Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alapítvány (2) alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (4) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (29) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (8) fénykép (6) fényképezés (12) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (11) fotográfia (13) fotózás (6) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (7) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) közösség (2) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (10) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (4) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (10) tél (3) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (11) vlog (19) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (20) zen-taxi (7) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Kiiratkoztam a nemzetből

2017.03.04. 15:15 | 81 komment

Címkék: blog politika magyar nemzet orbán fidesz meleg zsidó cigány rasszizmus sexepil

rassz.jpg

Orbán a minap oda nyilatkozott, hogy, idézem:

Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés. 

Ez a beszéd több, mint botrányos, ez a beszéd bűn. Aki ilyet mond, az nem csak simán rasszista, de olyan nézeteket terjeszt nagy nyilvánosság előtt, amiért ha nem is kivégzés jár, de elszigetelődés és bíróság előtti számonkérés, majd büntetés. Normális európai országról beszélek persze, nem erről a miénkről.

Idegennek lenni rossz. Ezt bárki megtapasztalhatja, elég, ha kiválasztasz egy tetszőleges falut vagy kisvárost az ország határain belül, és ellátogatsz, akár egy hétvégére. Ha nincs gardedámod, ha egyedül vagy, még szerencsés esetben is hosszú időnek kell eltelnie, míg ha be nem is fogadnak, de ha nem vagy nagyon kirívó, talán elfogadják, hogy létezel, még az is lehet, hogy isznak veled egy sört a kocsmában, de maguk között maradsz gyüttmentnek. Ebből a regiszterből beszél ki Orbán, a falusi egyszerűségből, ahogy ő fogalmaz, neki a nagyvárosok mind bűnösek, az értelmiség értetlen és feleslegesen akadékoskodó, kerékkötő. 

Tiltakozott a szöveg ellen Dragomán György és György Péter is, videón látható a beszélgetésük,  de nem elég megnézni a filmet és beletörődően bólogatni. Tudom, hogy a barátaim igen nagy többségben (remélem mind) normális emberek, így külön talán nem kéne ezt leszögeznem, kihirdetnem, elmondanom, de mégis, az én garasom jön.

Számomra emberek vannak, jók, rosszak, megbízhatók, linkek, szerencsések és boldogtalanok. Ez szerint lehet őket szemlélni. De etnikai értelemben nincsenek számomra különbségek, és elutasítok minden homogenizálást. Nekem a cigány, a zsidó, a meleg, a román, a magyar mind egy, és ebben az értelemben nem vagyok hajlandó semmiféle engedményre. A magyarságom nem eladó, nem Armani öltönyre varrt kokárda, és nekem nem tetszik, hogy a minielnökünk rasszista, kirekesztő és begyöpösödött beszédekkel butítja az embereket.

Ezért amíg ez a rezsim van hatalmon, nem tudok és nem is akarok nemzetben gondolkodni, mert lejáratták a fogalmat, és ha az ő nemzetük ilyen, akkor ez nem az én nemzetem, nem az én hazám, nem az én otthonom, és minden módon, ami csak a rendelkezésemre áll, tiltakozom és elutasítom ezt. Magyar vagyok, de nem hülye. És ha egyedül is maradok ezzel, számomra magyarnak lenni nem különb vagy más, mint cigánynak lenni, és ha ők a célpont most, akkor cigány vagyok, mert nem tűrhetem, hogy bárki hátrányt szenvedjen csak azért, mert más bőrszíne van, más nyelven álmodik, vagy mondja, hogy szeretlek. 

Az, hogy te mit reagálsz, hova állsz, hogyan élsz, az a te dolgod. De négy fal között se legyél rasszista, mert holnap te fogsz hasonló helyzetbe kerülni, ha a félelmeid gyűlöletre váltod, és senki nem marad már, aki majd megvédjen. Ezt az őrületet addig kell megállítani, amíg lehet. Az óra veszettül körbejár.

Miért nem kell politika?

2017.01.05. 01:16 | 3 komment

Címkék: politika civil személyes mszp orbán fidesz gyurcsány gorbacsov DK PM

11953307_1532461957014396_3704258690545097217_o.jpgEz egy összefoglaló arról, miért nem akarok idéntől már politikával foglalkozni, sem itt a blogon, sem egyéb csatornákon. Van rövid válasz is, meg hosszabb is. A rövid, hogy meguntam és kiábrándultam. A hosszabbhoz lehet, hogy be kell készíts ropit és szódát.

Saját számításom szerint eszemet a hetvenes évek közepétől tudom, és nem nagyon emlékszem politikából annál többre, ami minden átlag háztartásban megvolt, Hofi Gézára. Erre is főleg csak szilveszter idején. Ja, meg a bosszantó áremelésekre.

A Boney M vagy ABBA vitát nálam a csöves zenék döntötték el, de a Beatrice műanyag világa, Hobó lopkodott történetei, az Edda Miskolca gyorsan kifulladt, helyettük az alternatív zenében találtam kérdéseket, válaszokat, sorsokat és történeteket, amikkel azonosulni tudtam. Spions, URH, Kontroll, Sexepil, EK, Nyugati Pu., nem sorolom. Saját zenekarom is lett, lázadtam, ahogy tudtam. Szabad Európát hallgatni éjjel, plakátokat ragasztani, fotózni, társaságokba járni.

Gorbacsov idején kimentem Wartburggal Moszkvába. Az autó totálkárosra tört, de az élmény megmaradt. Gorbiban lehetett bízni, peresztrojka, glasznoszty, talán itt is lesz valami, talán máshogy lesz. Hogy ennyire máshogy, azt szerintem senki se sejthette akkor. És jöttek a jézus-papucsos NDK-sok, majd az újratemetés, '89.

Mi nem jártunk Gorenjéért az osztrákokhoz, ezért ez az aspektus nem érdekelt. De a szabadság igen, az útlevél, világot látni. A friss levegő. Az MDF nyugger-nosztalgia volt, a Kisgazdákkal fiatal nem számolt, a Fidesz nekem nem volt szimpatikus, se Fodor, se Deutsch, se Orbán miatt, így SZDSZ szavazó lettem jó sok választáson át. Az MSZP-t, kifelejtettem, nem véletlenül, nekem Horn nyegléskedő lekezelése bírhatatlanul poros volt és kádáros emlékű. Egyetlen ügy volt emlékezetes, a taxissztrájk. Épp D. névnapját ünnepeltük volna, de így az egész átment egy tea- és kajavivős buliba, élvezhető volt az, hogy van civilség, van hang, van mersz nemet mondani az Antall-Boros rezsimnek, igazi élettel telt meg az utca. 

Aztán 98-ig az egész nem volt számottevően fontos újra, a saját sors és történet jócskán felülírta, hogy az ember bosszankodjon vagy féljen a politika okán. De Orbán első országlása, Ezüsthajó, koronaúsztatás, és a többi vircsaft, no meg a kokárdarablás már sok volt. Ott eldőlt, ezekre én soha, semmi esetre sem bíznék semmit,  meneküljünk ki ebből, mert rémálom, undok és megvetendő, rosszabb, mint a virtigli nácik. Viktorék takarodjanak a fenébe. És tudtam, ha ezek még egyszer visszajönnek, abból botrány lesz. Drukkoltam. 

A következő nyolc év se érdekelt volna, öröm volt megszabadulni a köpönyegforgatóktól, és persze Gyurcsány bajos volt, de nem annyira, hogy a napjaim zavarta volna. Őszödig. És abban sem a beszéd zavart, vagy a modor, hanem a balek baki. Persze Sólyom erre egyből ráugrott, lett is belőle addig sosem látott állóháború, utcai zavargások, lövetés, és ezt Orbán jól használta ki. Nyertek újra, sötét idők jöttek. 

Ha nem kapom Diótól a pofámba egy bulin, hogy na, most akkor legalább nektek lesz rossz négy évig, lehet, később kezdek bele. De ez erős lökést adott, hogy nem, ezt nem fogadom el, ilyen nincs, keressünk kiutat. A Milla remény volt, Bajnai remény volt, akkor azt gondoltam, csak van elég értelmes ember, nem kell kibírni négy évig ezt a pusztulatot. De kifújt. Oké, szervezzünk másik facebook-csoportot, oké, osszuk, terjesszük, mondjuk el, hogy milyen az élet valójában, legyenek új pártok, legyen remény, valami, akármi, mindegy mi, csak ne jobbról. És jött Mesterházy és az összefogdosás, majd az újabb bukás. 

Jó, még négy év, legyen, hátha, Mesterházy el, van remény, talán Gyurcsány is felszívódik, Karácsonyék jó fejek, az LMP szar, de jobb, mint a legrosszabb jobbos horda, bízzunk, hátha, fene tudja, miben, netadós tüntetésben, és a legvégén a tanárokban, igen, ott van emberanyag, nem csak pedagógus, de diák és szülő is és harag, szóval még lehet valami, jó, Pukli bajosabb a kelleténél, meg hülyéket is nyilatkoznak, de ha ez egyszer beindul, abból országos káosz lehet, engedetlenség, tüntetés, sztrájk. És nem lett. 

Azt hiszem, itt vesztettem el valamit, ami kellene ahhoz, hogy még mindig érdekeljen ez az egész bohózat. Hogy elhihessem, hogy van értelme Majtényinak, hogy beszálljak Gulyás Marci mellé, hogy egyáltalán, adjam, amim van, időt, erőt és tapasztalást mindahhoz, ami civilnek nevezhető. De inkább nem. 

Mert ez a harc megnyerhetetlen ezekkel. És ezeken értem az MSZP-től DK-n át a PM-ig az összes zsebpártot (értsd: saját zsebre dolgozó kibekkelőt), és mivel a politikai teret leuralják a maradékon marakodó pártocskák, így azzal se lehet számolni, ami a civilekben rejlő potenciál, mert nincs hálózat, nincs kohézió és nincs hozzá meg az a tudás, ami kell a politikacsináláshoz. Máshogy meg nem fog menni. Szóval amíg van szocipárt, amíg van gyurcsánypárt, addig Orbán lesz hatalmon, ezt könyvelnünk kell, ez a sanszosan megállapodás is köztük, kutya kutyába igazit nem harap, csak morog. Mindenki kapja a pénzt, ahogy szeretné, egyensúlyos pálya ez, és ha nem jön egy új éhes farkas, akkor így is marad. A magyar nem harcos, csak a bolti sorban, szóval ehhez én több évem és energiám így nem adom. 

Ai Weiweinek igaza van. Minden művészet, és minden politika. De frontálisan nem érdemes ebbe itt és most beleállni. Strukturálni és transzformálni kell. Különben nem én alakítom a sorsom, hanem a politika rángat saját kénye és kedve szerint, az meg pocséklás és baromi fárasztó. Éltem Kádár alatt, jobb volt, de lehet, hogy csak mert fiatalabb voltam, nem tudom. De élnem kell Orbán alatt is. Ezért hagyok fel a duzzogó hírmegosztó és véleményvezér politizálással. Sajnálom? Valamennyire. De egyre kevésbé. Bízom benne, hogy Orbán és bandája csúfos véget ér. Megérdemelnék. Erősen. Látok erre megfelelő szereplőt, aki az élre áll ellene? Nem. Hát ezért ennyi, ez az én hosszabb történetem, hogy miért nem. 

Alteros Elnök

2017.01.04. 17:45 | Szólj hozzá!

Címkék: politika civil mszp orbán gyurcsány köztársaság majtényi dk

majtenyi-laszlo-e1454680774872.jpgNem akarok idén politizálni, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy Majtényi Lászlót jelölték Köztársasági Elnöknek. Na nem a fideszesek persze, hiszen nekik megvan a jóemberük a bajszos kukkoló személyében, nekik Áder pont jó arra a semmire, amire ezt az egész intézményt kitalálták. Tartalommal ugyanis utoljára Göncz töltötte meg a tisztséget, de hatalma hozzá neki se volt, és azt kell mondjam, hogy amíg ez a helyzet, addig tulajdonképpen bábszínház az egész. Erre jó bizonyíték Pali bácsi volt, a grafomán írástudatlan kopipészt spori, úgyhogy kimondhatjuk, nem az elnöki hivatal az, ami változtatni fog a sorsunkon. 

Majtényi kiadott egy helyes közleményt, amivel szűkszavúsága mellett is alapjában egyet tudok érteni. De minek? A petíciót a jelölésre javarészt írók, zenészek jegyzik, pártok közül csak a Pé. Nyilván ez is üzenet. Mivel nincs alulról szerveződő politikai alakulat és akarat, pótcselekszünk. Tetszhalott állapot, bebábozódás, kibekkelés, amiből nem születtek forradalmak. Márpedig Orbánt nem a meglévők fogják leváltani, erre sem az MSZP, sem a DK, de még a kis morzsalékpártok sem alkalmasak, ők egymáson élősködve szívják egymás vérét, valódi programjuk nincs. Se embereik. Se szervezetük. Se aktivistáik, se beágyazottságuk, semmi, ami válasz lehetne bármely kérdésre.

Szerintem mindenki elkönyvelte már bukónak 2018-at, beárazta a vereséget, nincs is terve másra. Itt még ellenzékben se lehet igazán elbukni, annyira azért elég jó ez a rendszer az ellenzéknek is, hogy a biztosat ne kockáztassa, és Orbán is ebben érdekelt, hogy fenntartsa ezeket az álpártokat, kifizesse a bérüket, ennyi, pussz-pássz, végeztünk. 

Gyurcsány átjátszotta a hatalmat Orbánnak, aki zseniálisan építette ki a tündöklő középszert. És nem is tudom, érdemlünk-e jobbat. Szerintem nem. Amíg csak fontoskodás megy, amíg nincs kire szavazni egy választáson, addig értelmetlen, és most ne gyere azzal, hogy majd a civilek, mert nem ez a dolguk. Politikai térben csak politika képződmények mozognak otthonosan, a többiek lehetnek segítők, de hegyet szülni nem fognak. Majtényinak igazából mindegy, téttelen jelölt a semmire. Sajnos. Mert lehetne akár jó elnök is, legalábbis nem rosszabb, mint Sólyomszem, akinek jelentős és elévülhetetlen érdemei bűnei vannak abban, hogy Orbán ekkorát nyerhetett és letarolhatott mindent kétharmaddal. Pedig ő is valami civilféle volt anno. Jóemberünk nincs, csak füstös szobákból kigondolt jelöltek. És ez Orbánnak jó, nagyon. 

Temetni jöttél?

2015.11.09. 01:31 | 123 komment

Címkék: politika orbán köztársaság demokrácia temetés párt göncz árpád

gonczarpad.jpgGöncz Árpád meghalt, eltemettük. Sokan gyászolják, még többen vele temették a demokráciát és a köztársaságot. Sőt, van olyan elmebeteg, aki már újratemetést szervez, mert jelen volt Orbán Viktor, és ez skandalum. A gyász helyénvaló, fontos, de semmi másban nem értek egyet. 

Kezdjük a legegyszerűbbel, Orbánnal. Ne játsszunk nyuszikásat, hogy van-e rajta sapka vagy nincs. Ha nem ment volna el a temetésre, az lett volna a baj, hogy micsoda bunkó, ha felül a többiek közé, akkor az, én meg azt mondom, életében először olyan döntést hozott, ami az egyetlen méltó megoldás volt, mint a népmesében a bíró lánya, aki hozott is ajándékot meg nem is - Ő ott is volt, meg nem is. Tudta, hogy most először olyan helyzetben lesz, ahol nem veszik majd körül a burzsoá nyugdíjasok és az agyhalott egyetemisták, se békemenet, csak pár TEK-es, ahol legfeljebb feleségébe kapaszkodhat, és kapaszkodott is, és csak a demokraták jóindulatán múlik majd, inzultálják-e. Szerencsére nem tették. Az a néhány megjegyzés, ami elhangzott, természetes és érthető volt. És nem ült fel a színpadra Kopipészt Pali, Morális Sólyomszem, Áder, Tarlós és a többi közé, és ebben volt önreflexió. Érdemes lenne helyén kezelni, eltenni emlékbe ezt a pillanatot, mert fontos az orbánizmus életében, de túllépni rajta. 

A másik, bonyolultabb kérdés, Göncz mellett kit-mit eresztettünk sírba és mikor? A Köztársaságot az elmúlt évek alatt már párszor eltemettük: amikor hagytuk lecserélni a tér nevét, amikor hagytuk az Alkotmány helyére barkácsolni az Alaptörvényt, amikor hagytuk, hogy ellopják a nyugdíjvagyont, az egyetemek autonómiáját, a kórházi ágyakat, amikor hagytuk, hogy ne legyen más megoldása uszkve egymillió embernek, mint az emigrálás, azaz minden olyan esetben, amikor megszüntettek, felülírtak olyan dolgot vagy eszmét, ami a Köztársaságot a magántársaságtól megkülönbözteti. De csak rajtunk áll, hogy lesz-e negyedik köztársaság, vagy sem, és ha igen, mikor. 

És a demokrácia? Vele mi van? Temettük-e, temessük-e? Temettük már azt is sokszor, és temetjük minden nap, újra és újra, például akkor, amikor bemegyünk a lopott trafikba cigiért, amikor CBA-ban vásárolunk, amikor lenyeljük, hogy a gyereknek év közepéig nincs tankönyve, vagy éhezik, amikor Sándor Máriára dudálunk, ahelyett, hogy melléállnánk és tartanánk a tábláját a hídon, és egyáltalán: szégyellhetjük magunkat, hogy hagytuk a liberális eszmét ebek harmincadján szétcincálni és elkótyavetyélni, na persze így már nem is fáj olyan nagyon, hogy a miénk illiberális lett. 

Szomorú napok ezek, mert az első és eleddig egyetlen Köztársasági Elnökünk hagyott itt minket, és lettünk ezáltal meztelenebbek a királynál is. Egyedül maradtunk, nincs Elnökünk, nincsenek minisztereink, nincs ellenzékünk sem, nincsenek pártjaink, csak rossz és még rosszabb formációk, önjelölt, másodlagos frissességű próféták, és amíg hagyjuk ezt, addig minden nap temetünk és temetünk, egészen addig, amíg rá nem jövünk végre, hogy az elmúlt 25 évet kegyelemből kaptuk, nem hitbizományba, úgyhogy ideje lenne tenni is érte valamit. Az nem elég, hogy az amerikába szakadt megmondóembert (Bartus) olvasod, és hümmögsz vele, mert ő rosszabb bármelyik orbánista zugfirkásznál. Megsúgom, neki az az érdeke, hogy itt minél tovább minél rosszabb legyen, mert ez az egyetlen hajtómotorja mániáinak, és az újságja is csak addig működik, amíg ez a motor hajtja, na meg a gyűlölete, ami nem csak Orbánékra, de minden itthon maradottra egyaránt sugárzik.   

Volt egy Milla tüntetés. És volt egy mobiltelefonos. A kettő között csak hőbörgés, morgás. És csak halkan mondom: aki hisz a Köztársaságban, a demokráciában, az akkor sem marad kussban, ha a fél ország Stockholm-szindrómás. Az ne temesse az eszméit, álmait, vagy ha temeti, feküdjön mellé ő maga is. Mert ennél a temetődsinél még az is jobb, ha otthon a karszékben álmodik világot magának, mert addig is van benne remény. Nekem Göncz nem halott, ahogy semmi sem, amiben ő hitt, és amiért bátor volt tenni és kiállni életében. 

Levél egy antikommunistának

2014.04.30. 22:38 | Szólj hozzá!

Címkék: politika orbán fidesz megszállási emlékmű antifasizus

Tisztelt Miniszerelnök úr!
Publikálásra került az ön Dávid Katalin professzor asszonynak írott levele a német megszállás emlékművével kapcsolatban, és ez a válaszlevél két kérdésben kényszerített arra, hogy írjak önnek. Egyik sem művészettörténeti és nem is esztétikai kérdés, de úgy vélem, mindkét kérdés fontos és magyarázza azt, amit ön látszólag nem ért, mivel a tervekre adott reakciót olcsó politikai lökdösődésnek aposztrofálja, holott a probléma mélyebben gyökeredzik. 

Az első kérdés az emlékmű tényét érinti. Mi az az indok, ami önt oly nagyon sürgeti, hogy mértéket vesztve hagyja, hogy rendőrök vigyék el a tüntetőket? Miért nem akar konszenzust, vagy legalábbis párbeszédet, miért nem tartja magát ahhoz az ígéretéhez, hogy a választások után az emlékmű kérdését szélesebb szakmai nyilvánosság előtt tárgyalják? Ugyanis annak eldöntéséhez, amiről levelében beszél, hogy ez az emlékmű mennyiben és hogyan képes egy problémakörre jól reflektálni, mivel emlékművet jószerivel az örökkévalónak épít az ember, időre és türelemre lenne szükség az ön részéről. Ez nem egy Nemzeti Színház, amire mondhatja, hogy ízlés kérdése, hogy szépnek látjuk-e, feledve a színházi tér technikai alkalmasságának kérdését, ez a szoborcsoport kényes kérdésre kíván választ adni, azt pedig nem lehet gumibotok árnyékában megtalálni. Nem elég jó szándékúnak lenni, annak is kell látszani. Kapott újabb négy évet, nem kergeti a tatár, hova tetszik sietni? 

A második kérdés a levél végén említett radikális antikommunista attitűd, mint korosztályi önmeghatározás. Elnézését kell kérnem, de tudva, hogy azonos korosztályhoz tartozunk, meg kell önt cáfoljam: a mi korosztályunk nem radikálisan antikommunista. Lehet, hogy az ön kollégiumi társai azok, de azért ebből ne tessen messzemenő következtetéseket levonni. Én például anitfasiszta vagyok. És mint ilyen, azt is gondolom, hogy a Vörös Hadsereg nélkül nem lett volna elképzelhető a fasizmus feletti győzelem. Mindezt annak tudatában állítom, hogy tudom, hogy ez a hadsereg is követett el borzalmakat, és tudok a Gulágról is, de mindezek együtt színesítik a képet, és mint a csákvári diszkóban a helyszínelésnél, fontos, hogy kiderüljön, kié volt az első pofon. És az bizony a fasisztáké volt. 

Azt, ahogy ön a hatalmat gyakorolja, az utókor fogja helyén kezelni kellő távolságból, mi itt most csak megéljük, jól, rosszul, függően attól, hogy a politikai árok melyik oldalán állunk, vagy hogy a hatalom melyik oldalára állított minket. Igen, a hatalom, mert azzal, hogy önök az antikommunista harcukban nem ismernek mértéket, elérték mára, hogy Magyarországon  baloldalinak lenni bűn, legalábbis önök szerint az. És ez legalább akkora hiba az önök részéről, mint a 2006-os események idején a huligánok és a jobboldaliak összemosása volt. Annak hatása a Jobbikban csúcsosodik ma, az ön antikommunista retorikájáé jóllehet a szélsőbalban fog. Egyik sem alkalmas arra, hogy nyugodt közéleti és közérzeti helyzetet teremtsen. Vagy utcai harcokat akar? 

Orbán úr, amíg ön Mécs Imrét vegzálja, amíg elképzelhetetlennek tartja tárgyalóasztalhoz ülni az ellenzékkel, a szakmával bármely kérdésben, addig itt nem lesz béke. Ön megépítheti az ön elképzelésének oly kedves emlékművét, de félek tőle, hogy ezzel csak egyfajta szellemi berlini falat épít. Ön karantént akar a baloldalnak és lássuk be, a gyenge ellenzéki pártokkal szemben most nincs is nehéz dolga. De nem ők, hanem mi fogunk a torkán akadni, antifasiszták, baloldaliak, szabadságpárti gondolkodók. Akármi módon is zsonglőrködnek a számokkal, az ország több mint kétharmada nem szavazott önre. Talán nem véletlenül. Mert ahhoz, hogy államférfi legyen, önből hiányzik az egyik legnemesebb keresztényi erény, a megbocsátás kegyelme. Önt a saját radikális antikommunizmusa tartja fogságban. Ilyen attitűddel legfeljebb a szélsőjobbnál lehet ön népszerű, mert ez már a mérsékelt konzervatív oldalon sem divat.

Orbán úr, ön egypártrendszert épít. Lelke rajta, megteheti. Minden eszközt megteremtett hozzá, bíróságokat, ügyészséget, belügyet és külügyet etet kézből. És ők szolgálják is önt. Félelemből. Kádári egypártrendszert épít, mert ebben szocializálódott. Ezt ismeri. De emlékeztetem rá, hogy félelemből még sosem születtek tartós eredmények. És akármilyen is volt, az elmúlt húsz békeév nyomtalanul nem múlik el, mert bár kényelmes nép a magyar, de nem felejt. Építhet stadiont vagy emlékműveket magának, bizalmat már sosem fog. Pedig ez lett volna a dolga, és túlélésének egyetlen záloga. 

Miért bukta a bukta?

2014.04.06. 22:22 | Szólj hozzá!

Címkék: politika választás mszp orbán fidesz bajnai mesterházy

Ígértem, hogy amíg nincs vége a választásoknak, nem írok a baloldalról, nem állok be a siratókórusba. De a kérdés fontos, és nem is olyan nagyon bonyolult. Miért bukta a bukta, vagy ki miatt? Röviden? Mesterházy miatt. De kifejtem bővebben is. Mert nem csak ő volt béna, bár ő nagyon. Ott kezdődik a történet, hogy Bajnainak nem kellett volna 2010-ben kiszállnia. Gyurcsánynak viszont igen. Mesterházyra nem lett volna szabad rábízni az MSZP vezetését. Részben azért, mert kisebb formában, de ugyanaz a karakter, mint Orbán, már ami a pártszervezést illeti. Részben azért, mert nincs erős jelenléte, nem szerethető és nincs víziója arról, mit kéne jelentenie 2014-ben egy baloldali pártnak. Aztán ha időben megyünk tovább, a következő rossz lépés az volt, hogy amikor Bajnai és a Milla egymásra talált, nem zárt össze az ellenzék teljes spektruma mögé, hanem hagyták, hogy egyedül bénázzon. Az, hogy ahelyett, hogy egy a tábor egy a zászlósat játszottak volna, mint egyetlen nyerő forma, nekiállt a három tenor (Feri, Attila és Gordon) egymás szólamait nem ismerve improvizálni, az katasztrófa volt. Ehhez jött még a teljesen fogalom nélküli Fodor, akinek többek között köszönhető, hogy az SZDSZ múltidő, szóval az egész ügy egy rémesen amatőr dolog lett. És akkor még egy fontos dolog, ami miatt Mesterházyé a teljes felelősség a bukásért: ki az az idióta, aki választás előtt fél évvel kezdi el gründolni zs kategóriás tök ismeretlen, politikai gyakorlattal nem rendelkező nímandokból a pártot és hozza ezzel zavarba a választóit? Kinek állt ez érdekében?

Persze, lehet mondani azt is, hogy a balos sajtó is sokszor lőtte lábon saját politikai figuráit, hogy a liberális értelmiségi fanyalgás így, meg úgy, de a baj nem itt van. A baj az, hogy a baloldal képtelen a fiataloknak is tetsző, ütőképes, valódi válaszokat adó és jó arcú emberekkel előállni, a régi motorosokat viszont Mesterházy akarnoksága kiütötte, mert tudta azt, hogy saját képességei hiányosak, így csak akkor lehet ő a balos vezér, ha a többi mind gyengén szagló félvak szerencsétlen körülötte. Hát, ez van most a baloldalon, és ennek semmi köze ahhoz, hogy a Fidesz mekkorát csalt (nagyot), mennyit lopott (sokat) és mennyire tette tönkre az országot (nagyon).

Egyetlen esély lett volna, ha Bajnait teszik meg balos vezérnek, keze alá dolgozik mindenki más, és őt építik fel időben, kb úgy, ahogy két nappal ezelőtt elkezdték az amúgy teljesen vállalható facebookos fotókkal. És azt kell mondjam, remélem Mesterházyt egy éven belül elviszi az ár, sőt, azt gondolom, hogy ha 2018-ban nyerni akar a baloldal, akkor arra csak akkor van esélye, ha holnap reggeltől elkezdenek a nulláról, új névvel, új emberekkel, új brandet építeni. Ma meg rúgjanak be, okosabbat már nem tehetnek. 

Szerencsétlenek vagyunk mi, nem csak azért, mert a baloldaliság alapvetően a szocializmus okán sem divat, hanem mert inkompetens hülyék akarnak politikát csinálni. És lássuk be, Bajnai is csak a legkisebb rossz, ami azért elég kevés ahhoz, hogy újraszerveződjön ez az egész úgy, hogy az vállalható legyen egy választáson. 

A végére még egy gondolat. A Jobbik náciként nem csak cigányt irt szabadidejében, hanem egyedül ők vannak jelen az egyetemeken, iskolákban, óvodákban, ők azok, akik programot adnak, és akik uralják a fiatalok elméjét. Ördögi, de működik. Tessék nekem megmondani, hogy a szocik tényleg ennyire szégyellik az úttörőt, hogy tényleg nincs gondolatuk egy új felállásra, nincs mondanivalójuk, nem tudnak mit kezdeni a 60 év alattiakkal? Tényleg csak a nyugdíjasokra gondolnak, akik uram bocsá a következő választást már meg se érik? Ez baj. 

Nem kell tehát a Fideszt okolni, ahogy a skorpiót sem, ha megmar - a vérében van, értelmes ember ezt tudja. De értelmes ember erre fel is készül. És van rá terve. A baloldalnak nem volt. És most sincs. És ez így nem maradhat. Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai, köszönjük, tessék a kijárat felé ballagni!

A választások elé

2014.04.06. 22:19 | Szólj hozzá!

Címkék: politika választás orbán fidesz

Az nem kérdés számomra, hogy kikre nem szavazok. Jobbikra, a nettó nácikra nem, de ez fel se merülhet értelmes embernél. Fideszre nem, ők testesítenek meg mindent számomra, amitől viszolygás fog el, és nem elsősorban és kizárólag abban, ahogy padlóra küldték az országot. Az a beszédmodor, ahogy egy fideszes megszólal, eleve undorít. A pökhendiség, az, ahogy a hazát hordják magukon, mint hülyegyerek a napszemüveget a hajába tolva, tökéletesen értelmetlenül és rosszul használt eszközként, az, ahogy gátlás nélkül léteznek, az, ahogy ténynek állítanak be szubjektív érdekek által diktált pártlózungokat, és ezekből indulva egyszerűen kizárják az értelmes vita lehetőségét - egyáltalán, az, ahogy lealjasították mindazt, ami még érték lehetett volna. Disznók öltönyben. És nem szavazok az LMP-re sem, mert ami maradt belőle, az éppúgy egy meghasonlott elme egyszemélyes diktátuma, mint a Fidesz, túl sok nemmel, és elenyésző igennel. Vona, Orbán, Schiffer, három borzalmas népvezéri alkat. Elég belenézni a szemükbe, minden benne van. Átkozottak, mert gyűlöletük és kényük-kedvük miatt kibékíthetetlenül kettészakítottak mindent.

A baloldali összefogást az orbáni kényszer szülte, ördögi terv volt, és működik, hogy máshogy ne lehessen nyerni, mint választás előtti koalícióval, ami nem jó, nem értelmes, csak szükségszerű. Rájuk fogok szavazni, azért, mert Orbán lealjasította az országot, az megint, újra bokacsattogtató, kontraszelektált, félelmes, saras ugar lett, és ezt el kell söpörni, bárhogy, bárkivel, bármi áron. Enélkül nincs tovább.

Három nap, és választunk. Reményem arra, hogy az ország többsége tudja, érzi, meri és teszi is, amit kell, elég halvány. Három nap, és kiderül. Ha Orbán nyer, az nem csak 4 év stagnálás és rühes vakaródzás lesz, de hosszabb távú katasztrófa is. Én remélem, nem érdemeljük ezt. Ha az ellenzék nyer, akkor kutya kemény idők jönnek, mert a Kossuth téri hugyosok, akik 2006-ban maguk voltak a Sólyom-féle morális válság, nagyon esélyes, hogy visszatérnek. Ha veszít a Fidesz, a Jobbikkal és a békemenetes zombikkal együtt nem fogják ezt szótlanul elviselni, akkor sem, ha Orbán (végre) szanatóriumba kerülne. Nem a haza miatt, őket az nem érdekli. Csak és kizárólag a pénz miatt. 

Három nap még. Féltem magunkat. Attól is, ami van, attól is, ami lesz, és attól is, hogy a felkorbácsolt indulatokat ki és hogyan fogja visszaterelni a lássuk be, sosem volt medrükbe. Jó embert kerestünk. Él itt még olyan? Te? Én? Ő?

Miért maradtál rajongó?

2012.01.07. 10:16 | 427 komment

Címkék: orbán fidesz rajongás scientológia

Ma reggel a facebook által megvilágosodtam. Persze ez csak egy jónak mondható felütés, hiszen a megvilágosodáshoz nem csak ezen közösségi oldal járult hozzá, de az utolsó felismerés ott ért: hogy lehet, hogy több, mint másfél évvel a fülkeforradalom után vannak még rajongói a narancsfiúknak? Egyszerű lenne azt mondani, hogy az emberek hülyék vagy vakok. Én azonban konkrét elmehúnytakkal nem tartok kapcsolatot, tehát a magyarázat is máshol keresendő.

1. Az örök fideszes

Ez az a kategória, aki 89-ben, jegyzem meg teljes joggal, rajongani kezdett, mert Orbánéknál volt a fiatalság ereje, az a csapat látszott az egyetlennek, akik között alig volt olyan, aki tevőlegesen beszállhatott az előző rendszer építésébe - persze ma már tudjuk, hogy ez se volt így vegytisztán, de nagy általánosságban való igaz, hogy akkoriban a Fidesz radikális és liberális volt. Aki akkor volt fiatal, naná, hogy őket választotta. Aztán ahogy öregedett a párt, úgy öregedett vele a rajongó is, és ez okán természetes neki, hogy azok a változások, amik természetesek az ember életében - gyereke lesz, család, felelős munka, elmúlnak a nagy bulik, stabilitást keres - rávetíthetőek a pártra is, magyarán együtt változtak, együtt értek, ezért nem tűnt fel, hogy mindez azzal is együtt járt, hogy az alakulat elvesztette a romlatlan, naív szerethetőségét is. Aki 89 előtt ellenzéki volt, az könnyen módosította a múltját, és ma vadul kommunistázik, függetlenül attól, hogy a) nem volt kommunizmus Magyarországon b) jó eséllyel ő és felmenői éppúgy haszonélvezői voltak az előző rendszernek, mint mások, csak a szelektív emlékezés ezt a momentumot gyorsan felülírja. Ő tehát örök fideszes.

2. A jobbról megtérő

Kétségtelen tény, hogy Orbánék nagy tehetséggel amortizálták le a jobboldalt, a kisgazdák után az MDF ledarálásával, oszd meg, és uralkodj elven, olyan pártszövetségben, ahol egy amúgy az igazi hithez és valláshoz nem sok kapcsolattal rendelkező KDNP lehet a szőrmesapkán a pamutbojt. Vannak, akiknek a Jobbik nem vállalható, de magukat konzervatívnak gondolják, és hát lássuk be, Orbán mindent vitt, ha valaki tehát nem radikális szélsőséges, nincs más választása, mint a Fidesz. Hogy ez a kintről monolitikus betontömb mikor fog szétrepedni, innen nem látható, valószínű, hogy amíg pénz, paripa és fegyver vételezhető szinte ingyér, addig a jobboldali középszernek akkor is megfelelő marad a Fidesz, ha egyébként európai értelemben inkább valami ős-szoci mintakövetés jellemző rájuk, mintsem az értékközpontú tradíció. 

3. A külföldön állomásozó

Ez a kategória egyre szélesebb. Van itt régi Orbán kormány alatt Brüsszelbe küldött, eleve kint született, a nyolcvanas években kitántorgott, de olyan is, aki hivatalosan Magyarországon él, de ügyeskedni külföldre jár. Nekik minden bajuk a szociktól származik, ős ellenségük minden, ami 89 előtt volt, ők az anyagi biztonságukat, kapcsolataikat Orbánéktól eredeztetik. Jól élnek, őket a valóságban nem érinti az, ami itthon történik, ezért tét nélkül rajonghatnak, oszthatják az észt, hiszen nem a bőrükre megy - de ne legyenek kétségeink, ha velük külföldön találkoznánk, még azt is letagadnák jó eséllyel, hogy magyarok, nem hogy azt, hogy narancssárga a hitük. A csúcs az, aki mellesleg diplomáját, tudását és egzisztenciájának alapjait még az átkos szocializmusban szerezte, a szülői kapcsolatrendszer, ami akár Brüsszelig repítette, persze, hogy MSZMP kötődésű, de ő ezt könnyen feledi, hiszen nem neki kell ezzel elszámolnia, ő csak haszont élvezett, ő tiszta. 

Ezek a körök tehát azok, ahol Viktornak örök garanciája van, tehet akármit, mondhat akármit, a rajongás örök marad. A megélhetési konzervatívnak pont jó Orbán rendszere, sőt, nekik lett kitalálva. És hát mi lehetne jellemzőbb a most uralkodó rendszerre, mint az, hogy nem nagyon találni olyat, aki rajongó volt, de kiszeretett Vityáékból és ezt meri vállalni. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a Fidesz tulajdonképpen Hubbard szellemi örökségét hasznosítja újra a politikában. Hiszen a scientológia az, ahol amint ráébredsz, hogy mégsem ez a világok legjobbika, és esetleg túl nagy árat fizetsz a szemfényvesztésért, egyből közellenséggé válsz és elfogy körülötted a levegő, veszélybe kerül az életed. Mondom, nem lennék meglepve, ha a kétharmados fülkeforradalmárok közül ezért nem látnánk nyilvános kiugrókat. 

Még valamit a kétharmadról. Viktorék a választási matematika alapján mondhatták, hogy övék az ország kétharmadának szimpátiája, hiszen a választási rendszer alapján a parlamenti 2/3 visszavetítve valóban tetszetősnek hangzik. Ha elfogadjuk ezt a matematikailag bajos érvelést, akkor azt kell mondjam, hogy az Opera előtti tüntetés résztvevőit is hasonlóan kell felszorozni. Vegyük úgy, hogy ott volt mondjuk 30 ezer tüntető, ennyivel számol a rendőrség is. Kérdés, hogy az emberek hány százaléka megy bármi okból az utcára tüntetni hideg, téli estén? Akár a jobb, akár a bal oldalon? Azt gondolom, hogy jó, ha egy százalék lehet ez a szám. Tehát ha 30 ezer volt az utcán, akkor a valós tömeg, aki szívesen elkergetné a jelen hatalmat, 3 millió ember. Ezt a számot kell behelyettesíteni az orbáni választási matekba, és egyből kiderül, hol tart ma a 2/3-os fülkeforradalom. De rajongók maradnak így is. A kérdés, hogy akik kiszeretnek a sárga álomból, jobb vagy bal lábbal fognak felkelni? 

Utóirat, reakcióként a kommentekre:

4. Aki szerint jól csinálják, és kész

Ez az a kör, aki szerint minden jól van így, helyes az irány, csak a fránya liberálbolsevista külföld fanyalog, de majd ők is rájönnek, ha támad a Jobbik. Nekik akkor összefoglalom, mint egy sorvezetőt. Tehát szerintük helyes, hogy visszaállítják a tandíjat, kell a fiatalnak az életbölcselet, hadd szokja már jó korán, mi az a hiteltartozás. A hajléktalan mind bűnöző, hiszen ő maga tehet róla, hogy nem dolgozik, irány velük a dutyiba. A nyugdíj akkor jó, ha állami, a magánpénztár ellopta a pénzt, és helyes, hogy ezt Viktorék visszavették. A szakszervezet csak akadály, a rokkant ne kamuzzon, menjen dolgozni, a munkaszerződéseket helyes, ha a főnök egyoldalúan felmondja, és visszaveszi a korengedményt, hiszen más is dolgozik keményen, menjen a tűzoltó és a rendőr is vissza szépen a munkaerő piacra. A kultúra liberális hülyeség, nem kell támogatni, nem fontos, csak az a pár önképzőkörös legyen boldog, de az majd jó lesz, ha konflisokkal járhatunk újra az Andrássy úton. 56-ot nem kell ünnepelni, sőt, kutatni se, bölcs dolog bezárni az intézetet és elkergetni a fenébe őket. Hogy mit tanítsanak az iskolában, azt majd a párt megmondja, ne akarjon önállóskodni a tanár. Egy tankönyv elég, akinek nem tetszik, menjen a vasgyárba reszelni. Az állam kezében lesz jó helyen az oktatás, a kultúra, az egészségügy, be kell indítani a fűnyírót, legyen mindenki egyenlő. Diák ne menjen külföldre, mert megmérgezik az agyát. Egy bank legyen, az OTP, minden más kufár és lopja a pénzünket. És aki nem dolgozik, mert nincs munkája, az hazudik, és menjen közmunkára. Ugye kedves narancsos barátaim, így gondoljátok? 

· 9 trackback

Viktoriánus ország

2010.10.15. 09:41 | 122 komment

Címkék: média orbán fidesz nyugdíj viktor vörösiszap

Ha megnyerte, hadd vigye, szokták mondani az ultisok, és lássuk be, Viktor egészen a Fedák Sáriig jutott - hogy mennyi volt a kibicelés, mennyi a szerencsés lapjárás és mennyi a cinkelt pakli ebben, most hagyjuk, kár ezen keseregni, ráadásul visszatérve a való világba, ha az ellenzéki pártok képtelenek együttműködni - lásd LMP-MSZP viszony -, ha mindent felülír a profilírozás, akkor ez van kérem szépen, akkor Viktor keze alá dolgozik mindenki. Tetszik vagy sem, csak a morgásig jutottunk el. Azt még szabad, egyelőre.

A vörösiszap katasztrófa a valós tragédia mellett más üzeneteket is hordoz. Cirkusz a népnek, lehet államosítani a céget, lehet letartóztatni a vezetőt, majd lehet hazaengedni - kérdezem: érti ezt valaki? A fiúk trendi farmerben és csizmában járják a falvakat - már amelyiket - és mint egy divatbemutatón, illegnek-billegnek a kamerák előtt, fontoskodnak, keresik a felelősöket, miközben a károsultaknak, akiknek mindenüket elvitt a vörös sár, jelen pillanatban nem az a fontos, ki kerül börtönbe, kire húzható rá a vizes lepedő, őket az érdekelné, hol fognak lakni, hol kezdik az életüket újra, hogy mi a valós helyzet ezzel a trutyival, hogy miért mond az MTA mást, mint a többi labor és miért évekkel ezelőtti mintákból jósolja, hogy nem mérgező az, ami színesre festi a házfalakat, az utcákat és mindent, ami fontos volt ott az embereknek. Sejthetően lesz még konfliktus a bankokkal, a biztosítókkal és a kormányból hiányzik az együttérzés, kötelező köröket lefutottak, de érdemben nem tisztul a kép, mi vár az ott élőkre?

Közben még jól is jön most ez a helyzet, mert elvonja a figyelmet arról az egész pályás letámadásról, amit a FIDESZ folytat. Médiahatóságot gründolt magának, kizárva az ellenzéket (amiben az ellenzék is hibás), Annamária mellé került pár bólogató vízfej, lesz itt rend hamarosan. Már korábban hadat üzentek az MTI-nek, gondolom a többi nem ritmusra menetelő renitens is megkapja a magáét, ha máshogy nem, forráselvonással. Az internet egyelőre nagy falat, de ne csodálkozzunk, ha a kínai modellre ébredünk majd egy napon. 

A magán nyugdíjpénztárak bevételeit egyszerűen el akarják tenni zsebre, és ez a pénz az enyém, a tiéd és mindenkié, aki tag - mint a 3 millió emberé, de ez a 3 millió vagy vakon hisz Viktorban, még akkor is, ha a zsebében matat, vagy megfélemlítve kushad, csöndbe van, mert nincs egységes ellenzéke Orbánéknak, ami képviselné azokat, akik nem szavaztak a narancsos forradalomra. Itt jegyzem meg: ez a szám korántsem csak annyi, akik a szavazófülkében nem a FIDESZ-t és csapatát választották, ebbe tessenek beleszámolni azokat is, akik nem mentek el szavazni, legalább olyan arányban, mint amit a választások mutattak. Több millió ember nem orbánista, és jelen pillanatban csak nézi, mi jöhet még? Meddig mehet el Orbán?

Megsúgom: akármeddig. Az irány egyértelmű. Ahol lehet, már nem kicsiben, nem Ezüsthajónyi méretben és nem koronaúsztatásban megy a játék, amit lehet, úgymond fidesz-közeli cégek fognak megszerezni, államosítással vagy anélkül, mindegy. Megjósolom, hogy azok a bankok, távközlési cégek vagy áruházláncok, akik nem bírják majd a sarcot kitermelni vagy áthárítani a vevőikre, be fognak olvadni vagy át fognak keresztelkedni narancs-érdekeltségekbe. A költségvetés és a gazdaság kreatív könyvelésével szintén valószínű, hogy nem az állam polgárai fognak jól járni, hanem azok, akik keverik a lapokat. Mivel minden kontroll megszűnik, mivel minden az ő kezükbe kerül, bármi megtörténhet, és aztán bármi elfelejtődhet. Vannak listák, amiken jelölve vannak a baráti és a nem baráti cégek, figyeljük majd a jövő tudósításait, hány fideszhez kapcsolható cégnél lesz APEH ellenőrzés az elkövetkező évtizedben. 

Viktoriánus ország ez, és a fénykor most Orbánnak és barátainak jött el. Ahonnan ők jöttek, ahonnan kiemelkedtek, nem polgári normák voltak érvényesek, nekik még az is jó, ha rossz mindenki másnak, mert a jövő csak egyes szám első személyben érdekes nekik. ÉN én én és én. Csakis én. Menetelünk egy új-kádári világba, ahol a parlament csak kinyilatkoztatáshoz szükséges eszköz, ahol a magántulajdont nem védi semmi, a sajtót narancs-katonák védik, ahol a demokrácia és a piacgazdaság csak egy fogasra akasztható kabát. 

A kérdés csak az, meddig. 

· 2 trackback