#17 Mi az a Látszótér

2017. augusztus 19. - Hegyi Zsolt

Ha tudni akarod, mi az a Látszótér, meg látásoktatás az interneten, meg rádió, akkor nézd meg ezt a filmet. Neked csináltam. Ha megtetszett, iratkozz be te is a Látszótérre: http://latszoter.hu/user/register

A rajongás körei - 3. rész - Facebook

Nagyanyáink tollat fosztottak, míg nagyapáink danoltak a népdalkörben, apáink tán táncházba jártak vagy KISZ klubba, anyáink filmvetítésre vagy kézimunkaszakkörbe, az én korosztályom középszere diszkóba, mi klubkoncertekre, ma mindez kényelmesen megoldható a konyhaszékről is, elég regisztrálni egy közösségi oldalra. Hogy miért nem a magyar fejlesztésű iwiwről írok, az is kiderül majd, nézzük előbb, mi is az a facebook.

Aki nem volt még az oldalon, annak röviden összefoglalva a facebook olyan hely, ami egy rég használt spirálfüzetbe vezetett telefonkönyvnek, egy iskolai vagy kisüzemi faliújságnak (régen brigádnaplónak), és egy internetes újság fórum rovatának a keveréke, megspékelve mondjuk telefonunk SMS képességeivel. Ha ez így nem érthető elsőre, akkor máshogy fogalmazva olyan hely, ahol ha megkeresed az ismerőseid, rögtön láthatod, ki mit olvasott aznap a hírújságokban vagy a bulvárlapokban, mit evett ebédre, kiért rajong vagy milyen zenét hallgat, melyik röhögős videót nézi meg hatszázadszor, és hol tart az érzelmi élete (elvált, új csaja van, épp szakítani készül, vagy boldog szingli). Kerülöm leírni azt, hogy közösségi oldal, mert aki járt valódi közösségbe, legyen szó akár barkács, hobbi vagy önművelési vonalról, az tudja, hogy mennyire nem valós közösség az, hogy egybe terelünk vélt vagy valós ismerősöket, akik unisonoban küldik az énüzeneteiket. 

A facebook trendi. Film is készült róla, tehát megnézheted a moziban, hogy Zuckerberg miből lett gazdag. Több, mint 500 ismerősöm lett, persze nem mindet követem nyomon, vannak, akiket kizártam a hírfolyamból, és itt kezdődik a rajongás mértéktelensége, az, ahogy egy alapvetően jó ötletből - építsünk interaktív telefonkönyvet - a felhasználók hülyesége miatt felesleges üzenetek kupacait halmozó információs szeméttelep lesz, ha nem vagy ügyes és kíméletlen. 

Többféle facebook használó létezik. Van, aki jelen van, de nem ír mi jár a fejedben pársorosat, nem oszt meg vicces háziállatos filmet, egyszerűen csak létezik, megkeresheted üzenetben, chat-en, tehát e-mail helyett használja. A trend egyértelmű, az ingyenes mailszolgáltatóknál mérhető, hogy visszaesett a forgalom, mert a facebook üzenet sok esetben elegendő, nem kell levelet írni, még kevésbé kötött a forma, tehát egy SMS-nél alig hosszabb üzenettel is megbeszélhető, hova menjünk este moziba. Aztán vannak a kábé középiskolás-egyetemista kör, akik bőszen tolják a videókat, a heti váltásban érkező szerelmeket, villognak egymás előtt, hogy ki melyik órára nem megy be, hogy lóg a suliból - persze sejthetően sehogy, de menő dolog űberlazának mutatnia magát. Voltam szalagavatón, ahol az egyik viccesnek szánt vetítés arról szólt, hogy a facebookon kinek milyen képei vannak fenn, ki kinek az ismerőse és milyen marhaságokat írtak egymásnak. Fájdalmasan buta és unalmas show volt, de persze aki benne volt, sikítva élvezte viszontlátni magát, ahogy részegen osztálykirándul. 

A harmadik típus az, aki unatkozik. Vannak a nyolcvanas éveket idéző minőségű játékok is a fácsén, farm (modern tamagucsi), maffiás, és nem tudom még hányféle. És az nem elég, hogy ilyennel játszik, de ha elér egy szintet, azt meg is osztja a publikummal, ajándékokat küld, és mint egy őrült amway ügynök, próbál becsalogatni a játékba. De a legszebb és legfacebookosabb őrület a smiley továbbfogalmazása, az, amikor érzelmi összetartozás jelzéseként műanyag szívek rajzait küldik egymásnak az emberek, vagy olyan szofisztikált teszteket, hogy adott user szerinted kövér? igen-nem; adott user szerinted fukar? igen-nem - és így tovább a végtelenségig. Bölcselkedni is szokás az unatkozó arckönyvesnek, lekérhetőek napi bölcsességek Fekete Pákótól is, Győzikétől is, és talán Kiszel Tündétől is, bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. 

Mindez egyszerre ömlik rád, percekig gázolhatsz a hülyeségben ha nem vagy gyakorlott és nem zársz ki minden ilyes marhaságot. Aztán ha valaki végképp rádmászik és letiltod, hogy ne lásd és ne lásson, akkor kapsz sértődött levelet, hogy de hát mi mindig jóban voltunk, most mééééér títottá leeee? 

És hát ne feledkezzünk meg a legspecifikusabbnak indult, mára a közbeszédben is egyre többet használt dologról, a lájkolásról. Kis feltartott hüvejkujj, ha bármit találsz az oldalon, rákattintasz erre a kék ujjacskára és ezzel tudomására hozod a beküldőnek, hogy szereted ezt, jó, tetszik, tehát lájk. Többen szeretnék ennek az ellenkezőjét is behívni a funkciók közé, az unlájkot, vagyis a lefele fordított ujjat is, de nem hinném, hogy ezt bevezetnék, feszültséget szítana, ami rombolná a felhasználói élményt. Üzleti szempontból nem célravezető. A lájkolás viszont szinte kötelező. Olyan, mint a szmájlik, szavak helyett kényelmesen jelzik, hogy olvastad, okés a dolog. Hát, a világ nem a verbalitás felé megy, ezt már régebben megmondtam.

Persze nem csak ennyi a facebook, ha csak ennyit tudna, akkor nem lennék én is ott. Kitartó munkával a sok szemetet le lehet állítani, és a maradék valóban használató lesz, gyorsan körbeüzenhető, ha bulit szervezel, ha weboldalad van, a frissítésekről informálhatod az olvasóid, ha céged van, kialakíthatsz kifejezetten facebookos akciókat, kedvezményeket, és persze a politika is megtalálta magának ezt a formát, rajonghatsz Orbán Viktorért, vagy egy szép almáért is, dafke. A facebookban van lehetőség az önszerveződésre is, az értelmesebbje rájött erre, és nem ott akarja élni az életét, hanem ott szervezi azt, akár a kis közösségéét, akár a mai viharos politikai időkben az ellenzékiségét. Példa a vörösiszap katasztrófa, talán a leggyorsabban a facebookon terjedtek a segítő üzenetek, és persze a mainstream politika által kézivezérelt információstop is kikerülhető volt a facebook segítségével, mert a helyiek a hivatalos bénaságot megkerülve informálták az embereket ott. Vagy a legutóbbi példa, amikor a médiatörvény elleni tüntetéseket facebookon szervezték. Nem véletlen, hogy Pannikáék rá szeretnék tenni a kezüket az internetre, félnek tőle, mint ördög a tömjéntől. 

Ami miatt nem az iwiwről írtam, holott az magyar, tehát támogatandó lenne, az az, hogy az iwiwet korábban lelegelte a sulinetes siserehad, és mivel funkcióiban és kinézetében nagyon lassan lépett előre, így mára ott már csak azok az 1.0-ás kezdők vannak, akik legfőképp levelezés helyett használják, az iwiwen nyomokban sincs semmiféle intellektuálisnak gondolható szellemi életnek még a nyoma sem. A facebookra is jellemző Magyarországon, hogy rontják a levegőjét a teenagerek, de kritikus tömeg alatt marad a számuk, és könnyen kiiktathatóak. Pedig az iwiw, amikor még csak wiw volt, olyan volt, mint egy hátsó szobája, zárt klubja az internetnek, meghívós rendszer védte a falait, és azok, akik a kezdeteknél ott voltak, épp a sulinetes plebsz elől menekültek oda a fórumokról, tehát naná, hogy nem hívtak maguk közé trollokat. Aztán eladták, és a telekommunikációs cég, aki megvette, érdekének megfelelően kinyitott ajtót-ablakot, a huzat ki is vitte onnan az értelmesebb usereket.

Én, aki nem értem a twittert, hogy mire jó, nem járok már fórumokba se megmondani, vagy elolvasni a tutifrankót, naponta benézek a fácséra, ahogy a facebookot becézik, ha valami érdekeset olvasok valahol, megosztom a barátaimmal, az esti rádióadásokat hirdetem, olvasom az orbánságon felháborodó üzeneteket, tehát használom. Hogy meddig, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Persze vannak kényelmetlenségei, de mára a kialakult rutinnal olyanná alakítottam a magam facebook falát, amit látok, hogy nem kell bosszankodjak a hibbantakon, alapvetően már csak a reklámok zavarnak oldalt, de hát azt meg ki lehet bírni. Sajnálom, hogy azt a hangulatot, ami az ős-iwiwé volt, legyőzték a kisiskolások és tudom, hogy azt a facebook sose fogja tudni. Ez van, a hőskor végetért.