Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (4) fényképezés (9) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (10) fotográfia (10) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (7) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (13) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (14) zen-taxi (6) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Apple-(le)húzás magyarosan

2012.11.29. 20:21 | Szólj hozzá!

Címkék: blog apple vásárlás macintosh zsoltu zen taxi

Nem oly régen boldog tulajdonosa lettem egy Apple Mac Mini 2012-es modellnek. Lehetőségeimhez mérten izmos gépet szerettem volna, ezért a vásárlás után memóriát szerettem volna benne bővíteni. Körbenéztem a piacon, hol, mennyiért árulják hozzá a 16 GB-nyi memóriát. Lássuk az eredményt. Logikusan az első gondolat az Apple magyar boltja volt ahol a két modul ára bruttó 96.600 forinttal dobta volna meg a számlát. 

apple01.jpg

A második logikus lépés a Starking webboltja volt hisz ott vettem a gépet is. Itt lényegesen kedvezőbb volt az ár, bruttó 29.800 Ft a két modul ára. 

apple02.jpg

Belelkesedtem, éreztem, hogy ieljöhet a kánaán, nézzük meg Handras boltját, hiszen ha valahol, ott majd reális áron kapom a modulokat! Tévedtem. Bár az Apple.hu árainál olcsóbb, mondhatni fél áron adja András a holmit, de így is 49.980 Ft-ot kell fizetnünk, ha őket választjuk. 

apple03.jpg

Az iStyle weboldaláról lekerült a termék, de telefonos érdeklődésemre 72.000 Ft-os árat mondtak. Erről nem tudtam képernyőképet készíteni. Úgyhogy ellátogattam az Ebolt webáruházába, ahol a két modult 23.064 Ft-ért meg tudtam venni. Kingston, Apple válogatás, ahogy kell. 

ebolt.jpg

Ha nem vagyok lusta, ennél is van olcsóbb ár, csak nem ismerem őket, ezért nem kockáztattam. A4Team, KTA-MB1600/8G jelenleg a két modul 21.100 Ft. 

Tehát összefoglalva, aki nem tudná követni: ha veszel ma Magyarországon egy Apple számítógépet és vagy annyira tudatlan, gyakorlatlan, hogy azt gondolod, akkor jársz jól, ha a hivatalos kereskedőnél rendelsz hozzá memóriabővítést is, hát, barátom, tévedsz! 16 GB 1600 MHz-es SO-DIMM modullal ma a kereskedőink az alábbi összegekkel húznak le, ennyi az extra profitjuk

Apple.hu 75.500 HUF

XMS 28.880 HUF

Starking 8.700 HUF

Ja, ehhez még add hozzá azt is, hogy a 2x2 GB-os modulodat ha a gépet náluk rendeled a memóriabővítéssel, persze nagy valószínűséggel lenyúlják, tehát ezekhez a pénzekhez add még hozzá azt a minimum 4.500 Ft-ot, amennyibe ezek a modulok kerülnek.

Jóllehet ez csak a jéghegy csúcsa. Fentiekből kiindulva gyanítható, hogy a többi terméknél is lehet hasonló érdekességeket találni. A kérdéseket magadnak kell feltedd: vegyél-e itthon bármi Apple kiegészítőt? Csalás-e ha visszaélnek a vásárlók bizalmával és/vagy tudatlanságával? Néhány évvel ezelőtt Handras boltvezető úrral volt némi vitám a beszmac fórumán az árképzését illetően, mert akkor is valami hasonló árazással dolgozott. Persze ideológiát gyártott hozzá, de az akkor sem volt nagyon hiteles. Kíváncsi vagyok, erre lesz-e reakció tőle, vagy bárkitől az Apple magyar ugaráról...

Pitis Megabunda

2012.05.12. 00:51 | Szólj hozzá!

Címkék: média blog zene megasztár tévé zsoltu zen taxi

Eddig minden Megasztárt néztem, eddig az első háromban volt ez a sorozat. De eddig ekkora baki nem volt még. Pitis baki. Adva van négy versenyző. Érthető, viszonylag egyszerű érzelmekre hajt a műsorstruktúra. Van a gyereklány, aki másodszor próbálkozik, aki jól, bár ízlés híján énekel. Van a vidéki lány, a csipkerózsika, aki attól függetlenül énekli le sorra a másik lányt, hogy szinte süt a műsorból, kit szántak a dobogó legfelső fokára. Van a nagymosolyú fiú, aki erősen izgulós, akire a furcsaságát egy szóval - szinesztéta - a kezdetkor rásütötték. És van a műrocker, aki legfeljebb fejhangon visítani tud, énekelni nem, viszont az összes rossz kültelki rock szerepet hozza. És persze voltak sokan mások is, nem a legjobb négy maradt eddig versenyben, de minden egyes alkalommal rá lehetett fogni a közönségre, hogy úgy szavazott, hogy hát istenem, két rossz döntési irányból melyiket válasszam... Egészen ma estig.

Az világos, hogy Radics Giginek kell nyernie, szinte az első adástól őt nyomják, sztárolják, miközben ha kimerészkedik az áriázásból, kiderül, hogy igen csak van mit tanulnia még. Asztalnál meghalna, ahogy az anekdotában mondják. Aztán az is oké, hogy mellé párbajra ott lesz Szakos Andrea, aki bár kategóriákkal többet ad énekben, mint Gigi, de nyertes nem lehet, nagy tisztelet neki azért, mert ezt eddig méltósággal viselte. És ma este a zsűrire maradt a két fiú sorsa. Azt gondolhattuk, sima ügy, nem kell ide egy perc se, hiszen az egyik tud zenélni, a másik nem, az egyik énekelt már, a másik nem. A zsűri persze látványnak összedugja a fejét, sutyorgás, izgalom, feszültségfokozás.... és Mester Tamás mondja ki a döntést. Na és innentől gáz. 

Ugyanis a zsűriben három profi zenész van, Falusi, Mester és Bereczki. Ha Bochkor elkötelezettségét is beleveszem, akkor is 3:1 arányban Farkas Jenzernek kellett volna bejutni a döntőbe. És látszott a zsűri arcán, hogy ezt ők is tudják. Vajon ki és miért szólt be nekik fülesen, hogy a műcsövest kell továbbküldeniük? Miért? És mindegy is, miért. De tényleg, kedves Mariann, Tamás, Zoltán és Gábor, van az a pénz, amiért ezt a blamát bevállaltátok? Vagy ennyire hülye szerződésetek van? Vagy minden Megasztárban kell bundának lennie, mert valami ízlésficamos barom a szerkesztő, vagy valami főcső a TV2-ben? És ehhez adtátok az arcotokat? 

Nem féltem Farkast, mert ha okos és ügyes, a hazai pop piacon simán megél majd. Gigi fiatal kora okán fog még pofont kapni a sorstól a korán jött siker miatt. Szakos megoldja, szintén lesz munkája, ha okos és kitartó. De ennek a selyemrockernek mihez és minek kell ezt a feneke alá tolni? Vagy itt is van valami háttér, mint Király Viktornál volt az agresszív apa, aki megvette a nyereményt? Vagy lehet, hogy tényleg ennyire ostobák a szerkesztők? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy a zsűri döntötte volna ezt, Falusi közbe is szólt Mester levezető szövegébe. Kár a műsorért. De leginkább ennek a szerencsétlen Talán Attilának bajos ez. Innen nehéz lesz egyben maradnia.

Blogketrecharc

2011.09.20. 00:17 | 3 komment

Címkék: blog apple plastik egoizmus konfliktus zsoltu zen taxi

Magamhoz képest viszonylag hosszan gondolkodtam arról, vajon megírjam-e, mi történt néhány napja az egyik blogon vagy sem, aztán arra jutottam, hogy ha van a sztoriban olyan elem, ami esetleg objektíve használható, hát tessék, okuljon, aki akar, pro és kontra. Igyekszem kinyerni a történetből az általánost, de nem kihagyható a személyes sem, részint hitelesség okán, részint mert olyan szinten jellemző, hogy könnyen lehet vele illusztrálni. 

Plastik Józsi írt a blogján, természetesen az Apple kapcsán, hogy a Jobs csapat mennyire zseniális termékfotós, és hogy a kommentelői - vagyis Józsi saját olvasói - mennyire ostobák. Két post is született, az első a szokásos Józsi-féle félreértelmezett polgárpukkasztás okán, a másik ezt puhítandó, mint úgynevezett jó példát felmutató alátámasztása az előbbinek. Ide írtam én le a véleményemet, aminek az lett a következménye, hogy Józsi megkért, ne kommenteljek többet a blogján. Ő szmájlival mosolygott a végén, én igaziból, mondhatni happy end.

Kérdezheted, kedves olvasó, hogy miért írok erről, ez eddig egy viszonylag lényegtelen történet. És ha mai nap nem olvasok három másik helyen mással megesett hasonló szitut - igaz, az is Apple kör -, akkor hagyom is annyiban, így viszont elgondolkodtatott a helyzet. Hogy is van ez? Kik által is lett Józsiból az, aki? Kik kattintanak bőszen naponta? És ami még érdekesebb kérdés: miért?

Én még úgy szocializálódtam, hogy az írástudó kevéssé az íróasztalfióknak, sokkal inkább az olvasóinak ír, legyen szó regényről vagy rajongói naplóról, a lényeg ugyanaz, a visszajelzés, lényegében a hitelesítés az olvasótól jön. Persze, az olvasó csak azt olvassa, aki ki is szolgálja valamennyire az ízlését, kevés az a mazochista, aki olyat olvas, aki ellenszenves neki, vagy épp az ellenkezőjét írja, mint amit olvasni szeretne. Kell tehát egó, ami a száraz szavakon átsüt, kell csipetnyi botrányszag is, mert akkor erősödik a figyelem, kell szakmaiság, olvasottság, kell egy személyes nézőpont, és nem sorolom, mi minden kell ahhoz, hogy tartósan látogatott legyen egy blog. De Howard Stern 50 évente egy születik, és tőle se fogadtak el szint alatti megnyilvánulást, tehát valami még kell, ami a tartós sikert garantálja. 

Amiket olvastam, tehát nem csak Józsi blogján, az bennük a közös, hogy a naplók írói fetisizált tévedhetetlenségükben elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Van ellenpélda is természetesen, akár a burzsuj blog, akik kellő távolságtartással mesélnek, mutatnak a nagy többség számára elérhetetlen szintű holmikat, de a gyakorlat az, hogy minden szakbarbárból ahogy öregszik, elszállt sznob lesz, akinek hite szerint már nem kell harcolni az olvasóiért, mert azok valamiféle mazochista attitűdből élvezni látszanak azt, ha a gazda kifigurázza őket. Lehet, hogy én öregedtem meg, és ez a trendi, menő stíl, adni a májert és csépelni az olvasót... nem tudom. De nekem ez kevés a boldogsághoz. 

Lehet, hogy ez az egész csak nálunk lehet tartós siker? Lehet, hogy csak itt elég a bulvárszintű rajongás? Lehet, hogy ennek az egésznek a belterjesség az oka? Vagy azért más a nyugati Apple-fan, mert neki nem kell évekig güriznie a kütyüért, tehát maradhat egyszerű farmeros-pólós, nem kell adnia az east-balkáni yuppie-t? Ismerek nem kevés számtech mániást, ahogy a vicc mondja, tiszta Ofotért, de kedves bolond a java. Lehet tehát, hogy amíg az életben abszolút ártalmatlanok, a klaviatúra hozza ki a legrosszabbat belőlük? Mindenesetre érdekes látni, hogy egy trendi dizájntermék szerelmesei mennyire hasonlatosak egy újbudai feltörekvő kismamaklub törzsvendégeihez - tupírozott haj, nájlon naci, Gucci szatyor és Dior szagburok - hogy a billentyűzet és monitor mögött töltött évek hogyan karikírozzák el a lakótelepi kisszobában szüttyögő krapekokból felnövő srácokat valami egészen szürreális metál lufira kasírozott supermanné. Vagyis még a meztelen király is azért legalább picit király lehet, hiszen húsból, vérből van, míg a túlfejlődött blogger legfeljebb koravén szerepjátékos a Petőfi Csarnokban. 

Tanulság? Szubjektíve, nekem csak annyi, hogy ezentúl még jobban figyelek, kihagyom az esti blogkörből a megmondó szakikat. Jobban járok az írástudókkal.

Az IT burzsoázia 2.

2011.06.05. 11:51 | Szólj hozzá!

Címkék: média marketing blog it internet zen taxi

Furcsa állat az internet, olyan, mint a kaméleon. Az első pillanatban a gyanútlan szemlélő azt hiszi - és ennek a hitnek a fenntartására komoly csapatok szerveződnek - hogy ez maga a szabadság, haladó, erős közösségi jelenléttel, vagyis olyan terep, ahol a kreativitás soha nem látott szintre emelődik. Ezt részben a blogok tartják működésben. Longtailnak mondják a modellt, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy van néhány erős megmondóember, akik meghatározzák az irányokat, általuk generálódik a látogatások java - és van a hosszú farok, azok, akik hébe-hóba írnak, leginkább valóban naplót, olykor felcsillannak, de javarészt ismeretlenek maradnak, számuk az, ami a statisztikában jól mutat, a tartalom nem tényező. 

A blog, a netes napló kezdetekben nem szolgált más célt, mint a hagyományos füzet, este lefekvés előtt a napi élményeit, gondolatait osztotta meg rajta készítője. Az első lépcső a tematizálódás volt, amikor ezt a formát kezdték el használni olyanok is, akik nem akartak személyes élményeket megosztani, csak egy publikációs formát láttak a blogban, írtak politikáról, médiáról, filmekről, zenékről vagy magáról az internetről. Ezeknek több látogatója akadt, hiszen ritkán érdekes a tömegnek az, hogy mit evett Erzsike a munkahelyén, hol csapatta szét a fejét este Géza - és a blogszolgáltatók is abban voltak érdekeltek, hogy olyanokat tegyenek címlapjukra, akik forgalmat generálnak. A kérdés, miből áll össze a forgalom, mi a kontent.

Angelday Józsi a Plastik bloggal jól példázza, mi az, hogy - saját szavait idézve: "tolni kell a kontentot". Nála a fő téma a számítástechnika, jelentsen is az akármit, Apple, gamer cuccok, kütyük, ő ír róluk, pletykákat, külföldi másodközléseket, mindegy, a lényeg abban van, hogy talált egy olyan megszólalási formát, ami gyakorlatban attól működik, amitől a bulvár: figyeli az ember, mikor kinél milyen kijelentése fogja kiverni a biztosítékot. Ha lecsupaszítjuk és keressük a klasszikus szakember hátteret, nem biztos, hogy a sallang alatt találunk ilyet, de ha sokszor és hangosan mond valamit, az egy idő után kiforogja magát, és kitartás kérdése, hogy mennyi idő alatt érik be a gyümölcs. Józsi megteremtette a maga szakértői OKJ számát, a blog-kisiparos, akinek minden(ki)hez van egy jó szava. Valóban csak ennyi?

Korántsem biztos. Olyan ez is, mint a politika. Kell a csapat is, ami például a Fidesz esetében egy egyetemi-koleszos csapat, akik mára egymást tolva feltornászták magukat a csúcsragadozók közé. Ez a minta működik a neten is. Én linkellek, te meghívsz a meetingre, ott találkozom a fővezérrel, ő posztol, én kiteszem a bannerét, ő megemlít, egymást hívjuk előadásra, konferenciára, vagyis az ismeretségi kör generálja lényegében azt, hogy a tartalom kikhez, hogyan jut el, hogy általa mire leszel beárazva. De kell persze még valami, mert még ez sem elég a sikerhez. Stílus.

Merthogy olyan terepen járunk, ahol a valódi szakértelem alig tetten érhető, legalábbis a szó hagyományos értelmében. Ahogy azt már mondtam, ez az egész javarészt két szálon futva kezdődött, az internettoval és körével, és a sulinettel. Az egyik lelkes amatőrökről szólt, a másik amatőrből lett tanárokról, mindkét kör abban közös, hogy olyan szakmát alkotott, ami előtte nem volt. Mert ehhez kevés a matematika, kevés az ampervadászat, ehhez kell még valami más is - exhibíció.

Ha viszonylagos távolból nézünk erre a terepre, az IT burzsoázia királyai javarészt meztelenek, amiben erősek, az alig, vagy csak nehezen konvertálható a köznép szintjéhez. Milyen is az IT-s ember? (Általánosítások jönnek, kivételek itt is szabályerősítők.)

1. Rendelkezik valamilyen részképesség kieséssel. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy vagy fogalmazni nem tud jól, vagy a szövegértésben vannak hiányai, és a nyelvtant valami ódivatú hülyeségnek gondolja, amit kerülni kell, mert nem menő. Tessék megnézni a számtech pizzazabálókból újságíróvá avanzsált indexeseket - nem csak félregépeléseket látunk, de befejezetlen mondatokat, angolból rossz szórenddel fordított másodközlést, sokszor a címsorban is komoly hibákat... több száz kis schmittpali lakik az interneten.

2. Időhiánnyal küzd. Mondhatná bárki, hogy ki nem küzd ezzel manapság, de az IT idő az másképp számolódik. Egyrészt minimum kétszeres szorzóval számolunk, legalább dupla olyan gyorsan telik az idő a neten, mint a valóságban. Ebből adódóan a feladatok is sürgősebbek, és ez a tempó az, amit javarészt nem tudnak tartani a számítástechnikusok. Másrészt a túlvállalásokból gyorsan kialakul a futóverseny, és ebben általában az idő győz.

3. Rangsor szerint képtelen a dolgokat besorolni. Hiába van fontos munka, hiába szorít a leadás, a saját blogjára jut idő, a facebookon vadul lájkol, tolja a saját kontentot, a megrendelő várhat, akár hetekig. 

4. Fentiekből adódóan kihívásokkal küzd szavahihetőség terén. Magyarán füllent, mint egy ötödikes. Meghalnak a rokonok, viharba keveredik, nincs netje, lemerült a telefonja/nincs térerő, hetente romlik el a laptopja, szül a felesége/elhagyja a barátnője, beteg a gyerek/kutya/macska/hörcsög, de őt is valami egzotikus kór támadja gyakran - szóval valami mindig történik. És ha szembesíted, hogy de hát barátom, facebookolni hogy tudtál a kórházból/erdőből/apehból, akkor is jön valami sci-fi történet, hogy nem is ő volt, időzített postokat küld az automata, vagy az ég tudja mi történik. 

5. Hülye hobbijai vannak. Például sportol, de az nem foci vagy kosárlabda, neeem, az nem trendi. Olyat sportol, amit más alig, és persze mindezt kütyükkel bolondítja. így tudhatod, mennyit futott a Margitszigeten, láthatod, hányat passzolt teniszben, vagy fotón dokumentálja, hogy tévedt el az erdőben, mert nem volt GPS vétel. Vicces, mert mindehhez nem szokott testi adottság, képesség is járulni, hősünk pipaszár lábain lötyög a verseny-nike, szél lobogtatja a trendi pólót, szóval röhög az osztály, de ez se rettenti el attól, hogy két hét tenisz után már McEnroe-nak lássa magát. Motivált, na! 

Kapcsolat, stílus és exhibíció az egyik oldalon - nagyotmondás és diszfunkciók a másikon. Az idő az, ami a fő ellenség. Gyorsan kell építeni, gyorsan kell bekerülni a körbe, gyorsan kell lecsapni minden hírre, rámozdulni a trendekre, de mindez amilyen sebességgel jön, úgy megy is, és ha nem elég ügyes valaki, és nem gondol arra, hogy ha elmúlik 30, már kell egy biztos háttér bázis, ahol valódi értéket, képességet kell felmutasson, akkor nem marad más, mint a saját szájával fújt lufija. A használt levegő pedig ritkán tart magasban bárkit. 

Az IT burzsoázia 1.

2011.04.10. 00:27 | 7 komment

Címkék: média marketing it internet zen taxi smartmobil

Kezdetnek rajzoljunk egy viszonylag nagy kört, hogy beleférjen a szaktanár, a sulinetes siheder, a coachingos médiaguru, a bloggerből lett megmondóember, a keresőmarketinges sámán, szóval elég sokan ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek a közös viselkedésminták.

Konrád marketingblogján jelent meg írás az smartmobil konferencia kapcsán, amiről előtte twitteren kaptam ízelítőt, és amiről Pollner elég korrekt összefoglalót adott. Ez adta meg a felütést, amit ott a következő mondattal indítottam el: "Összehasonlítva bármi más szakmával, ez az, ami a legkevésbé valós eredményekről szól, és ez az, ahol a legtöbb részképesség-kieséses keresi az identitását." Aztán angelday Józsinál volt egy vita a Concilium projekt kapcsán, ahol ez a kérdéskör más szinten, de újra felmerült. Duma, vagy tartalom - that is the question.

Jellemző a szektorra a kérdésfelvetés, vagyis hogy a szakkifejezések és szleng mögött mit talál az, aki szeretne eligazodni: bűvészkedést vagy valós értékképzést? A számtech oktatónál ez még viszonylag egyszerű, bár jószerivel a diákok egy része nagyságrendekkel többet tud a tanárnál, de azért viszonylag jól körbelőhető, mi történik egy ilyen órán az iskolában. Megvan az elvárás, megvan a megfejtés, a minőség, a tartalom tehát ellenőrizhető - ha hagyja az oktatáspolitika, hogy ellenőrizzék, de ez más kérdés, Rózsikáról most egy szót se! Aztán van a hobbista, a blogger, aki írja a maga őrületeit, és ezzel addig nincs is probléma, amíg a napi bevásárlásait, szerelmi életét vagy könyvélményeit dolgozza fel ebben a formában, azaz naplót ír. A blog formáját azonban a számtech-média megszállottak is szívesen használják, gyártódnak a megmondóemberek, akár termék köré, akár szolgáltatás köré csoportosulva. Ott a jelszó egyszerű (angelday józsitól átvéve): "tolni kell a kontentot".

Mi a kontent? Rajongó esetén adott cég, márka vagy szolgáltatás körüli pletykák, hírek és izgalmak - jó átlagban -  másodközlése, angolból így-úgy fordítgatva, hazai hírmásolatok sokadközléseként, újrarágásaként. Saját hír, esemény, információ alig van, a már leírtat kell úgy csomagolni, hogy frissnek hasson. És a valóság? Miből táplálkozik a médiafigyelő, a kütyüvadász, a szoftvermágus, az IT blogger? Mielőtt válaszokat keresnénk, távolabbról kell nézni a helyzetet, hogy megérthessük, miért és miből tartja fenn magát a szektor, hogy lett ennyi szakemberünk és mi a közös a megmondóemberekben. 

A kilencvenes évek nem csak politikai-közérzeti váltást hoztak, de határokat nyitottak, a Gorenje és a C64 csempészetnek is leáldozott, legálissá váltak olyan csatornák, amiket addig csak kiváltságosok használhattak, azaz a technika-dealerek szép lassan bezárhatták a boltot. Az iskolákban a megnövekedett érdeklődés okán tanrendbe állt a számítástechnika, alaptantervi követelmény lett a villany-írástudás. Rendszerint a tanárok csak órákkal jártak a tanítványok előtt, ha egyáltalán, így a terheket kénytelenek voltak úgy osztani, hogy abba a netikett nem fért már bele, ez volt a sulinet-boom, az netes fórumokat ellepték a számtech órán unatkozó gyerekek. Az internet világítótornyaként aposztrofált, jószerivel lelkes barátokból verbuvált Internetto-csapatnak pedig be kellett látnia, hogy az a modell, ami addig működni látszott, a megnövekedett érdeklődéssel együtt járó hígulásra, tartalmi változásra már nem tud jó válaszokat adni - a Gyere velünk! Nyírő-szlogennel induló index.hu viszonylag gyorsan nőtte túl kitalálóját. Az ok egyszerű. A piac elkezdte beárazni a netet, mint médiapiac. Arculatot kellett váltani, ahogy az operettben mondták: új műsorhoz új férfi kell, azaz pozíciók változtak és hangsúlyok tologatódtak, mintha tervezetten, a közönség pedig hol fanyalogva, hol éljenezve vette tudomásul, hogy a hőskor végetért. 

Sok más médiaterméket lehetne boncasztalra helyezni, de úgy gondolom, hogy az Internetto-index.hu vonal sokkal erősebb jelképekkel és trendekkel mutatja az átalakulás viszonyait, mint akár az origo, amin lemoshatatlanul rajta maradt a Matáv anyuka púderkompaktjának illata, azaz indexesnek lenni trendi volt, origosnak nem, indexnek drukkolni kellett az origo ellenében, és ez mint hát- és ellenszél módosította a fogyasztók és a kontent termelők tudatállapotát is. Az indexnél sem volt minden fenékig tejfel, aki aktívan fórumozott, tudja, hogy a léptékváltás okán a szerkesztőséget fel kellett tölteni olyanokkal, úgymond rablóból pandúrokkal, akik ismerték a netes trollok harcmodorát, hisz maguk is azok voltak szabadidejükben, így akár ident nickekkel is lehetett akkorát bukni csak azért, mert nem feküdt jól az ember a főmoderátornál, hogy évek hosszú során át szorgosan írt hozzászólásokból összeállt bithalmokba rendezett életművek végezték "Törölt nick"-ként bedobva valami tömegsírba - sok fórumon szocializálódott ember találta meg ezáltal az önkifejezés terepét az új írásformában, a blogban, fordítva hátat az indexnek, kezdve építeni a saját rajongói kört. 

Mindeközben az index az örökségként kapott alternatív-mértékadó forrás szerepkörét többszöri dizájnváltáson át próbálta előbb külsős oldalak újabb és újabb rovatokba olvasztásával bővíteni, majd miután a nyomtatott sajtó szerepei is kiosztódtak és megszilárdultak - elvált a politikai-közmédia-bulvár egymástól - a legkifizetődőbbnek az tűnt a főnökség számára, ha a hosszabb elemzéseket, saját szellemi terméket jelentő, újságíráshoz jobban hasonlító formákat hagyja kiszorulni, és beemeli a bulvárt. Ehhez nem kell újságíró, hiszen elég, ha egy diszfunkciós egyetemista két pizza között kopipészteli a celebvilág híreit, másodközöl úgy, hogy a nyelvezetet fazonírozza a netes szlenghez, és szinte ingyér' megvan a kontent. Csenget a kassza, és a hírre, botrányra, röhögnivalóra éhes olvasótábor, akit leszoktattak, vagy rá se neveltek a szövegértést és elemző értelmezést kívánó hosszabb lélegzetű írások fogyasztására, máris falja a karaktereket, kattint az oldalon bőszen, növeli az audit-számokat, tehát a veszteség elenyésző, mert a gondolkodásra hajlamos kevesek nem igazi célközönség, ők nem biztos, hogy pizzát vacsorálnak és multiplexbe járnak moziba, vagyis őket elveszteni nem mérhető a reklámbevételen. Már csak egy bravúr kellett, hogy aki mégis saját tartalmat akar, megtalálja a formát ehhez, és ez is az indexhez csengessen - ez lett az indapassos, fotós-videós, de legfőképp blog.hu-s felület, szevasz közösségi média, jöhetnek a megmondóemberek, véleményvezérek. Hogyan születik a megmondóember, hogyan épül a blogger szakértő birodalma? Innen folytatjuk a következő részben!