Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (4) fényképezés (9) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (10) fotográfia (10) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (7) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (13) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (14) zen-taxi (6) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Értelmiségi-e a színész?

2015.05.02. 13:22 | Szólj hozzá!

Címkék: színház facebook értelmiség körhinta nemzeti színház törőcsik

torocsik.jpg

Szembe jött egy képpár a facebookon Töröcsikről, az egyik képen a fiatal énje a Körhintából, a másik a fentebb látható, egy Nemzeti Színház előtti helyzetben. A kérdés az volt, mit mondana egymásnak Pataki Mari és Törőcsik Mari. Szerintem Pataki nem merné megszólítani a dámát, a dáma meg legfeljebb valami bátorítót mondana, mint minden kezdőnek, kegyből. De végtére is mindegy. Egészen mindegy, mit mondana Törőcsik. 

Tévedésben vagyunk. A színész mint olyan, nem értelmiségi. Lehetnek egyes színészek értelmiségiek is, de a színész par excellence nem az. Sem abban az értelemben nem, ami az értelmiségi szó alapjelentése - szellemi pályán dolgozó ember -, mert hogy iparos, szakmunkás inkább; sem az általános vélekedés értelmében nem, miszerint az értelmiséginek véleménye van a világról, azt változtatni, jobbítani hivatott. A színész ugyanis, amikor színpadon van, bármi zseniálisan is, de szerepet formál. És ezt nem szabad összekeverni azzal, amikor valakinek saját gondolatai vannak, enjogon keresi a társadalom útját, és azt egyedi módon, saját erkölcsi és szellemi nívóján átszűrve közli a nyilvánossággal.

Ugyanez igaz azon zenészekre, akik nem saját szöveggel és muzsikával állnak a közönség elé, ők is iparosok, szakmunkások, de nem értelmiségiek, szakmájuk szerint nem azok. És akkor, amikor mondjuk Törőcsiket kérdezik interjúban, legfeljebb saját életére, mint egyfajta naplóbejegyzésre reagál, sztorizik, de nincs mögötte az a szellemi felelősség, ami egy értelmiséginél alap követelmény. Ha van is véleménye a világról, az másodlagos, nincs formája hozzá, hogy azt a közönség elé tárja, hiszen köti a darab, a rendező, a filmszalag, tehát minden, amiben létezik és amiért rajongunk.

A filozófusokon, politológusokon, szociológusokon és más társadalmat bütykölő szakembereken kívül természetesen például Esterházy Péter is értelmiségi, Parti Nagy Lajos vagy Nádas Péter is az - az írók java értelmiséginek tekintendő, mivel saját kútfejükből szülnek addig nem létezett gondolati képeket. Egy színházi rendező is értelmiségi, ő a darab szövegkönyvével dolgozva állít színre egy előadást azzal a céllal, hogy megfogalmazza a darabról, a korról és a kettő viszonyáról a meglátásait, véleményét, és ebben az értelemben egyedi, megismételhetetlen produkciót alkot. A színész a rendező kontextusában létezik, azt valósítja meg, amit amaz elgondolt, még akkor is, ha mint a Mohácsi testvéreknél, nagy szabadságot kap. De ez a szabadság is csak a rendező-darab-színész háromszögön belül értelmezhető, addig mozoghat, Mohácsiék se dobják be a gyeplőt a színészek közé, tehát a színész bármi szabad is, de az előadáson belül szabad, függönytől függönyig. Egyébként átlagember, aki átlagemberi mivoltában bosszankodik, ha nem kap sajtot a közértben. Nyilván, vannak kivételek, akik magánemberként is értelmiséginek tekinthetők, mert van egyedi véleményük a világról, és azt saját hangon és eszközökkel képesek és hajlandóak is megfogalmazni, de ilyenből alig akad. Kulka János, Csákányi Eszter, Blaskó Péter - néhány név a nem túl hosszú listáról a kivételek közül - rendelkeznek jól körülírható morállal, van véleményük a világról, ami körülveszi őket és civil megszólalásaiknál saját bőrüket viszik a vásárra, nem a pályájukon elmélkednek csak, ha kérdezik őket, felvállalják a kitaszítottak, megalázottak és megszomorítottak ügyeit. 

Igazságtalanok vagyunk, ha értelmiségiként akarunk színészeinkre tekinteni, olyat várunk el tőlük, amire jószerivel nincsenek kondicionálva. Más ez picit Hollywoodban, ott bevett szokás a jótékonykodás és tehetségek felkarolása, de én ezt sem tekintem értelmiségi tettnek, csupán a hírnév vámszedésének. Aki félti az állását, aki azt gondolja, hogy volna mit és kinek mondania, de nem szólal meg, mert azt gondolja, hogy szakmája nem engedi meg ezt számára, legyen az színész, zenész vagy kritikus, mindegy, az némaságával lehet, hogy megnyeri a nyugalmát, de elveszti a jogát, hogy értelmiséginek nevezzék. Ne várjunk mást tehát Törőcsiktől sem, mint amiben működik, amiben lehet zseniális, a szerepformálást, de a közjóért való kiállás, a világ átlátásának és arról gondolatok megformálásának képessége nem jár együtt a színpaddal. Ezért ha szónoknak hívják, az nem a nem létező értelmiségi énjének szól, csak a hírnevének, általa a legblődebb hazugság is éppoly módon érvényesül, mint Shakespeare. Az más kérdés, hogy ennek tudatában mit vállal el, és mit nem, de ez már a haknizás kérdésköre, amivel elszámolnia persze neki kell, de ez az elszámolás nem tartozik ránk, mivel nem fontos, vagy csak annyira, mint a kocsmában hőbörgőé másnap felébredve. 

Don Juan székelyesen

2014.04.16. 22:32 | Szólj hozzá!

Címkék: színház gazsó györgy makranczi zalán ódry színpad székely kriszta

donjuan.jpgSzékely Kriszta vizsgaelőadást rendezett az egyetemen, szerencsére volt jegy rá és idő is, hogy megnézzük, és nem bántam meg. Leginkább azért, mert elgondolkodtatott. És ez már nagy dolog. Egyrészt magamon. Azon, hogy miközben a szolgával kellene egyetértenem, de igazán ez mégsem megy, mert mindamellett, hogy egy kedves bolondos egyszerű ember, de gondolkodásmódja minden szimpátiám ellenére olyan, ami miatt elköltöztem anno anyáméktól. Mert szép dolog a természet, a madarak, a vadak s halak világa, meg az erkölcs is persze, de a világ ennél egyszerűbben működik. Don Juan nem létezne nők nélkül, sőt, egyenesen a nők működtetik. A nő keres vágyának megfelelő formát, aztán a felelősséget cipelje a férfi. A nő az, akinek a megfelelőnek hitt vagy remélt férfi kell, bármi áron, érte bármit felad, bármibe belemegy. A férfi ezt csak használja, és lássuk be, amíg tart a szerelem, addig nincs egy rossz szava sem senkinek. Na igen, és mi van, ha a férfi valóban a szerelembe képes csak szerelmes lenni, ha a nő ehhez csak eszköz? Hát, pech. 

A másik, amin elgondolkodtam, hogy a darab úgy lett mai, hogy nem kellett hozzá extra felújított, újrafordított szövegkönyv, csak ízesítés, hogy a váz megmaradt, a körítés a gegeken kívül kortalan. Ezt élem meg én is, nap mint nap, látva az én kis közösségem intrikáit, kerítéseit, hódításait és elbukásait. Ugyanezt. A nő nem változik. Még a hite sem menti, a vágy tőle indul el. A férfi csak rezonálhat. 

Jó a darab, jó a rendezés, a teret is izgalmasan mozgatja Székely, és ami a legjobb, hogy azáltal, hogy szinte kamaszokkal játszat majdnem mindenkit, a hangsúly szerencsésen lekerül a férfiharcról. Mert ez tulajdonképpen mindegy. Don Juan lényege nem a kora és nem a hely, a lényege a szerelemre adott válasz. Magadra vess, ha provokálsz, ne máson kérd számon saját gyengeséged. 

Makranczi Zalán jól hozza a karaktert, azonosulhatok vele. Gazsó György nem csak szolga, de mindannyiunk jobbik énje is, ráadásul jó humorral működik. Radnay Csilla Elvirája akár az osztálytársam is lehetne, vagy a szomszéd csaj. Ki kell emeljem még Szabó Zoltánt, Fricit, aki bár kissé a harmincas évek filmjeire hajazóan hozta a figurát, de ez ízt adott neki, működött. 

Don Juan rohan egyik nőügyéből a másikba, vagy a nők kergetik? Ítéljük, és közben irigyeljük is? Ki hódít meg kit? A szerepek felcserélhetőek, igaz, a szerepcsere a felelősség átvállalása nélkül csak női játszma lesz. Ezeket a játszmákat ők álmodják maguknak a babaszobáktól a kolostor kapujáig, sőt, azon túl is, ők játsszák velünk. És bűnhődni, ki fog, ki kell szembeszálljon a démonaival? A férfi, hisz a nőt felmentjük, a férfi az, aki elbukik. Miért? A végén Sganarelle az, aki helyettünk összegez és néz szembe ítéletével. 

utóirat: Székely Gábor és Bodó Viktor osztályvezető tanárokról se feledkezzünk meg, valamint a dramaturgról, Szabó-Székely Árminról. De szeretném Gazsó Györgyöt külön kiemelni.Ugyanis miközben a premier mindenkinek tánc a mélység felett, ő emellett jelenlétével folyamatosan egyben tudta tartani a csapatot, biztos bázisként számíthattak rá a növendékek, kollégái. Ez valószínű, hogy neki természetes, de azért jegyezzük meg, hogy nem magától értetődő, mindezt úgy adni, hogy közben körülötte mindenki megkaphassa a neki szánt és járó fényt is, hogy ne uralkodjon el a darabon a gazsói jelenlét, ez nagy dolog.