Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alapítvány (2) alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (6) fényképezés (11) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (11) fotográfia (12) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) közösség (2) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (9) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (4) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (16) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (17) zen-taxi (7) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Mikor pukkan ki az iPhone lufija?

2012.09.18. 13:38 | 3 komment

Címkék: marketing apple telefon dizájn nokia motorola iphone android rajongás körei

Steampunk.jpg

Apple rajongóknál ki fogja ütni a biztosítékot, de talán akad, aki a nagy hype idején is képes gondolkodni, és mérlegelni, megéri-e egy agresszív gyártó profitját növelni azért, hogy meglegyen a napi betevő csoportélményed. Szerintem nem, és azt is elmondom, miért. 

Amikor az Apple megjelent a piacon a telefonnal, emlékszem, sokan kétkedve fogadták, hogy ebből mi fog kisülni, a várakozások óriásiak voltak, aki ismerte a termékpalettát, addig tudott jutni fejben, hogy szeretné, ha az iPod tudna telefonálni. Zenelejátszó és telefon egyben, amazing! Aztán megjelent a készülék, és valóban új irányt szabott az akkor még fapados billentyűzetes telefonpiacon. Strapabírónak az se volt nevezhető, sok felhasználó panaszkodott a minőségre, de mindezt az újdonság hatása elsöpörte. Érintőképernyős telefon! Micsoda újítás! A konkurencia győzte kapkodni a fejét. 

Aztán ahogy jöttek sorba az újabb készülékek, egyre kevesebb lett a valódi újítás és egyre több a durcás tiltótábla. Ne cserélj akkut, ne akard szabvány töltővel tölteni, ne akard bővíteni, ne tegyél rá szabad fejlesztőktől szoftvert, fizess mindenért, mint a katonatiszt, na és mindezt egy olyan telefonnal, ami brutális árképzéssel kétszer annyiba került, mint az átlag csúcstelefon. De az Apple jó volt abban, hogy megteremtette az addig sosem volt igényekre a válaszokat. És az addig csak kiváltságosoknak elérhető telefon szép lassan divatcikk lett. 

A gyors tempó fejlesztésnél mindig megbosszulja magát, ezért kell csúcsra járatni a marketinget, hogy elhitesse a userrel, hogy amit lát, az nem úgy van, amit tapasztal hibát, az tulajdonképpen érte van, és nem ellene, sőt, akár azt is, hogy a hiba az, ami megkülönbözteti a többiektől. Az első nagy gödör a 4-es antennabaja lett, és csak a zseniális kommunikáció és a userek bamba hada volt az, aki megmentette a bukástól a készüléket, hiszen ez a hiba, amit a dizájn miatt kellett elviselni, a napi használatot tette szinte lehetetlenné. Sebaj, vegyél rá tokot, az legalább védi, ha leesik. Aztán a 4s valamelyest javított a helyzeten, de egy igen törékeny, javarészt műtárgy kategóriába tartozó holmi lett a végeredmény, ami lássuk be, a napi telefonhasználatot tekintve elég vicces. 

Most itt az 5-ös. Ergonomikusnak nem nevezhető, de ebben más gyártónál is elgurult a gyógyszer, elmebaj, hogy két kéz kell a telefonáláshoz, de a fanatikus ebben is a jó szerencsét látja, mert egy sorral több ikonja lett, amivel villoghat. És a kemény mag őrjöng. A baj csak annyi, hogy közben a többi gyártó sem ült a babérjain, trollkodás ide, lopkodás oda, de ébredezik a Nokia, a Motorola, hogy ne az általam semmire se tartott Samsungot hozzam példának, és a Sony-t sem kell leírni szerintem. 

Egy valami viszont elgondolkodtató, és kíváncsi vagyok, meddig fújható még a lufi, vagyis mikor esik le a usereknek, hogy irdatlan pénzeket tolnak bele egy divatcikk birtoklásába ahhoz, hogy aztán ha senki nem látja őket, kihasználatlan featúrák tömkelegét nézegessék unottan - vagyis mikor jön el az az idő, amikor a realitás győz a marketing felett.

Mi kell ahhoz, hogy telefonálj, és a készüléked kiszolgáljon? Mit tudjon egy telefon?

1. Lehessen rajta telefonálni. Ez tudom, hogy evidenciának tűnik, de ha jobban belegondolunk, ez nem csak annyit jelent, hogy legyen térerő és jó mikrofon és hallgató. Hiába csillog szépen a telefon, ha fél naponta tölteni kell, ha mérete miatt mondjuk két szatyorral a városban nem tudsz egy számot bepötyögni, mert kicsi a hüvelykujjad... 

2. Bírja a kiképzést. Ha a telefonra még valami bizsu tok, védőborító is kell, oda a dizájn, hiába volt szépre tervezve, de valami szutyok kínai piacos szar fogja védeni, ami mindennek nevezhető, de szépnek soha. Enélkül pedig a telefonok java nem hogy azt nem bírja, hogy leejtsd, de javarészt azt sem, hogy a zsebedben hordd mondjuk némi apró és kulcsok mellett. És ami a legjobb: az újabb telefonokba nedvességérzékelő van, na nem azért, hogy neked jó legyen, hanem hogy beárulja a szervizben, hogy mondjuk párás volt az idő, netán esett is az eső, és akkor ugrik a garancia, ha baj van. Márpedig baj az van, mert ezek a kényes telefonok utálják a vizet. És igen, a gorilla glass is törik, állítólag az iPhone is azt kapott, bár nekem vannak kétségeim, mindenesetre a dizánj legyőzte az értelmet. Üvegből kell telefon! Az menő! Igaz, hogy az üveg törik, de nem baj, legalább csenget a kassza a szerviznél. 

3. Egyszerű legyen a kezelése. Tegye fel a kezét, aki el szokta olvasni a használati utasításokat! Én nem, mert úgy vagyok vele, hogy amit férfi ember nem tud magától birtokba venni, az az eszköz nem férfinak való. Márpedig az okostelefonok abba az irányba tartanak, hogy nem azért okosok, mert leveszik a terhet rólad, hanem mert okosabbak nálad, pilótavizsga kell a kezelésükhöz. 

4. Legyen benne SMS, GPS, hangrögzítő, zenelejátszó, rádió, mail, naptár, tennivaló kezelő, jegyzettömb - ezek normális elvárások, vihessem magammal a mini irodám. De valószínű, hogy ennél többet nem fogsz napi szinten használni. 

5. Ne kelljen a telefonálási díjakon kívül még egyéb dolgokért is fizetni, azaz ne legyen titkos pénznyelő a telefon. Szoftverekért, letöltött tartalmakért, zenéért külön ne kelljen még fizetni. 

Mindehhez képest merre megy az Apple? Vedd meg a telefonod cirka 200 ezerért. (Ha már volt apple telefonod, cseréld le az összes tartozékod, mert az nekik jól fizet.) Vegyél hozzá tokot, mert ha leesik, meghal. Vegyél szoftvert, ha bármi extra unaloműző kell. Fizess a zenéért, akkor is, ha mondjuk CD-n már megvan otthon, fizess minden tartalomért, lehetőleg csöpögtetve minél többet. Ha nem vagy wifi közelben, fizess minden frissítésért, minden szoftver által generált titkos forgalomért is. Fizess, ha esős az idő, fizess pluszban a szerviznek, ha akkut kell cserélni, fizess, fizess, fizess. És tiéd lesz a mennyeknek országa, lesz egy jó áron megszámított közösségi élményed. Tartozol valahová, valaki lettél, mert telefonod van!

Emlékszem az első táska méretű akkus GSM telefonokra. Megadta a fontos ember látszatát. Antenna is kellett hozzá, kihúzható! És lettél tőle valaki. Na, ezt adja az Apple neked most. Mi ezzel a baj, hát nem jó ez így?

A baj csak annyi, hogy ahogy a nép felemelte, úgy ejti le majd, ha a divat fordul. Amikor nem volt, akkor az által tűnt ki a melegítős senki a tömegből, hogy iPhone villant a kezében. Most, amikor mindenkinek ilyen kell, mert ez a menő, közel az idő, hogy a nem menő lesz a menő, vagyis hogy a faék egyszerű telefonokhoz, a brutális kockákhoz és strapabíró ipari darabokhoz tér vissza a divat, mert így működik a hinta-effekt. És akkor az Apple megmarad az úri ficsúroknak, és ciki lesz vele menőzni a diszkóban. Nem tudom, készül-e erre is valami forgatókönyv az Apple főhadiszállásán? Mert arra már komoly jelek mutatkoznak, hogy a smartphone piacon sikk a Motorola kevlárja, a Samsung tepsije, vagy a Nokia mindent leköröző fekete ló Lumiája. És gondolom a Sony sem alszik. 

Ez a mostani frissítés szerintem maximumra pörgette a marketing csapatot az Apple-nél, mert ennyire kevés újítást tartalmazó készüléket, ilyen brutálisan rossz akkuidővel, ilyen nagy elvárások közepette bátorság volt piacra dobni. Meglátjuk, mit hoz az ősz és az ünnepi szezon, mit mondanak majd a számok. Szerintem ezt a ritmust most elvétették Cook kapitányék. 

A rajongás körei - 4. rész - McDonald's

2011.02.10. 15:31 | 2 komment

Címkék: blog mcdonalds lángos gyorsétterem hamburger étkezés gasztroblog bundáskenyér zen taxi rajongás körei

Magyarországon szinte bármelyik gyorséttermi láncot szóbahozhattam volna, tehát ebben az értelemben a McDonald's csak egy sok közül, körülbelül egyforma a felhozatal, csak az egyik kicsit csirkésebb, a másik kicsit szezámosabb, de a lényeg ugyanaz. Ami miatt mégis a McDonald's a címadó, annak egyszerű oka van, ők voltak az elsők. Egészen 1988 tavaszáig kell visszamennünk időben, akkor nyílt ugyanis az első étterem Budapesten, óriási sorbanállással, és azzal az érzéssel, hogy egy falat Amerikát ehetünk. Aztán sorra nyíltak a boltok, a második emlékszem a Nyugatinál, patinás épületet alakítottak tömegétkezdévé, a Budapestre látogató amerikai turisták ma is rajtunk nevetnek, ha ott járnak. Hiszen a világ legszebb McDo étterme volt ez nyitásakor, ami már önmagában is vicces, mert egy gyorskajáldának sok minden feltételt illik teljesítenie, de a legszebb, főleg ilyen környezetben enyhén szólva kétes hírnév, csoda, hogy nem herendivel tálalnak ott.

Ami nyugaton egy szükséges rossz, az nálunk a rajongás tárgya, gyorsétteremben enni menőnek számít, sokan oda szervezik a találkozóikat, hiába telt el több, mint 20 év, de a hazai gasztrokultúra nem ébredt fel csipkerózsika álmából, nem csókolta homlokon a múzsa, hogy versenyre keljen a fasírttal. Ha végigmégy a körúton, 10-12 ilyen kajáldába botlasz, és mindig találsz ott fiatalokat, akik esznek, beszélgetnek, laptopoznak, leckét írnak, vagyis létezésük napi terepeinek egyike a hamburgeres. 

Ha a nyugati mintát figyeljük, az ötvenes évekig kell visszanyúlni, zenés filmek előszeretettel használt terepe a gyorsétkezde, főleg szerelmi kapcsolatok kezdő- vagy végpontja, sokszor táncos körítéssel, ami persze a valóságban nonszensz, de a film ilyenben is megengedő. Szegény fiú felszedi a gazdag lányt, elviszi a mekibe, romantikáznak, aztán hepiend, a záróképi lámúr már valami menő étteremben van. Tehát az, ami nálunk a "jól megy sorom" érzés egyik szinonímája, az külföldön az alsó középosztály és a szegényebb rétegek mindennapi terepe, mekibe trendi fiatal külföldön nem jár. Kivéve persze, ha magyar, iskolás csoportok külföldi városnézése általában kimerül abban, hogy megkeresik adott város hambizóját. De Párizsban például üresen kong a McDonald's, ha bemégy, csak hátizsákos külföldit látsz, de azt se sokat. Hogy ott miért nem győzött Ronald McDonald? Mert létezik olyan, hogy francia konyha. 

De nem csak konyha, hanem annak kiszolgálói is, a parasztok a földeken, az állattenyésztők, a kereskedők, a szállítók, tehát ezek összessége adja ki azt az ellenállást, aminek következményeként francia ember nem megy mekibe, le is nézi azt, aki ilyen helyen kajál, nemhogy sértés, de fel se merülhet, hogy akár csak egy találkozót is oda beszéljen meg valakivel. Akkor itt miért tart ki a legenda? 

A válasz egyszerű. Nincs ütőképes magyar konyha, ami kiszolgálná a közízlést és alternatívát nyújtana arra a valós igényre, hogy a rövidre szabott ebédidőben, vagy az esti mozi előtt legyen olyan hely, ahol markáns és kellően uniformizált kínálat van olyan étkekből, amikre nem kell órákig várni, míg kihozza a pincér, ami kifizethető és ráadásul ami még viszonylag egészséges is. Bár ez utóbbit szerintem az emberek zöme nem tartja ebben a tekintetben szempontnak, de a korszerű konyhánál ez alap elvárás. Sőt, nemhogy nincs ilyen hálózat, de még azt is elfogadtuk és megettük, hogy bundáskenyér, lángos és aranygaluska kerüljön a kínálatába a mekinek. Az már más kérdés, hogy szerencsétlen nyomorultak formára sem hasonlítottak az eredetihez, nemhogy ízben. 

Persze az is kérdés, kell-e ezzel foglalkozni, fontos-e, hogy legyen magyar gyorsétterem, hiszen a Citygrill is bebukott, a Paprika hálózat is, és ahogy nézem, a frissen nyílt Gusto Burger is csak addig tud elmenni, hogy ugyanazt a hamburgert árulja, amit a többiek, talán kicsit kevesebb fűszerrel. Van nekünk bodegából árult lángosunk, szegény az is milyen komoly metamorfózison ment már át, a sajtos-tejfölös már abban sem elég trendi, lecsóst, gombást, túróst, szalámist, pizzást és lekvárost (!) is láttam már, aztán ugye ott a langalló, elmaradhatatlan (sajnos) a fesztiválokról, szóval ha nagyon kell, mi is tudunk egészségtelen, de finom dolgokat, csak valahogy nem áll össze franchise-ban működtethető formává. 

Egyetlen reménysugár a gasztrobloggereké, talán ha valakinek eszébe jutna, hogy valahogy őket piszkálja fel rá, hogy találják ki, tervezzék meg és teszteljék le a magyar gyorséttermi menüsort, abból lehetne valami. Halló, kajásblogosok, ti mit szóltok ehhez, menne?

A rajongás körei - 3. rész - Facebook

2011.02.09. 11:35 | 82 komment

Címkék: blog iwiw közösség internet facebook zen taxi rajongás körei

Nagyanyáink tollat fosztottak, míg nagyapáink danoltak a népdalkörben, apáink tán táncházba jártak vagy KISZ klubba, anyáink filmvetítésre vagy kézimunkaszakkörbe, az én korosztályom középszere diszkóba, mi klubkoncertekre, ma mindez kényelmesen megoldható a konyhaszékről is, elég regisztrálni egy közösségi oldalra. Hogy miért nem a magyar fejlesztésű iwiwről írok, az is kiderül majd, nézzük előbb, mi is az a facebook.

Aki nem volt még az oldalon, annak röviden összefoglalva a facebook olyan hely, ami egy rég használt spirálfüzetbe vezetett telefonkönyvnek, egy iskolai vagy kisüzemi faliújságnak (régen brigádnaplónak), és egy internetes újság fórum rovatának a keveréke, megspékelve mondjuk telefonunk SMS képességeivel. Ha ez így nem érthető elsőre, akkor máshogy fogalmazva olyan hely, ahol ha megkeresed az ismerőseid, rögtön láthatod, ki mit olvasott aznap a hírújságokban vagy a bulvárlapokban, mit evett ebédre, kiért rajong vagy milyen zenét hallgat, melyik röhögős videót nézi meg hatszázadszor, és hol tart az érzelmi élete (elvált, új csaja van, épp szakítani készül, vagy boldog szingli). Kerülöm leírni azt, hogy közösségi oldal, mert aki járt valódi közösségbe, legyen szó akár barkács, hobbi vagy önművelési vonalról, az tudja, hogy mennyire nem valós közösség az, hogy egybe terelünk vélt vagy valós ismerősöket, akik unisonoban küldik az énüzeneteiket. 

A facebook trendi. Film is készült róla, tehát megnézheted a moziban, hogy Zuckerberg miből lett gazdag. Több, mint 500 ismerősöm lett, persze nem mindet követem nyomon, vannak, akiket kizártam a hírfolyamból, és itt kezdődik a rajongás mértéktelensége, az, ahogy egy alapvetően jó ötletből - építsünk interaktív telefonkönyvet - a felhasználók hülyesége miatt felesleges üzenetek kupacait halmozó információs szeméttelep lesz, ha nem vagy ügyes és kíméletlen. 

Többféle facebook használó létezik. Van, aki jelen van, de nem ír mi jár a fejedben pársorosat, nem oszt meg vicces háziállatos filmet, egyszerűen csak létezik, megkeresheted üzenetben, chat-en, tehát e-mail helyett használja. A trend egyértelmű, az ingyenes mailszolgáltatóknál mérhető, hogy visszaesett a forgalom, mert a facebook üzenet sok esetben elegendő, nem kell levelet írni, még kevésbé kötött a forma, tehát egy SMS-nél alig hosszabb üzenettel is megbeszélhető, hova menjünk este moziba. Aztán vannak a kábé középiskolás-egyetemista kör, akik bőszen tolják a videókat, a heti váltásban érkező szerelmeket, villognak egymás előtt, hogy ki melyik órára nem megy be, hogy lóg a suliból - persze sejthetően sehogy, de menő dolog űberlazának mutatnia magát. Voltam szalagavatón, ahol az egyik viccesnek szánt vetítés arról szólt, hogy a facebookon kinek milyen képei vannak fenn, ki kinek az ismerőse és milyen marhaságokat írtak egymásnak. Fájdalmasan buta és unalmas show volt, de persze aki benne volt, sikítva élvezte viszontlátni magát, ahogy részegen osztálykirándul. 

A harmadik típus az, aki unatkozik. Vannak a nyolcvanas éveket idéző minőségű játékok is a fácsén, farm (modern tamagucsi), maffiás, és nem tudom még hányféle. És az nem elég, hogy ilyennel játszik, de ha elér egy szintet, azt meg is osztja a publikummal, ajándékokat küld, és mint egy őrült amway ügynök, próbál becsalogatni a játékba. De a legszebb és legfacebookosabb őrület a smiley továbbfogalmazása, az, amikor érzelmi összetartozás jelzéseként műanyag szívek rajzait küldik egymásnak az emberek, vagy olyan szofisztikált teszteket, hogy adott user szerinted kövér? igen-nem; adott user szerinted fukar? igen-nem - és így tovább a végtelenségig. Bölcselkedni is szokás az unatkozó arckönyvesnek, lekérhetőek napi bölcsességek Fekete Pákótól is, Győzikétől is, és talán Kiszel Tündétől is, bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. 

Mindez egyszerre ömlik rád, percekig gázolhatsz a hülyeségben ha nem vagy gyakorlott és nem zársz ki minden ilyes marhaságot. Aztán ha valaki végképp rádmászik és letiltod, hogy ne lásd és ne lásson, akkor kapsz sértődött levelet, hogy de hát mi mindig jóban voltunk, most mééééér títottá leeee? 

És hát ne feledkezzünk meg a legspecifikusabbnak indult, mára a közbeszédben is egyre többet használt dologról, a lájkolásról. Kis feltartott hüvejkujj, ha bármit találsz az oldalon, rákattintasz erre a kék ujjacskára és ezzel tudomására hozod a beküldőnek, hogy szereted ezt, jó, tetszik, tehát lájk. Többen szeretnék ennek az ellenkezőjét is behívni a funkciók közé, az unlájkot, vagyis a lefele fordított ujjat is, de nem hinném, hogy ezt bevezetnék, feszültséget szítana, ami rombolná a felhasználói élményt. Üzleti szempontból nem célravezető. A lájkolás viszont szinte kötelező. Olyan, mint a szmájlik, szavak helyett kényelmesen jelzik, hogy olvastad, okés a dolog. Hát, a világ nem a verbalitás felé megy, ezt már régebben megmondtam.

Persze nem csak ennyi a facebook, ha csak ennyit tudna, akkor nem lennék én is ott. Kitartó munkával a sok szemetet le lehet állítani, és a maradék valóban használató lesz, gyorsan körbeüzenhető, ha bulit szervezel, ha weboldalad van, a frissítésekről informálhatod az olvasóid, ha céged van, kialakíthatsz kifejezetten facebookos akciókat, kedvezményeket, és persze a politika is megtalálta magának ezt a formát, rajonghatsz Orbán Viktorért, vagy egy szép almáért is, dafke. A facebookban van lehetőség az önszerveződésre is, az értelmesebbje rájött erre, és nem ott akarja élni az életét, hanem ott szervezi azt, akár a kis közösségéét, akár a mai viharos politikai időkben az ellenzékiségét. Példa a vörösiszap katasztrófa, talán a leggyorsabban a facebookon terjedtek a segítő üzenetek, és persze a mainstream politika által kézivezérelt információstop is kikerülhető volt a facebook segítségével, mert a helyiek a hivatalos bénaságot megkerülve informálták az embereket ott. Vagy a legutóbbi példa, amikor a médiatörvény elleni tüntetéseket facebookon szervezték. Nem véletlen, hogy Pannikáék rá szeretnék tenni a kezüket az internetre, félnek tőle, mint ördög a tömjéntől. 

Ami miatt nem az iwiwről írtam, holott az magyar, tehát támogatandó lenne, az az, hogy az iwiwet korábban lelegelte a sulinetes siserehad, és mivel funkcióiban és kinézetében nagyon lassan lépett előre, így mára ott már csak azok az 1.0-ás kezdők vannak, akik legfőképp levelezés helyett használják, az iwiwen nyomokban sincs semmiféle intellektuálisnak gondolható szellemi életnek még a nyoma sem. A facebookra is jellemző Magyarországon, hogy rontják a levegőjét a teenagerek, de kritikus tömeg alatt marad a számuk, és könnyen kiiktathatóak. Pedig az iwiw, amikor még csak wiw volt, olyan volt, mint egy hátsó szobája, zárt klubja az internetnek, meghívós rendszer védte a falait, és azok, akik a kezdeteknél ott voltak, épp a sulinetes plebsz elől menekültek oda a fórumokról, tehát naná, hogy nem hívtak maguk közé trollokat. Aztán eladták, és a telekommunikációs cég, aki megvette, érdekének megfelelően kinyitott ajtót-ablakot, a huzat ki is vitte onnan az értelmesebb usereket.

Én, aki nem értem a twittert, hogy mire jó, nem járok már fórumokba se megmondani, vagy elolvasni a tutifrankót, naponta benézek a fácséra, ahogy a facebookot becézik, ha valami érdekeset olvasok valahol, megosztom a barátaimmal, az esti rádióadásokat hirdetem, olvasom az orbánságon felháborodó üzeneteket, tehát használom. Hogy meddig, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Persze vannak kényelmetlenségei, de mára a kialakult rutinnal olyanná alakítottam a magam facebook falát, amit látok, hogy nem kell bosszankodjak a hibbantakon, alapvetően már csak a reklámok zavarnak oldalt, de hát azt meg ki lehet bírni. Sajnálom, hogy azt a hangulatot, ami az ős-iwiwé volt, legyőzték a kisiskolások és tudom, hogy azt a facebook sose fogja tudni. Ez van, a hőskor végetért.

A rajongás körei - 2. rész - Audi

2011.02.08. 16:59 | 4 komment

Címkék: blog német bmw audi autó zen taxi rajongás körei

Az előző részben ígértem, hogy a sorozat folytatódik - egy másik, napi szinten érzékelhető helyzet az autós rajongás. Mielőtt nekikezdenék a boncolásnak, felsorolom, milyen autóim voltak, csak hogy látható legyen, nem most ültem kormányhoz. Időrendben tehát: Wartburg, Csajka, Moszkvics, Lada 2107, Mitsubishi Lancer, Citroen, Opel, Clio és most egy Megane. Ezen kívül felsorolni is nehéz, miket vezettem, mondjuk úgy, hogy a kispolszkitól a kedilekig széles a paletta. Nem gondolom, hogy én lennék az utak királya, szerintem remekül vezetek, de sosem hétfőn*, de ez a post nem is a vezetési tudásról szól főleg, hanem az autó birtoklásáról, a szimbólumról. Mit jelent az autó Magyarországon?

Régen, amikor vezetni kezdtem a nyolcvanas években, az autó legfőképp a szabadság szimbóluma volt, persze a Trabant is máshogy szólt, mint a Wartburg, vagy a Dacia, és akkor is megvoltak a menő fiúk kedvencei, például a Zsiguli. Egy ezerötöst birtokolni az már szimbólumszámba ment, de azért komoly arcfeszülések nem voltak. Mára ez több lépcsőben, de megváltozott.

Az elsők a BMW-sek voltak, konkrétan meghatározható kör, de őket mára felváltják az Audisok. Konkrét csoport, mellesleg szerintem sok audis bömbiből szállt át, de mégis más, mint az előd bmw-s csapat. Érdekes, hogy bár mindegyik német autó, ide számítva mint rajongói kört a Mercedest is, de mégis a legmarkánsabb fajtajelleg az audisé.

Főleg este érvényesül a meglepetés ereje, amikor hirtelen mögötted terem egy hódító, és fennsőbbrendűségét nem csak az ívfényszóró mutatja, nem csak a szúrós ködfény (nyáron is), hanem az a mód, ahogy az előtte haladóra bármi esetben, bármilyen úton úgy tekint, mint porszemre a gépezet fogaskerekei között. A BMW-s még harcolt, kereste a helyzetet, ahol megmutathatja, mennyivel erősebb, gyorsabb nálad. Az audis nem harcol, persze nem is leküzd, mert nem küzdelem neki az, hogy elkotródj, hanem egész egyszerűen kiküszöböl, mint egy problémát. Úgy tol le, akárhol, akármikor, hogy csak te lehetsz, aki keresse a megoldást, hogy ne fordulj árokba, nincs türelem, nincs érv, sem helyzet, amit elfogadna, hogy miért is késlekedsz megszűnni előle. Az audis ha átjut rajtad, nem köszön meg, nem villant vészvillogót, nem törődik azzal, mi történik mögötte. Az audis nem magát az utazást élvezi, nem is a célbaérést, hanem azt a tudatot, hogy milyen autóban ül. Audiban!

Azt is érdemes megfigyelni, ahogy az audis kiszáll. A beszállás nem olyan lényeges, de a kiszállásnak koreográfiája van. Megáll, általában bárhol, legfőképp bárhogy, nem érdekes a mértan, nem fontos, hogy elférnek-e tőle. Ez nem az a fajta paraszt, aki figyelmetlenül áll rokkant parkolóba. Ő mintha nem is látná a többi közlekedőt, mintha nem is lenne más az utakon, csak ő. Tehát megáll, leállítja a motort, és kinyitja az ajtót. Eddig mint a többiek. De nem száll ki, még nem. Keres valamit. Vagy telefonál. Húzza az időt, aztán ha felállt az ülésből, az autó tetején támasztva folytatja a telefont, kinyitott ajtónál. Sokszor visel az audista joggingot, és általában nem sovány. Jogging, valami polárfelső és edzőcipő. A városi audis kifejlett példánya. Persze van az a verzió is, aki nem engedheti meg a laza éppmostjövök ababámtól ésmegyek azedzésre stílust. Ő öltönyös. Más, mint a bömbista, aki bőrzakóban jár és farmerban. Ő öltönyt hord, nyakkendőt és inget, de a kiszállási metódusa hasonló a melegítőshöz. Az audisnak csak ön- és éntudata van.

De miért vette át a hatalmat az audis a béemvés felett? Egyszerű. Az Audi elég jellegtelen autó volt mindig. Nagyon akart, de nem lett belőle se BMW, se Mercedes, olyan vidéki nagyvárosi fiú jellegnél tovább nem jutott soha. Igen, lehet mondani, hogy milyen vagány a TT coupe, de erre azért néhány karakteresebb és több előzménnyel rendelkező modellel erősen rá lehet cáfolni. A másik, hogy az audinak bár van technikai értelemben múltja, de az is inkább a srác a hátsó udvarból szintje, és bár technikailag sok esetben valóban lekörözte vagy megelőzte a többieket, de valahogy ezt sose sikerült eladni igazán. Ezért kell mindenáron kompenzálni, annyira, hogy az ember visszasírja a jó kis szakadt 3-as BMW-s vagányokat, vagy a 7-es nagymenőket. Az Audihoz nem jár stílus, nem szériafelszerelés hozzá a feltűnés. Ellentmondásnak tűnik, de mégsem az.

Ugyanis az Audi épp ezzel a se ilyen se olyanságával hódít. Mercit nem vesz juppie, a Merci a dílereké, BMW már uncsi és az az utcakölyköké, a többi pedig szóba se kerül, hiszen a japcsik izgága idegbolond dolgok, a franciák művészkedő nyaksálas ügyek, angliában meg már nem gyártanak autót, de ha gyártanának, akkor is Magyarországon nincs igazi státusszimbólum szerepe az angoloknak. Ide nyersebb fogalmazás kell, egy szofisztikált Jaguart nem ért senki. Az Audi érthető. Nem véletlenül kapnak szolgálati kocsinak sokszor ilyet a politikusok. Hogy nézne már ki egy Roverben az elnök?

Audisnak lenni olyan érzelemmentes dolog. Kevés a veterán audis, aki viccessé tehetné a nimbuszt, és elég drága ahhoz, hogy ne a sarki fröccsöntő telepítsen rá dupla szárnyakat. Tehát a plebsz  - hiszik a tulajok - alig szennyezi. És hogy épp az Audi, a tökéletesen semmilyen autó lett a hazai guruló státusz, hát, ez jellemző lehet ránk is. Szürke alumínium. Nem színes, nem vas, nincs arca. Láttál te már világoskék A8-ast? Pirosat se nagyon. Hát, ezért.

*idézet a Rainman c. filmből.

A rajongás körei - 1. rész - Apple

2011.02.08. 00:41 | 104 komment

Címkék: blog apple telefon kütyü iphone ipad zsoltu zen taxi rajongás körei

Olvastam az apple.blogon Szűcs Ádám írását arról, hogy milyenek azok, akik támadják az Apple rajongóit, hogy éli meg ő ezt a mindennapokban, és ez adott kedvet mélyebben körbejárni ezt a kört, terveim szerint több részben. Kezdetnek mintegy reakció, első részben az Apple lesz a téma. Figyelmeztetés: jómagam vagy 10-12 éve csak Apple számítógépet használok, tehát belülről ismerem a rendszert.

Emlékszem arra, amikor még pécét használtam munkára és vágyakozva néztem a Macintosh számítógépeket, elérheteten vágyálom volt, miközben sokszor átéltem azt, milyen, amikor a számítógép hülyesége miatt veszik el több órányi munka, makacsolja meg magát, kell indokolatlanul újraindítani és küld értelmetlen üzeneteket a masina. Aztán egyszer úgy alakult, hogy egy nagyobb munka után lett annyi félretett pénzem, hogy megvegyem életem első saját Apple G3-as kék-fehér füles szatyrát. A különbség leírhatatlan volt. Föld fölött jártam hónapokig, pedig akkor még csak classic rendszer volt, de stabil, gyors és egyszerű volt a használat, megbízható és letisztult - vesd össze az akkor általam használt legjobb oprendszerrel, ami egy Windows NT 4-es volt. 

Aztán a következő gép egy titanium laptop volt, akkor megismertem a hazai apple forgalmazó, Massimo és csapata borzalmas hozzáállását, első keserű pirula az volt, ahogy ők rontották az imázst. De a gép másodjára jó lett, évekig szolgált. Aztán Powebook, G5-ös asztali, majd macbook, macbook pro, szóval a palettát "végigettem". Tapasztalat van bőven, de nem erről akarok írni, bár a lényeg röviden összefoglalható, a mostani Apple cuccok már nem azok, amik voltak 10 éve. Sajnos.

Nem volt hatással rám az iPod hiszti, bár jóval a piacra dobás után vettem magamnak egy U2 stílusú darabot, de eltűnt (vagy kölcsönadtam, vagy ellopták, nem tudom), bánkódtam, de főleg, mert tuti darabot vettem igen jutányosan az e-bay segedelmével Angliából, inkább ez volt az érzelmi érték. Kihevertem, elmúlt, de a helyzet tovább romlott. 

Ugyanis az Apple eldöntötte, hogy neki nem elég az, hogy jó gépeket csinál, az se, hogy a hordozható lejátszó piacon elsők, nekik kellett a mobil piac is. Jobs amúgy is arrogáns stílusa kiteljesedhetett. Mivel nem vágytam iPhone-ra, így nem ért el az a hype, hogy mindenki előtt birtokoljak ilyet bármi áron, nem volt fontos, hogy a telefonom "okos" legyen és a mértéktelen túlárazást is kajánul figyeltem, nesze paraszt, vidd a kínait arany áron, csak mert Apple logo van rajta.

A gond akkor kezdődött, amikor érezhetően háttérbe szorult minden más addigi projekt, OSX, számítógépek, mindegy volt, minden állhat, csak a "szifon" szaladjon. És egyre többen már másról se tudtak beszélni, jailbreak, iOS, aztán iPad... mára már nincs olyan szaklap, ahol ne az utolsó hírek között szerepelne mindaz, ami miatt az Apple az lett, ami. Mert kedves fanatikus barátaim, az Apple nem az iPod-iPhone-iPad háromszögtől lett Apple, ezektől csak konzumcég lett, a pro-vonal, amiről híres volt, és ami valóban egyedülálló és minőségi volt. Ez mára már melléküzemág. Lássuk be, az OSX a Tigris óta rosszabb lett (nem érdekelnek a parasztvakító fícsörök), a laptopok némely kérdésben védhetetlenül nem felhasználóbarátok, és az egész számítógép részleg kiszolgáltatottjává vált az Intelnek.

Lehet azt mondani, hogy a divat, a trend az, hogy az amerikai életérzéshez kell az okostelefon, kell az ágyba vihető iPad, de a valóság az, hogy a státusszimbólumságon kívül a valóságalapja ezeknek az állításoknak kérdéses. A telefon elsősorban telefonálásra van, és csak másodsorban unaloműzésre. Bár "csak" egy Motorola Defy-m van Androiddal, de már tudom, hogy mindaz, amivel ez többet tud egy sima telefonnál, még csak nem is a kényelmet szolgálja, hanem a lustaságot, és ez nem ugyanaz. (Zárójelben mondom, a Motorola készüléke fele annyiba se kerül, mint az iPhone, mindent tud, amit az tud, plusz ütésálló, és a kijelzője karcálló - nekem kulcs mellett van zsebben, és még nyoma sincs, hogy használva lett volna, nemhogy karcolva.)

Hogy miért lehet kívülállónak zavaró az, ahogy egy Apple fanatikus rajong? Azért, mert mindezt úgy teszi, hogy a maga erősen irracionális döntését azzal igazolja, hogy minden egyéb terméket leszól, szerinte minden más gyártó hülye, az egyetlen vezér az Jobs, fanatikusan hisz a vezérben, akkor is, amikor teljesen egyértelművé lesz, hogy durván túlárazott divatcikkért rajong, ami ráadásul megbízhatatlan és napi használatra csak akkor alkalmas, ha úgy bánik vele, mint a hímes tojással. És bár világosan látszik, hogy az Apple úgy programozza, tervezi a telefont, hogy amint kijön az új, a régi belassuljon, leálljon, instabillá váljon, de a fanatikus úgy beszél róla, hogy ez az egyetlen üdvös készülék, és bárki, aki mást használ, az lúzer.

Miben más az iPhone-iPad fanatik vonal az Apple használótól? Abban, hogy alapjában nem munkaeszközként, nem valamilyen tevékenység megkönnyítőjeként tekint a masinára, hanem mint státuszt, rangsort meghatározó vágy tárgyra, olyan dologra, ami kellően sok pénzért vehető meg, és elég feltűnő ahhoz, hogy a BKV járaton is jól lehessen látni, hogy használója nem akárki. Ez a bizsu-feeling.

Mi a valóság? iPhone fronton kiderült, hogy a dizájn oltárán már a telefon alap funkcióit is feláldozták, az antenna akkor működik jól, ha nem fogod kézbe a telefont, az üveg elő- és hátlap körülbelül annyira bírja a strapát, mint egy ablaküveg, szoftveresen pedig erős kihívásokkal küzd még egy pitiáner ébresztőóra szintjén is. Ezek ellensúlyozására vehetsz rá színes gyerekkarperechez hasonlatos védőpántot, vagy beteheted valami vastag bőrtokba is, mellékesen ezzel épp azt veszted el, ami miatt megvetted, hiszen a króm-üveg cool hatása kevésbé érvényesül, ha pink műanyagba kell öltöztesd a szifont. Az iPad-ről is kiderült, hogy nem játszik le flash tartalmat (a HTML 5 meg még erősen messze van), az akkuja fele annyira se jó, mint ahogy azt mesélték, és nagyjából alkalmatlan arra, hogy huzamos ideig könyvet olvass rajta. Valamire biztos jó, hogy mire, arról a fanatikusok véleménye is megoszlik, én mondjuk megnéznék magamnak egy ágyban ájpedelő júzert, biztos kényelmes lehet fekve nézegetni a képernyőt és gépelni is... 

Mi a megoldás? Egy picit kéne azon gondolkodni szerintem, hogy valóban szükséges-e egy telefonért cirka 250 ezer forintot adni, valóban megéri-e az árát, valóban szükség van-e azokra a szolgáltatásokra, amiket tud, és azokat valóban 2x olyan jól tudja-e, mint a többi gyártó terméke? Persze érvényes az a válasz is, hogy igen, megéri, igen 2x olyan jó, igen, kellenek a szoftverek, de ha mégis elbozonytalanodnál döntésed racionalitásában, ne úgy keress stabilitást magadnak, hogy azzal igazolod a dolgot, hogy mindig minden más egyéb nem-apple holmit csípőből leszólsz. Mert lehet, hogy másnak máshol vannak a preferenciái és mondjuk nem olyan fontos, hogy alma logós üvegtelefonja legyen, csak mert a szomszéd srác is azt vett. 

Kedves almás rajongó, nem biztos, hogy mindenki irigy rád. Hidd el, az emberek javát nem is érdekli, min telefonálsz, az se, hogy este milyen kütyüt viszel ágyba. A másik kör, aki szintén kocka, lehet, hogy tök jól elvan a maga nem almás szerzeményével, őt sem kéne meggyőznöd, hogy hülye. Leld örömed az Apple-ben, de hidd el, te magad attól, hogy almás holmid van, nem változtál meg. 

· 2 trackback