Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (14) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (25) budapest (10) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (9) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (6) fotográfia (3) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (6) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (11) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (3) látszótér (3) LMP (2) macintosh (4) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (2) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (24) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) tech (4) technika (2) tél (2) telefon (7) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (8) vers (8) video (2) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) zen-taxi (5) zene (6) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek

  • GallaiG: @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: Azt átláttuk "komplexitásában", hogy Orbánnak mire adtunk felhatal... (2017.03.06. 13:01) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Voznyák Pista2: @Hegyi Zsolt: "Másrészt azzal, amit írsz, hogy te a "cigót" hogy fogadod el, meg a rabbit, ezzel... (2017.03.05. 21:07) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Hegyi Zsolt: @desw: csak szólok, hogy itt nálam elfogyott a zsetonod. Írtál eleget, ennyiből már saját blog is ... (2017.03.05. 15:47) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Utolsó 20

Mondd meg kedves Népszabadság

2010.09.29. 10:55 | 2 komment

Címkék: index origo internet sajtó kultúra verseny népszabadság havas henrik újságírás riport nol gonzo

Elmúlt nap mondhatni a helyhez (NOL) és a témához képest hosszú eszmecserét folytattunk Murányi Andrással, a cikkről kevésbé sikeresen, a médiakritikáról, mint írásformáról talán erősebben, s mivel a szerző hivatkozott rá, hogy 13 év alatt írt ő más témában is, gondoltam rákeresek, a google ki is dobott egy videót, ahol Havas beszél hosszan egy cikkéről. Nem akarom Murányit tovább ekézni, nem egyedüli az a trend, ami általa, cikkei által látszik, mert aki veszi a lapot, láthatja, hogy bár külön részt kapott a kultúra, de annak 3. oldala a rejtvény-időjárás-tévéműsor, utolsó oldala portré, tehát marad mindösszesen 2 lap, amivel be kell érnie annak, aki e témában akar tájékozódni, híreket, kritikákat olvasni. 

A kritika nehéz műfaj, azért e szűkösre szabott terjedelmi keret között is találni jókat, Zappe színházi írásai, az olykor felbukkanó Trencsényi cikkei után úgy állhat fel az olvasó, hogy az együtt röhögés, vagy a kínos mosoly mellett kap valami összefoglaló, summázatában is "batyuba tehető" többletet. Sajnos igen szűk a tér, általában sok a töltelék, és az is látható, hogy a nyomtatott sajtó jószerivel kullog a net után, 2-3 nap késés simán belefér. 

Épp ezért lenne még nagyobb a felelősség azokon az újságírókon, akik nem megélhetési tollnokok, akikben van szakmai alázat az olvasó iránt és nem valami úgy is mindegy, legyintendő masszának gondolják a plebszet, akivel kezdeni már nincs mit, akinek úgyis mindegy. 

A Népszabadság sok kimagasló tehetség műhelyének számított. Bächer Iván várva várt csemege volt, a Wittman fiúk étteremkritikái túlmutattak az ebédlőasztalon, Tettamanti rajzai pengeéles kornyomatok voltak, Gárdi fotóit pedig nyugodtan ki lehetett vágni és beragasztani egy képzeletbeli emlékkönyvbe - nem sorolom, sajnos az új struktúra, a szemlélet és szerkesztők váltása sokakat elsöpört, elsodort onnan. Nem is nekik szeretnék mementót állítani, megtették ők már ezt munkájukkal, nem is a múlton fanyalgok, mert a jelen és a jövő az izgalmas.

Ha a nyomtatott sajtót rendre beelőzi az elektronikus, de még a tévék is csak az internet 2-3 napos porában battyognak, akkor nem a kesergés ideje van itt, hanem annak felismeréséé, hogy olyan terepen kell új frontokat nyitni, ami a kertévékben nem szerepel, a neten pedig legfeljebb néhány blogger űzi, mert az index vagy az origo jóval inkább tekinthető netes bulvárlapnak, mint (m)értékadó és időtálló periodikának. Tehát evidens lenne, hogy a hosszabb, mélyebb, értelmezőbb és csúnya szóval okítóbb, tanulságosabb formai és tartalmi irány az, amiben nyerhet a nyomtatott sajtó, benne a Népszabadság is. Nem a pillanat, nem a médiaelemzésnek titulált bulvár puzzle, nem a szottyadt tévés műsorokat ekéző kritika az, amiért az ember napilapot vesz a kezébe. Ezt megkapja a Velveten, és maga is látja, szenvedi a tévék műsorán. 

Magyarországon nagy csúszással és borzalmas - bár teljességgel érthető és elfogadható - torzulásokkal jelent meg a gonzo újságírás. Írj józanul és szerkessz beszívva, vagy szerkessz józanul, de írj beszívva - röviden ez a formai recept veleje - Uj Péter, Para-Kovács két megkerülhetetlen vezére ennek, és a jobb tollú bloggerek is szeretik imitálni ezt. A baj csak az, hogy nem mindegy, mitől szív be a delikvens, a tablettás bor nem ugyanazt a hatást hozza, mint a meszkalin, vagy a bélyeg, így a végeredmény is más ízű... savanyú, sárga is, de a miénk. Ugyanakkor ez a stílus szelidített és formában tartott módon maradt fenn az idő rostáján, betagozódott sok médium napi előfordulásaként, a BBC oly merev és szigorú formai elvárásait is modernizálta a Hunter S.-féle vonal. Vegytisztán alig maradt nyoma. 

A verseny rég elindult. Vannak területek, ahol a tévé éppúgy mint a nyomtatott sajtó, óriási veszteségeket könyvelhet el. A napi hír, a rövid tudósítás már az interneté, sőt, a kis színes bulvárban is a gyors reagálás okán ők nyernek. Ez nem visszafordítható, de nem is kell, ha megvette, hadd vigye. Az újságtól ma már az olvasó (aki nincs eleve butának gondolva) nem is várja, hogy az első legyen a hírközlésben. Hírnél háttérmunkát vár, üzköztetéseket, oknyomozást, és utánajárást - mert ebben a net gyenge, részint mert az informatikusból cikkíróvá avanzsált szerkesztőségi tagjai lusták, mint a dög, részint javarészt azt se tudják, hogy kell ezt csinálni, és valós ismertségi és kapcsolati tőkének is sokkal inkább híján vannak, mint a papír-újságosok. 

Ha pedig kultúra, mert a bejegyzés elején említett írás a kult rovatban jelent meg - ki tudja, miért - akkor ott a kísérleti mozgások, a városi folklór, a filmek és kiállítások szemlézése és értő elemzése, a könyvkritikáké az a terep, ahol esélyes a nyereség, ahol van miért harcba szállni a nettel, mert ott minden, ami 3 bekezdésnél hosszabb és azt igényli, hogy a tudósító felálljon a székéből és kimenjen a szobából, vagyis ahol nem működik a copy paste, az mumus. Az is igaz, 2 oldalon nem fog menni. Kérdés, hogy mi a célja a Népszabadságnak, feladta-e már eleve a harcot a nyomtatott sajtó. 

Bulvárshow must go on

2010.09.28. 01:33 | Szólj hozzá!

Címkék: média bulvár népszabadság péter liptai claudia frizbi stohl hajdú murányi

Netről visszanéztem, ahogy Hajdú Péter interjúvolja Liptai Claudiát. Bár nem hiszem, hogy van, aki ne hallott volna róla, hogy ki Claudia, és mi történt vele az elmúlt időkben, de azért egy rövid összefoglalást teszek. Tavasszal meghalt barátja, Daróczi Dávid, nyáron pedig az édesanyja. Előtte Gesztesitől vált, elég zajosan. Az interjú nagyjából ezekről szólt. Azonban egy írás is megjelent a Népszabiban Murányi András tollából. És azt hiszem, ez a legkínosabb. 

Leírtam már a véleményem Stohl András balesetéről, s ez nem változott: aki híresség akar lenni, bele kell kalkulálja azt is, hogy a média a nyomában lesz, és tudomásul kell vennie, hogy akármennyire is a figyelem középpontjában van, vagy képzeli magát oda, nem mentesül az élet valós dolgainak terhétől. De azt gondolom, hogy a két dolog nem egy lapon említhető.

Az mellékes, hogy Hajdú mennyire képtelen javarészt egy normális szórendű kérdést is feltenni, hogy mennyire ciki, ahogy egy óvodás szintjén kommunikál, mert aki megnézi a Frizbi adását, láthatja, hogy Claudia is sokszor kínjában mosolyog csak az egészen. Szóval Hajdú egy kötelező gyakorlatot teljesít, promottál és lehetőséget ad arra, hogy Claudia úgymond kommünikét adjon ki magáról. Értem, és nem vártam többet.

Murányi más. Ő elvileg az értelmiségi attitűd, neki nem is kellett Liptaival találkozni, írt róla, és arról a jelenségről, ami az úgynevezett Claudia-show. Ahogy ő látja. Alapjában ez is rendben van, hisz most én se teszek másképp, írom a magam véleményét. A kérdés, hogy mi a cél, és mi a forma, és a forma, a tartalom és a cél mennyire van kapcsolatban egymással. 

Az szinte mellékes, hogy Murányi nem tudja, ki ez a nő és hogy kerül ide, mondjuk ez az értelmiségi attitűd, bár, Liptai játszott színházi szerepeket is, némelyiket egészen jól, de valószínű a szerző ezeket nem látta, és a google nem a barátja. Némely mondatát - "Kis magyar pocsolyánkban, persze, nincs egyetlen sztár sem" - kezdetűt például - gondolom nem olvasta korrektor, mert valahogy az első tagmondat tárgya elveszett, spongya rá, ne akadjunk fenn mindenen. De ami a szörnyűbb, hogy ez a jóember szóról-szóra mondja fel a bulvárleckét, mintha körömollóval vágdosta volna ki az elmúlt fél év sztármagazinjainak Liptait érintő cikkeit, és egy szürreális, néhol bölcsészdumákkal dúsított montázsban kreálná újra, böfögné vissza, mint saját, eredeti gondolat. 

Murányi játszik, úgy csinál, mintha a Blikk, a Bors és nem sorolom a többit, valódi, mértékadó sajtótermék lenne, és nem bulvármédium, számára amit ott olvas, tény. De a cikk csattanója még ebből a szövegtestből is ordenáré módon kilóg, magyarán hogy mindazt, ami mondjuk úgy a Liptai-show elmúlt fél évi bulvármegjelenése, párhuzamba állítja Stohl Andrással és azzal, ami vele - vagy inkább általa - történt.

Nem szeretnék azon vitázni, mennyire szavahihető a bulvársajtó, hisz erre lehet azt mondani, hogy na de Claudia sem az. Most azzal sem foglalkoznék, hogy a Népszabadságban nem kötelező olyan dologról írni, ami a permanens utálaton kívül más gondolatot nem tud kicsiholni a sajtómunkásból, mert ez meg a Népszabira tartozik, ha neki a bulvár meghódítandó terület, és ehhez Murányi kell, mint szakkommentátor, ám legyen. Valami azonban ebben a párhuzamban, amiből ha jól értem, ráadásul Stohl jön ki győztesen, nagyon nem frankó. 

Oké, azt lehet mondani, feltételezni vagy hallomásból értesülni róla, hogy Liptai és Daróczi nem is voltak barátok, és ezzel negligálni, hogy ennek a nőnek uszkve fél éve halt meg valakije, aki fontos volt neki, na de nem oly rég az anyja is. Ez tény. A bulvárhírek és szóbeszédek nem tények. Ha ez nem elég, tegyük még hozzá, hogy a két médiamunkás közül Liptai jelenléte mondjuk Murányinak hányingert okozott, Stohl viszont ittasan, saját hibájából súlyos sérülésekkel járó autóbalesetet. Tegyük mérlegre: valóban ugyanaz a kategória a kettő? 

Nem tisztem, hogy Liptai Claudiát bármi téren is mentsem, ha vétkes, magasztaljam, ajnározzam - a hétvégi Megasztár műsorvezetése több ponton is hagyott kívánnivalót maga után, erről rövid véleményem a Facebookon olvasható. De azt gondolom, a Murányi-féle stílus a bulvármédiába való, már ha tetézni akarja annak gyomorforgató mivoltát. Nekem az ő cikke kínos, még akkor is, ha felkérésre íródott, mert lehet nemet is mondani. Vagy kikapcsolni a tévét. Földön fekvő emberbe rugdosni viszont valahogy felénk nem csinos. 

----------------------

Utóirat: a cikk alatti kommentárnál tovább folyik az eszmecsere Murányi Andrással, melynek számomra a végső kérdése, amire eddig nem érkezett válasz, hogy "médiakritikaként" kategorizált magánéleti történések bulvár vetületének összefoglalása, és az ebből levont következtetések helyett miért nem készített a szerző interjút Liptaival, ha már ennyire érdeklik a hálószoba titkok, miért és mennyiben médiakritika az, ha az újságíró más sajtótermékekre támaszkodik az ítéletéhez, semmint a saját kérdéseire kapott válaszokra? Miért kell az álnaív médiafogyasztói attitűd, vajon nem feladata-e a sajtó munkásának, hogy mielőtt ítél, utánajárjon a hallomásainak?