Nyomás alatt

2018. július 12. - Hegyi Zsolt

2018-07-12-15_53_43.jpg

Készül az új Balla-könyv a Csak képek sorozatban, budapesti tematikában. Már jó ideje készül, több, mint fél éve, ma kezdték el nyomni a belíveket. Egyet láttam, a többi egy csomagtartóban várja, hogy ideérjen, gondolom, azok is jók lesznek.

Tanulságos minden tekintetben egy ilyen munka. Elsősorban abban, hogy mi minden kincseket rejt Demeter archívuma. Nagy érzés volt válogatni a dobozokban, félelmetes, néha fájdalmas, de leginkább lenyűgöző. Több szintű, több rétegű varázslat. Látod magát a negatívot, sérüléseivel, a tasakkal, amiben van, esetleg írással a tasakon. Aztán látod a digitalizált fotót, az embereket, környezetet, viszonyrendszert, de látod a kort is, amiben készült, emlékek hálóját, és látod az embert is általa, aki az exponálógombot megnyomta. Több ezer felvétel csak ebben a szűk témában, ha csak ennyi lenne az életmű, sok utcafotós azt is megirigyelné. De van persze sok más minden is, felfedezésre várnak a páncélszekrényben őrzött képkockák. 

Tanulságos ez persze abban is, ki segít, ki fárad el, hogyan és mikor, mennyire kiszolgáltatott is egy ilyen folyamatban az ember, igen, ez is korlenyomat, jellemző, valóságos, magyar. 

Tanulságos nekem is. A félelmeimben, bizonytalanságaimban, alkuimban. Az idő múlásában. A memóriám működésében, hogy a képzelet miképp csal meg, hogy hányszor tör elő a tehetetlenség, hogy mire a végére érsz, óriás batyuba gyűlhessen minden, a jó, a rossz, az emelkedett, a kicsi, minden összeérjen. 

És hát igen, a sors, a véletlen, a karma... mert hogy kerestem volna a könyv nyomdai anyagát, ami nálam volt, egy mappában összegyűjtve, minden, a kiválogatott képek, a kimaradtak, a telefonnal befotózottak, a különféle verziók, állomások, a teljes anyag. Van egy külső NAS szerverem, azon tárolok mindent, ami fontos. Néhány napja oda másoltam fel, eltettem, bedobozoltam, hiszen a könyv a nyomdában van. És tudom, hogy ez megtörtént, de ma még sincs sehol a budapestkonyv nevű folder. Jó, ez főleg érzelmi kérdés, mert a képek eredetije mind megvan. De akkor is nagyon nyomasztó, nagyon fura. Olyan, mint amikor betörtek hozzánk. Nem sok mindent vittek el, de undorító érzés volt a tudat, hogy valaki járkált a holmijaink között. Na, ez pont ilyesmi, hogy nem bízhatok a gépekben, hogy elveszett valami, amit próbálok visszaállítani, de a sikere kétséges. 

A könyv kész lesz, ez a lényeg. Ez az első kézzelfogható dolog, amióta az öreg meghalt. Büszkének kell lennem rá. 

#23 Vallomások - Hommage à Balla Demeter

Emlékezés mesteremre, Balla Demeterre Máriássy Ferenc Vallomások című filmjének részleteivel. 

Végső búcsút 2017. november 21-én 14.30 perckor veszünk tőle a Farkasréti temetőben. Aki eljön, egy szál rózsával róhatja le tiszteletét. 

#05 Demeter újra fényképez, a kamera előtt Móni és Mazsi a Romengóból

Ha szeretnéd tudni, hogyan készít portrékat egy Kossuth-díjas fotográfus, ha látni akarod, Mónit és Mazsit a Romengóból, akkor nézd meg ezt a werkfilmet. Demeter 10 év kihagyás után vette kezébe újra a kamerát, 86 évesen több, mint három órán át fényképezett, hogy Lakatos Mónika hamarosan megjelenő oláh cigány hallgatókat tartalmazó lemezéhez elkészítse a képeket. És ha szeretnél még hasonló mozikat látni, iratkozz fel a youtube csatornámra, megköszönöm. 

Új év, new wave

2013 nem volt jó év. Forgathatom, tekerhetem ahogy akarom, akkor sem. Betegségek, Cili, aki a legkedvesebb macska volt meghalt, munka és pénz frontján is szörnyetegség volt az egész - de néhány pozitív eseményre mégis emlékszem. Demeter kiállítása tavasszal, aminek hatása volt, hogy Lacival megismerkedhettünk, aminek aztán következménye lett, hogy ősszel egy újabb, immár közös kiállítás születhetett, na, például ez jó volt, még akkor is, ha a lebonyolításba keveredtek nemszeretem dolgok is. Aztán Vili, és az antifa interjúk, amik bár most talonban vannak, de óriási tapasztalások voltak, és ki tudja, mi módon, de biztos vagyok benne, hogy lesz folytatásuk. És Diótörőnél a már megszokott berényi buli… A színház is újra fontos lehetett, és remélem lesz is, szóval nem csak rosszra emlékezem.

Mégis eljött az ideje a váltásnak. Életmódban már elkezdtem, a cukrom nem volt jó, ezért elhagytam az édes italokat, lett helyettük tea, a nagy zabálásokat, a csokit… ez jó, folytatni kell. Nem mondom, hogy nem hiányzik még az édes íz, de lassan visszaáll arra  szintre, ahová való, az ünnepi egy kocka csokira. 

Aztán váltani kell abban is, hogy hova teszem a súlypontokat. Miért harcolok és/vagy kiért, mit engedek és kinek és meddig, mennyire őrzöm az integritásom, miben találok energiákat. Ez még kitalálásra vár. Úgyhogy helló 2014, remélem jóban leszünk!