maximum Woostockban volt ilyen, politikában soha. 

Kedves Ellenzék elvtársam, tudnod kell, ha eddig nem mondták neked a felméréseid készítői, hogy a baloldali szavazónak is kell olyan ember, akire felnézhet, akit szerethet, egyszemélyes vezető, akire rábízná a kutyáját és merne pénzt adni, hogy hozzon egy bambit a közértből - tehát ez nem csak a jobboldalnak jár ki, hanem a balnak is. Vágyik rá, érted, Ellenzék? És ez nem mond ellent a demokráciának, mert Orbán nem azért nem demokrata, mert egy van belőle, hanem azért, amit gondol a világról, amiben szocializálódott. A baloldal permanens jóemberkeresésben van, igaza van a Kormánypártnak abban, hogy másról se szól évek óta a baloldal kommunikációja, mint hogy mint egy megvadult fűszeres keresi a vezérét. Mindezt úgy, hogy minden űző-futó nyilatkozik, ha kell, ha nem, javarészt egymásnak ellent, ezzel egy középszerű pesti saskabaré szintje alá szorult, és onnan nem látszik akarni feljebb jönni az istennek se. 

A Kormánypárt elrabolta a régi SZDSZ szlogent, Tudjuk, merjük, tesszük, ez szerint él, tudja, mit akar hallani a massza, mer nagyot álmodni és mer tenni is, bármit. Ezzel szemben az Ellenzék nem tudja, mit akar a szavazóbázisa, merni legfeljebb egymást meri gyilkolászni, tenni meg… nem érdekes, felejtsd el, hagyjuk. Mi volt a legsikeresebb tömegesemény a baloldalon? A Milla tüntetések. Ezen kedves Ellenzék el kéne gondolkodni, mert a Milla nem azért volt sikeres, mert profi volt, hanem azért, mert bénán vagy sem, de azon a nyelven beszélt, ami más, mint a fidesz retorika, olyanokat mondott, amiket az egyszerű ember is megért és azokhoz volt képes szólni, akik mozgósíthatóak. Amíg ezt nem tudod elérni és fenntartani kedves Ellenzék, addig itt valóban egypártrendszer van. És marad. Te meg Orbán sapkáján a pompom leszel, maximum az igazolásra jó, hogy itt nincs diktatúra (pedig igény volna rá). 

Kedves Kormánypárt! Mondok neked egy meglepőt. Az emberek utálnak részt venni és vállalni a közéletben. Nem is akarnak tudni róla. Irigylik azt az angolt, aki nem tudja, ki a külügyminisztere. Az emberek nyugalmat akarnak. És ti ezt nem tudjátok nekik megadni. Nem is akarjátok, mert a vezéretek egy paranoiás idióta baszós kardozós NB3-as pocakos csatárféle attitűddel keresi az állandó ellenséget, és ha nem talál, kreál magának. Ez lesz a vesztetek is, mert az emberek unják az állandó hadiállapotot. Ráadásul ezzel a fura formációval, a KDNP-vel, ami sem nem keresztény, sem nem demokrata, sem nem népi, sem nem párt, és olyan arcai vannak, mint az Őrült nők ketrecében Charrier úr, szóval a velük a hites embereknél is kicsapjátok a biztosítékot. Balogról nem is beszélve, nála kevés érzéketlenebb alakot látni manapság, róla sem a jézusi megbocsátást mintázták, ez tuti. Borzalmas figuráitok vannak na, pocokfejek, ugribugrik, permanens talpnyalók, egy panoptikum. Ha rövid időn belül nem kezditek el a konszolidálást és kiegyezést a nem jobbos szavazókkal - most szólok, rezsicsökkentésre nem gerjed a magyar, elteszi, de ennyi - akkor csak addig vagytok biztonságban a trónon, amíg nem jön a kiskirályfi, és jóllehet az nem is balról érkezik majd a színpadra, hanem jobbról, és akkor fog rátok szakadni az ég igazán. 

Na de kedves Ellenzék, neked meg ideje lenne belátni, hogy sem az orbán-klón Ferivel, sem az arctalan MSZP-vel, de a hevületes E-PM-mel sem fog menni, amíg ezek három külön formáció. Ha a választási kudarcokból még nem jöttél volna rá, megsúgom, még így ősz előtt (mert az is zakó lesz), le kell cserélni az arcaid, össze kell rántani amit és akit csak lehet egy ernyő alá, és kell egy csöndes casting valami Faraday kalickában, hogy onnan amíg a füst nem száll fel, semmi se szabaduljon ki, mobilok a mikróba, és addig nem állhattok fel az asztaltól, amíg nem találtok egy értelmes vezetőt a három királyok helyett. Én személyesen jobban örülnék egy nőnek, vele Orbán nem tudna mit kezdeni, mert paraszt és a nőkről valami elcseszett múltszázadi gondolatai vannak, de nem ragaszkodom hozzá, mert például Kunhalmi bár nő, csinos, de egyelőre nem alkalmas politikai vetélytárs, és a hazudgálásokkal nem is nagyon jól mutatkozott be, még ha tudom, hogy nem saját pecsenyéje okán kényszerült lódítani. 

Szóval kedves Kormánypárt, neked meg kéne tanulni európai konzervatívul, mert a balkáni stílus nem oké, és 4 év után már kifújt, hogy elmútnyócévezz, az EU meg rossz lesz neked ellenségnek. Fel kéne nőnöd a feladathoz, nem állandóan dobálni a fakockát az ablakhoz, mert a végén betörik és huzat lesz. És abban se legyél biztos, hogy huzamos ideig jó neked az, ha állandó terror alatt tartod a baloldalt, mert vissza fog ütni nagyon. És kedves Ellenzék, neked meg össze kéne szedned magad, felébredni a százvirágos álomból, találni egy vezetőt, akiben megbízol, odaadni neki gebinbe a melót, mögéállni, kitalálni, mi is a baloldaliság ma, azt hogyan csináljátok, nem mindig Orbánnal ijesztgetni,  tudjuk, féljük, értjük, nem kell ennyit mondani. Az nem jó, hogy állandóan az ő kottájából játszotok.

Szóval ha ez nem megy az Ellenzéknek, akkor sajnos valóban nem marad más, mint belépni a Fideszbe és belülről kettéosztani és csinálni egy valódi konzerv és egy valódi balos pártot belőle. Melyiket választjátok?

Kertész díja

kertesz.jpgÁll a bál javarészt a baloldalon, a facebook kommentelők minimum értetlenek, de egyre több a fröccsenő sár, a megfontolatlan undorkodás. Kertész augusztus 20-i díjátvételének ügye elérte azt a kritikus szintet, hogy leírjam a saját szubjektív véleményemet. 

Jórészt olyanok hallatják a hangjukat, akik életükben még díjat nem kaptak, maximum egy anyák napi versmondásért még negyedikben, de magyarázzák, amit fel nem foghatnak, vagy érhetnek ésszel, érzéseikben megbántva, és még azt se mondhatom, hogy tökéletesen fogalom nélkül. Az értetlenség ugyanis akár még helyénvaló is lehet, hiszen az államfő olyan kitüntetést adott, ami mondjuk úgy, elég penetráns. Tette ezt ráadásul úgy, hogy ez az év javarészt a különféle zsidó szervezetekkel való súrlódásról szólt eddig, a szembehelyezkedő dafke dacról, mondhatni szokásosan orbánosan primitív erőfitogtatással. És azt se nehéz kitalálni, miért lett annyira fontos Kertész ennek a rezsimnek hirtelen. Ezen tehát lehet elmélkedni, elemezni, de az, ami konkrétan Kertész megítélésében történik épp most, az kezd undorító lenni. Nem is ő fogadta el, beszámíthatatlan már, beteg, áruló, a könyveit ki kell dobni - néhány azok közül a hangok közül, amit hallani máris. És gondolom, ez csak rosszabb lesz. 

Sokféle díj, kitüntetés létezik, van ezeknek valamiféle rangsora is, abban megegyezhetünk, hogy a Nobel az a csúcshoz tartozik, annál több, jobb, fontosabb nem igen van. Hazai szinten a Kossuthot szokták emlegetni, mint csúcsdíj, és vannak a mindenféle keresztek, ezeket szerintem az átlag nem tudja hova tenni, és végtére is nem is lényegesek talán annyira. Kertész kapott Nobelt, Kossuthot, és még sok minden mást is, a listája igen hosszú. most ehhez még a Magyar Szent István Rendet is, aminek 2.0-ás változatát Orbán hozta létre, eredetileg egy Habsburg ügy volt, most meg a legmagasabb állami izé. Valami. És Kertész elfogadta, átvette azt. Áruló?

Én azt gondolom, nem az. Azt nyilatkozta a díj átvétele előtt, hogy "a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele". Lehet gondolni sok mindent erről, mondom, főképp azoknak, akik nem tudják, milyen az, ha díjazzák őket, de én nem vitatnám el annak lehetőségét, hogy Kertész tudja mit beszél, hogy valóban egyfajta ároktemető indulattól vezérelve ment bele ebbe a játszmába.

Ez ugyanis egy játszma. Induljunk ki abból, hogy az, aki már minden lehetséges díjat és elismerést megkapott, annak egy újabb díj már nem oszt, nem szoroz. Fokozottan így van ez a pályáját már lezáró, élete végén járó emberrel, neki ezek már nem jelentenek személyes sikert. Díjat elvileg mindig egy csoport ad, a kérdés, mekkora, kikből áll. Elvileg államit mi mindannyian adunk, gyakorlatilag az aktuális rezsim oszt vele kegyet és figyelmet - annak, akinek ez számít. Akinek már nem, ott a helyzet fordított, nyilván minimum egyfajta jószolgálati státusz az, ha elfogadja, hiszen nem neki lesz ezzel jobb, sőt, ebben a kettészakadt országban bármi díj is csak fele öröm, szóval nem, ez nem Kertész személyéről szól most. Ez arról szól, hogy ki más tegye hozzá a magáét a kiegyezéshez, ha nem ő. És ha ez csak egy csepp is, akkor is megérte. De fordítsuk meg, mi lett volna, ha nem fogadja el?

Akkor igazolódik, hogy ő a nem is magyar rohadt zsidó, aki szítja  viszályt, a külföld ügynöke, aki még halála előtt is csak egy szekértoló, egy szemét, aki elrontja az ünnepet, lám lám, igazunk volt, mondhatja a jobboldal elmehúnytabb közönsége, és mondta volna is, ha így lett volna. Jobb lett volna? Kétlem. Persze így se jó, hiszen a “saját” oldala most megteszi azt, amit tett eddig a szélsőjobb, és innentől szomorú ez az egész, és csak emlékeztetek arra, hogy a választásoknál a baloldali pártok több soron hogy lőtték lábon saját magukat, hát most ugyanezt megteszik a szavazók is, az egyszerű emberek, mert bennük is csak ostoba indulatok mozognak, rombolni, utálni, irigyelni, és ha nem teszi, amit mi tennénk, akkor nem megérteni, hanem elnémítani, leírni, pusztítani kell. Akár Kertészt is. 

Kompország ingája leng, ki tudja, megáll-e valaha, mi magunk vagyunk a saját sírásóink, saját, személyre szabott sorstalanságaink vannak, mert masszaként könnyebb elviselni, mint gondolkodó lényként. Kertész valószínű tudta ezt, és döntött a két rossz közül, mert a játszma leosztása ördögi volt, mint minden tette ennek a rezsimnek, és azt mondom, hogy jól döntött, még akkor is, ha egyúttal kiderült az is, hogy a magát antifának, baloldalinak, liberálisnak, vagy akárminek is gondolók között is szép számmal vannak elborultak, és csak reménykedhetünk, hogy valamikor mégis a józan ész felé fog billenni valami mérleg. Vagy ha nem, legalább tudhatjuk, kik között élünk, és hogy nem is biztos, hogy legjobban a szélsőjobbtól kell félnünk, megoldjuk mi ezt maszekba magunk közt simán.

Azért annyit még a végére hadd mondjak azoknak, akik most hörögnek, hogy kedves hölgyeim, uraim, honfitársak, ne mástól tessenek elvárni az elképzelt tökösséget, és ítélni őket, ha nem tetszenek érteni, mit miért és merre, hanem tessenek kiállni magukért ott, ahol élni tetszenek, abban, amit összehordtak, saját életükben, tessenek időben menni tüntetni,  meggyőzni szomszédot, segíteni, tenni, nem csak bamba masszaként a fotelből facebookon osztani kórusban az észt, mert a massza sosem eszes, csak ágyútöltelék. Egyébként meg, ha nem megy, tessenek belépni a Jobbikba, pont ilyeneket keresnek arrafelé. Vagy fel kéne nőni végre a feladathoz embernek lenni, nem?

Keressünk jóembert?

Nem első eset, hogy a baloldal dilemmázgatás után láthatóan rosszul dönt. Pásztor miskolci jelölése, Hunvald jelölése… nem sorolom, elég, ha csak az elmúlt néhány hetet nézzük, hogy eszünkbe jusson Laár András jelenete a magát puskával lábon lövőről, aki minden lövése után jajong, hogy mennyire fáj a lába. A baloldaliaké is, de kié a puska? 

Gyurcsányról sokan írják, hogy megkerülhetetlen szereplő. Valóban az. Részint elvitathatatlanul karizmatikus jelenség a magyar palettán, részint általában jó ritmusban szól, ráadásul olyan mondatokat, amikkel tematizálni képes - ha akar. Van még néhány ilyen szereplője a baloldalnak, a kérdés csak az, jó-e nekünk, az Orbán rezsimből kiábrándultaktól a mindig is baloldaliakig terjedő szavazói körnek, ha folyamatosan ugyanazok az emberek reciklálódnak a pártpolitikában, avagy építhető-e a baloldal arról nullpontról, ahová sikeresen kormányozta magát teljesen új szereposztással újra. 

Olvastam Gyurcsány írását a Galamuson, ahogy Gréczy Zsoltét is a Hírhatáron. Mindkettő menti, ami a közember számára menthetetlen. Ugyanis szép dolog a keresztényi megbocsátás, valóban gyakorlásra érdemes akkor is, ha valaki ateista, de mindez a magánkapcsolatokra igaz csak, a politikára nem. Mert hiába hogy a választói memória 3 hónapra visszamenőleg működik általában, de kiemelt ügyekben ezt a memóriát rendszeresen, kis befektetéssel frissítheti az ellenoldal. Meg is teszi. Ez is a dolga, szó se róla, hiszen erről is szól a politika. 

Aki hallott már országos kompetencia mérésől harangozni, ismeri valamelyest az eredményeit, tudhatja, hogy az mellett, hogy az integráció az egyetlen (mellesleg számos külföldi példával is támogatott) út, a mérések azt mutatják, hogy a közvélekedés javarészt köszönöviszonyban sincs azzal, amit a mérés mutat, nevezetesen, hogy a szociokulturális háttér erősebb, mint a származás, magyarán jobban determinál, hogy “mi esik a fejére” a gyereknek, mint az, hogy cigány vagy sem. Miskolcon is. Tehát akármennyire is égető a kérdés, hiszen ősz hamar itt van, de megoldani egy ciklus is kevés a problémát, ugyanis ehhez generációnyi idő kell az oktatásban, mire a felzárkóztatás eléri azt a kritikus küszöbszintet, amitől már öngerjesztő folyamatok képesek beindulni, ráadásul ehhez támogató közeg is szükségeltetik. 

Pásztor példaember. Arra példa, hogy még mindig nincs a baloldalnak önmeghatározó jövőképe és ami a legrosszabb, nincs bizalma a választókkal szemben. Ugyanis ha lenne, nem félne attól, hogy ismeretlen arcokat keressen, akik 

  • se talicskával, se platós IFA-val nem toltak ki közpénzt
  • nincsenek MSZMP-hez köthető szálaik
  • van víziójuk a modern baloldaliságról
  • fiatalok (50 év alattiak)
  • képzettek és képesek emberek előtt beszélni
  • normális arcuk van és nem csak az öltöny, de a farmer és póló is jól áll rajtuk
  • kitartóak
  • nincs a múltjukban pásztori rossz mondat.

Persze ehhez az is kellene, hogy akik már 2-3 cikluson át az apparátusban ültek, hátralépjenek egy vagy két lépést, elfogadják, hogy a frontvonali munka számukra véget ért, pénz paripa és fegyver már volt a kezükben, azzal kell megelégedniük, amit összehoztak, a jövő számukra háttérmunka lehet maximum. Ehhez kellene belátás, annak belátása, hogy minden egyéb próbálkozás kudarcos lesz, mert itt nem csak az a kérdés, hogy a választó képes-e bízni mondjuk abban, hogy Pásztor mára jobban fogalmazó politikus lett, hanem az is kérdés, mi van Pásztor fejében. Mert a gondolat mindig erősebb, mint amit aztán valaki ki is mer mondani. Azaz ha a mondat rossz, a gondolat még rosszabb. 

Még egy dolog a végére. Mára az Orbán rezsim szinte körbejárta a palettát. Liberálistól a jobbszélig terpeszkedett, aztán mivel a baloldal képtelen volt programot és hitelt érdemlő eszmét hirdetni, így elkezdte a baloldal mondatait használni, legyen elég a rezsicsökkentés példája, hogy értsük: Orbán ahova tud, benyomul, mint egy amőba, és kijelenthetjük, hogy mára ha a népnek táblára írható jelszó kell, azt a fidesz-bolt adja neki kézbe. A balosok pedig bénán és némán nézik ezt. Ahogy azt se látszik megérteni egyik balos párt sem, hogy amíg a Fidesz egyben van (márpedig egyben van, és marad is, amíg nem lesz egypártrendszer), addig bizony a virágozzék 100 virág elmélete és jelszava ezen a magyar ugaron nem működik. Egy párttal csak egy másik párt tud szembenézni, sok kis apró egymás lábát lődözi csak. 

Keressünk jóembert? Vagy újra és újra küldjünk pályára olyanokat, akiket vagy saját rossz mondataik, vagy pártjuk, vagy az ellenoldal ültetett kispadra? Tényleg nincs helyi és országos szinten senki új? Van még ennél lejjebb?

 

A büszkemagyarokhoz

Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok! - hallám és olvasám a szót, és elérkezettnek érzem az időt ahhoz, hogy leírjam: arra hogy magyar vagyok, nem lehetek büszke. 

Nem azért, mert erre a jobboldaliak szoktak azok lenni, hanem egyszerűen nyelvileg-fogalmilag lehetetlenség. Ugyanis magyarnak lenni, bár szoktam volt mondani, karmikus kihívás, de önmagában nem teljesítmény. Vagyunk vagy 15 millióan mondjuk, akik magyarok. És? Ilyen elven büszke lehetek arra is, hogy férfi vagyok. Vagy hogy 180 centi magas. Egyikért se tettem semmit, kaptam, beleszülettem, így alakult. 

Az ember a teljesítményére lehet büszke. Sajátjára legfőképp, aztán ha az nincs, akkor a máséra. De még az is kevés nyelvileg, hogy ha azt mondom, hogy büszke vagyok a magyar sportolókra. Mert példás apukák? Vagy mert ügyes sofőrök? Nem. Tehát büszke ebben az esetben is csak a magyar sportolók sporteredményeire lehetek, de úgy gondolom, még ez is túl tág kör, hiszen nem minden sportoló nem minden eredményére lehet az ember büszke. De kábé ez már elfogadható. 

Aki büszke lehet arra, hogy magyar, az az, aki ezért tett is valamit. Például mondjuk a kínai boltos, aki nyelvvizsgázott és megszerezte az állampolgárságot, tanult és teljesített. Ő mondhat ilyet, hogy büszke arra, hogy magyar, de igazán ő sem valami ködös összetartozásélmény alapján lesz az, hanem egyéni teljesítménye okán. 

A magyar az nem minőségjelző, főleg nem valami extra, másban nem rejlő dologé. Büszke magyar, az csak más ellenében lehet, egy tóthoz vagy románhoz képest, és nyilván, hiszen épp ez benne a lényeg, hogy egy zsidóhoz vagy cigányhoz képest. Mert erre találták ki, a büszkemagyar az ellenmagyar, irredenta-light. 

Mellesleg ez az egész hungarikumos izé is ezért nem működik. Mert ha azt mondom, hogy magyar áru, az önmagában nem jelent mást, mint hogy az ország határain belül készül, mondjuk az ország határain belüli termékből, mondjuk magyar emberek kezei által. Bizonytalan vagyok benne, hogy ezek mind teljesülnek-e, amikor mondjuk pálinkát iszom, almát vagy kolbászt eszem, de meghatározásnak jó lesz. De minden magyar pálinka jó? Nem, a többsége szörnyeteg. Minden kolbászunk finom? Fenét, a java inas zsírkupac. Tehát ha azt mondom, vegyél magyar árut, azzal nem mondtam ki azt, hogy mert azzal a minőség is házhoz jön. Lehet, de egyáltalán nem biztos. Az, hogy egy alma magyar, önmagában nem jelzi, hogy jó is. És itt most nem csak az a kérdés, hogy a címke mire raggatható, és hogy elég szigorú-e a zsűri. Hanem hogy a magyar alma magyarsága épp annyit ér, mint a lengyel alma lengyelsége. Ettől egyik se jobb vagy rosszabb. Amitől meg igen, az nem országfüggő, mert hogy nincs olyan dolog, ami attól lenne jó vagy rossz, hogy melyik nép kezei közül esik ki. 

Legyünk büszkék, mert a gyerek 160 centit ugrott a tornaórán, vagy mert felvették az egyetemre, vagy legyünk büszkék, mert jól sikerült a pörkölt a bulin. Legyünk büszkék akár egy dalfesztivál győztesére, de úgy legyünk büszkék, hogy más büszkeségét is képesek legyünk elfogadni. A jobboldal a kokárdára szúrt nagymagyar büszkeségével kört rajzol, amibe majd ő megmondja, ki tartozhat bele és ki nem - nem kell teljesítmény hozzá, csak hangerő. Erre jó, ennyit jelent csak. Önmeghatározás valakik ellen, harcállás, befeszült arccal, felcsapott orral. 

Van egy kép itt. Lech Wałęsa és Wojciech Jaruzelski kezet fognak. Ismerve a lengyel történelmet, főképp kettejük pályájának találkozását, a kép legalábbis beszédes. Nem tudom, mi járt a fejükben. De a kép okán mégis valami olyan következtetésre jutottam, hogy talán az, hogy lengyelek, náluk nem kikölcsönzött pántlika a ruhatárból, nem szitokszó és nem egymás elleni jelzős szerkezet. Mindketten akartak valamit, de talán egymás lengyelségét nem vonták kétségbe. Büszkemagyarok, mi meddig várunk még a kiegyezésre?