úton 1

2006. június 28. - Hegyi Zsolt

hurrá, nyaralunk!
Hurrá, nyaralunk! hol nyaralunk? hát a balcsinál, perszehogy. namost ez nekem elég rendesen kimaradt. mármint nem a nyaralás, hanem a balcsi - lévén nem volt soha rokonunk, akinek lett volna nyaralója ott. emlékszem, amikor elköltöztünk sopronból, akkor felmerült valami ötlet, hogy netán mégse tómalmon vegyünk telket, hanem a balaton mellett, persze drágább is lett volna, na de anyám elvetette az ötletet. ő vissza akart bírni járni oda, neki kellett sopron. nincs apelláta.
   na, egyszer voltam zánkán (vagy ez szemes, nem tudom) úttörőtáborban, emlékszem kék és sárga műanyag nagy sátrak voltak, persze én kékben voltam, tök ismeretlen fazonokkal. már útban lefelé megfáztam, aztán egy fürdés a balcsiban éjjel, naná, hogy szökve, és másnap már beteg is voltam. jó, jó, biztos pszichoszomatizáltam is. a lényeg, hogy a kék dög meleg sátorban rohadtam egy napot. de így volt módom végignézni és hallgatni azt, ahogy az egyik tanár fűzi a másik tanárrnőt, hogy ugyanmár menjen vele be a sátrába. sokáig, emlékszem, nem kellett fűzni. nos, egy hétig se voltam ott. volt valami magyar computer is, valami faházban, ott lehetett basicban programozni. na ez annyira nem volt érdekes, de hogy főjjek a napon, az még vállalhatatlanabb opció volt, így ha nagy meleg volt, prüntyögtem a géppel. a kaja iszonyatos, valami műanyag bögrében (sárga, füles) borzalmas citromos meleg víz, zala vagy más undorító felvágott, aszott zsemle, ebédre rizseshús, vagy tökfőzelék, szóval csupa olyan, amit utáltam. és valahogy a barátkozás se ment igazán. naná, a haverok lőrincen, én meg penelek a hülye táborban... apámék pénteken lejöttek látogatni, én mondtam, hogy akkor én most velük hazamegyek. azt hitték, viccelek. ez volt az első és utolsó ilyen szervezett nyaralásom.
   a kép blahán készült, a corvin áruház oldalán van ez a remek reklám, mint látható, igen olcsón mérik a ruhát. egy hajléktalan fele is benne volt a képben, de elmosódott. rendezett arcú nő volt, fedél nélkül-t árult. adtam neki egy százast, mert azt hitte őt fotózom. most vegyem el a kedvét azzal, hogy elárulom neki, hogy nem?

A bejegyzés trackback címe:

https://zen-taxi.blog.hu/api/trackback/id/tr862283705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brünnhilde · http://brunnhilde.blogspot.com/ 2006.06.29. 23:35:42

Én először Balatonmáriafürdőn nyaraltam a balcsinál, egy kastélyban, lehettem vagy hét éves. Főiskolás lányok vigyáztak ránk, nagyon meg voltak ijedve, azt sem engedték, hogy bemenjünk a vízbe, csak a parton játszhattunk. A part a kastélykertet jelentte, hatalmas fenyőfákkal. Minden tele volt lehullott fenyőtűkkel, a murva, a homokozó, minden. Én mondjuk nem akartam hazamenni, mert amilyen kis házirabszolgának neveltek, baromi jól bírtam a monotonitást és már akkor sem nagyon szeretem otthon lenni. Később voltam úttörő táborban a hegyekben, az jó volt, éjjel őrködtünk, meg számháborúztunk, sokat gyalogoltunk, ha valakibe kullancs ment, azt kivették, megölték és beletették egy nagy papírkupába. A tábor végén az kapta a kupát, akiből a két hét alatt a legtöbb kullancsot szedték ki. Aztán sokáig nem voltam nyaralni, még akkor sem, ha közben bejártam a fél világot, de az nem nyaralás volt. Azt hiszem, soha nem tudnék szervezett nyaraláson vagy pláne egy hét félpanzión részt venni.