Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (4) fényképezés (9) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (10) fotográfia (10) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (7) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (13) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (14) zen-taxi (6) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Mikor pukkan ki az iPhone lufija?

2012.09.18. 13:38 | 3 komment

Címkék: marketing apple telefon dizájn nokia motorola iphone android rajongás körei

Steampunk.jpg

Apple rajongóknál ki fogja ütni a biztosítékot, de talán akad, aki a nagy hype idején is képes gondolkodni, és mérlegelni, megéri-e egy agresszív gyártó profitját növelni azért, hogy meglegyen a napi betevő csoportélményed. Szerintem nem, és azt is elmondom, miért. 

Amikor az Apple megjelent a piacon a telefonnal, emlékszem, sokan kétkedve fogadták, hogy ebből mi fog kisülni, a várakozások óriásiak voltak, aki ismerte a termékpalettát, addig tudott jutni fejben, hogy szeretné, ha az iPod tudna telefonálni. Zenelejátszó és telefon egyben, amazing! Aztán megjelent a készülék, és valóban új irányt szabott az akkor még fapados billentyűzetes telefonpiacon. Strapabírónak az se volt nevezhető, sok felhasználó panaszkodott a minőségre, de mindezt az újdonság hatása elsöpörte. Érintőképernyős telefon! Micsoda újítás! A konkurencia győzte kapkodni a fejét. 

Aztán ahogy jöttek sorba az újabb készülékek, egyre kevesebb lett a valódi újítás és egyre több a durcás tiltótábla. Ne cserélj akkut, ne akard szabvány töltővel tölteni, ne akard bővíteni, ne tegyél rá szabad fejlesztőktől szoftvert, fizess mindenért, mint a katonatiszt, na és mindezt egy olyan telefonnal, ami brutális árképzéssel kétszer annyiba került, mint az átlag csúcstelefon. De az Apple jó volt abban, hogy megteremtette az addig sosem volt igényekre a válaszokat. És az addig csak kiváltságosoknak elérhető telefon szép lassan divatcikk lett. 

A gyors tempó fejlesztésnél mindig megbosszulja magát, ezért kell csúcsra járatni a marketinget, hogy elhitesse a userrel, hogy amit lát, az nem úgy van, amit tapasztal hibát, az tulajdonképpen érte van, és nem ellene, sőt, akár azt is, hogy a hiba az, ami megkülönbözteti a többiektől. Az első nagy gödör a 4-es antennabaja lett, és csak a zseniális kommunikáció és a userek bamba hada volt az, aki megmentette a bukástól a készüléket, hiszen ez a hiba, amit a dizájn miatt kellett elviselni, a napi használatot tette szinte lehetetlenné. Sebaj, vegyél rá tokot, az legalább védi, ha leesik. Aztán a 4s valamelyest javított a helyzeten, de egy igen törékeny, javarészt műtárgy kategóriába tartozó holmi lett a végeredmény, ami lássuk be, a napi telefonhasználatot tekintve elég vicces. 

Most itt az 5-ös. Ergonomikusnak nem nevezhető, de ebben más gyártónál is elgurult a gyógyszer, elmebaj, hogy két kéz kell a telefonáláshoz, de a fanatikus ebben is a jó szerencsét látja, mert egy sorral több ikonja lett, amivel villoghat. És a kemény mag őrjöng. A baj csak annyi, hogy közben a többi gyártó sem ült a babérjain, trollkodás ide, lopkodás oda, de ébredezik a Nokia, a Motorola, hogy ne az általam semmire se tartott Samsungot hozzam példának, és a Sony-t sem kell leírni szerintem. 

Egy valami viszont elgondolkodtató, és kíváncsi vagyok, meddig fújható még a lufi, vagyis mikor esik le a usereknek, hogy irdatlan pénzeket tolnak bele egy divatcikk birtoklásába ahhoz, hogy aztán ha senki nem látja őket, kihasználatlan featúrák tömkelegét nézegessék unottan - vagyis mikor jön el az az idő, amikor a realitás győz a marketing felett.

Mi kell ahhoz, hogy telefonálj, és a készüléked kiszolgáljon? Mit tudjon egy telefon?

1. Lehessen rajta telefonálni. Ez tudom, hogy evidenciának tűnik, de ha jobban belegondolunk, ez nem csak annyit jelent, hogy legyen térerő és jó mikrofon és hallgató. Hiába csillog szépen a telefon, ha fél naponta tölteni kell, ha mérete miatt mondjuk két szatyorral a városban nem tudsz egy számot bepötyögni, mert kicsi a hüvelykujjad... 

2. Bírja a kiképzést. Ha a telefonra még valami bizsu tok, védőborító is kell, oda a dizájn, hiába volt szépre tervezve, de valami szutyok kínai piacos szar fogja védeni, ami mindennek nevezhető, de szépnek soha. Enélkül pedig a telefonok java nem hogy azt nem bírja, hogy leejtsd, de javarészt azt sem, hogy a zsebedben hordd mondjuk némi apró és kulcsok mellett. És ami a legjobb: az újabb telefonokba nedvességérzékelő van, na nem azért, hogy neked jó legyen, hanem hogy beárulja a szervizben, hogy mondjuk párás volt az idő, netán esett is az eső, és akkor ugrik a garancia, ha baj van. Márpedig baj az van, mert ezek a kényes telefonok utálják a vizet. És igen, a gorilla glass is törik, állítólag az iPhone is azt kapott, bár nekem vannak kétségeim, mindenesetre a dizánj legyőzte az értelmet. Üvegből kell telefon! Az menő! Igaz, hogy az üveg törik, de nem baj, legalább csenget a kassza a szerviznél. 

3. Egyszerű legyen a kezelése. Tegye fel a kezét, aki el szokta olvasni a használati utasításokat! Én nem, mert úgy vagyok vele, hogy amit férfi ember nem tud magától birtokba venni, az az eszköz nem férfinak való. Márpedig az okostelefonok abba az irányba tartanak, hogy nem azért okosok, mert leveszik a terhet rólad, hanem mert okosabbak nálad, pilótavizsga kell a kezelésükhöz. 

4. Legyen benne SMS, GPS, hangrögzítő, zenelejátszó, rádió, mail, naptár, tennivaló kezelő, jegyzettömb - ezek normális elvárások, vihessem magammal a mini irodám. De valószínű, hogy ennél többet nem fogsz napi szinten használni. 

5. Ne kelljen a telefonálási díjakon kívül még egyéb dolgokért is fizetni, azaz ne legyen titkos pénznyelő a telefon. Szoftverekért, letöltött tartalmakért, zenéért külön ne kelljen még fizetni. 

Mindehhez képest merre megy az Apple? Vedd meg a telefonod cirka 200 ezerért. (Ha már volt apple telefonod, cseréld le az összes tartozékod, mert az nekik jól fizet.) Vegyél hozzá tokot, mert ha leesik, meghal. Vegyél szoftvert, ha bármi extra unaloműző kell. Fizess a zenéért, akkor is, ha mondjuk CD-n már megvan otthon, fizess minden tartalomért, lehetőleg csöpögtetve minél többet. Ha nem vagy wifi közelben, fizess minden frissítésért, minden szoftver által generált titkos forgalomért is. Fizess, ha esős az idő, fizess pluszban a szerviznek, ha akkut kell cserélni, fizess, fizess, fizess. És tiéd lesz a mennyeknek országa, lesz egy jó áron megszámított közösségi élményed. Tartozol valahová, valaki lettél, mert telefonod van!

Emlékszem az első táska méretű akkus GSM telefonokra. Megadta a fontos ember látszatát. Antenna is kellett hozzá, kihúzható! És lettél tőle valaki. Na, ezt adja az Apple neked most. Mi ezzel a baj, hát nem jó ez így?

A baj csak annyi, hogy ahogy a nép felemelte, úgy ejti le majd, ha a divat fordul. Amikor nem volt, akkor az által tűnt ki a melegítős senki a tömegből, hogy iPhone villant a kezében. Most, amikor mindenkinek ilyen kell, mert ez a menő, közel az idő, hogy a nem menő lesz a menő, vagyis hogy a faék egyszerű telefonokhoz, a brutális kockákhoz és strapabíró ipari darabokhoz tér vissza a divat, mert így működik a hinta-effekt. És akkor az Apple megmarad az úri ficsúroknak, és ciki lesz vele menőzni a diszkóban. Nem tudom, készül-e erre is valami forgatókönyv az Apple főhadiszállásán? Mert arra már komoly jelek mutatkoznak, hogy a smartphone piacon sikk a Motorola kevlárja, a Samsung tepsije, vagy a Nokia mindent leköröző fekete ló Lumiája. És gondolom a Sony sem alszik. 

Ez a mostani frissítés szerintem maximumra pörgette a marketing csapatot az Apple-nél, mert ennyire kevés újítást tartalmazó készüléket, ilyen brutálisan rossz akkuidővel, ilyen nagy elvárások közepette bátorság volt piacra dobni. Meglátjuk, mit hoz az ősz és az ünnepi szezon, mit mondanak majd a számok. Szerintem ezt a ritmust most elvétették Cook kapitányék. 

Az IT burzsoázia 2.

2011.06.05. 11:51 | Szólj hozzá!

Címkék: média marketing blog it internet zen taxi

Furcsa állat az internet, olyan, mint a kaméleon. Az első pillanatban a gyanútlan szemlélő azt hiszi - és ennek a hitnek a fenntartására komoly csapatok szerveződnek - hogy ez maga a szabadság, haladó, erős közösségi jelenléttel, vagyis olyan terep, ahol a kreativitás soha nem látott szintre emelődik. Ezt részben a blogok tartják működésben. Longtailnak mondják a modellt, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy van néhány erős megmondóember, akik meghatározzák az irányokat, általuk generálódik a látogatások java - és van a hosszú farok, azok, akik hébe-hóba írnak, leginkább valóban naplót, olykor felcsillannak, de javarészt ismeretlenek maradnak, számuk az, ami a statisztikában jól mutat, a tartalom nem tényező. 

A blog, a netes napló kezdetekben nem szolgált más célt, mint a hagyományos füzet, este lefekvés előtt a napi élményeit, gondolatait osztotta meg rajta készítője. Az első lépcső a tematizálódás volt, amikor ezt a formát kezdték el használni olyanok is, akik nem akartak személyes élményeket megosztani, csak egy publikációs formát láttak a blogban, írtak politikáról, médiáról, filmekről, zenékről vagy magáról az internetről. Ezeknek több látogatója akadt, hiszen ritkán érdekes a tömegnek az, hogy mit evett Erzsike a munkahelyén, hol csapatta szét a fejét este Géza - és a blogszolgáltatók is abban voltak érdekeltek, hogy olyanokat tegyenek címlapjukra, akik forgalmat generálnak. A kérdés, miből áll össze a forgalom, mi a kontent.

Angelday Józsi a Plastik bloggal jól példázza, mi az, hogy - saját szavait idézve: "tolni kell a kontentot". Nála a fő téma a számítástechnika, jelentsen is az akármit, Apple, gamer cuccok, kütyük, ő ír róluk, pletykákat, külföldi másodközléseket, mindegy, a lényeg abban van, hogy talált egy olyan megszólalási formát, ami gyakorlatban attól működik, amitől a bulvár: figyeli az ember, mikor kinél milyen kijelentése fogja kiverni a biztosítékot. Ha lecsupaszítjuk és keressük a klasszikus szakember hátteret, nem biztos, hogy a sallang alatt találunk ilyet, de ha sokszor és hangosan mond valamit, az egy idő után kiforogja magát, és kitartás kérdése, hogy mennyi idő alatt érik be a gyümölcs. Józsi megteremtette a maga szakértői OKJ számát, a blog-kisiparos, akinek minden(ki)hez van egy jó szava. Valóban csak ennyi?

Korántsem biztos. Olyan ez is, mint a politika. Kell a csapat is, ami például a Fidesz esetében egy egyetemi-koleszos csapat, akik mára egymást tolva feltornászták magukat a csúcsragadozók közé. Ez a minta működik a neten is. Én linkellek, te meghívsz a meetingre, ott találkozom a fővezérrel, ő posztol, én kiteszem a bannerét, ő megemlít, egymást hívjuk előadásra, konferenciára, vagyis az ismeretségi kör generálja lényegében azt, hogy a tartalom kikhez, hogyan jut el, hogy általa mire leszel beárazva. De kell persze még valami, mert még ez sem elég a sikerhez. Stílus.

Merthogy olyan terepen járunk, ahol a valódi szakértelem alig tetten érhető, legalábbis a szó hagyományos értelmében. Ahogy azt már mondtam, ez az egész javarészt két szálon futva kezdődött, az internettoval és körével, és a sulinettel. Az egyik lelkes amatőrökről szólt, a másik amatőrből lett tanárokról, mindkét kör abban közös, hogy olyan szakmát alkotott, ami előtte nem volt. Mert ehhez kevés a matematika, kevés az ampervadászat, ehhez kell még valami más is - exhibíció.

Ha viszonylagos távolból nézünk erre a terepre, az IT burzsoázia királyai javarészt meztelenek, amiben erősek, az alig, vagy csak nehezen konvertálható a köznép szintjéhez. Milyen is az IT-s ember? (Általánosítások jönnek, kivételek itt is szabályerősítők.)

1. Rendelkezik valamilyen részképesség kieséssel. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy vagy fogalmazni nem tud jól, vagy a szövegértésben vannak hiányai, és a nyelvtant valami ódivatú hülyeségnek gondolja, amit kerülni kell, mert nem menő. Tessék megnézni a számtech pizzazabálókból újságíróvá avanzsált indexeseket - nem csak félregépeléseket látunk, de befejezetlen mondatokat, angolból rossz szórenddel fordított másodközlést, sokszor a címsorban is komoly hibákat... több száz kis schmittpali lakik az interneten.

2. Időhiánnyal küzd. Mondhatná bárki, hogy ki nem küzd ezzel manapság, de az IT idő az másképp számolódik. Egyrészt minimum kétszeres szorzóval számolunk, legalább dupla olyan gyorsan telik az idő a neten, mint a valóságban. Ebből adódóan a feladatok is sürgősebbek, és ez a tempó az, amit javarészt nem tudnak tartani a számítástechnikusok. Másrészt a túlvállalásokból gyorsan kialakul a futóverseny, és ebben általában az idő győz.

3. Rangsor szerint képtelen a dolgokat besorolni. Hiába van fontos munka, hiába szorít a leadás, a saját blogjára jut idő, a facebookon vadul lájkol, tolja a saját kontentot, a megrendelő várhat, akár hetekig. 

4. Fentiekből adódóan kihívásokkal küzd szavahihetőség terén. Magyarán füllent, mint egy ötödikes. Meghalnak a rokonok, viharba keveredik, nincs netje, lemerült a telefonja/nincs térerő, hetente romlik el a laptopja, szül a felesége/elhagyja a barátnője, beteg a gyerek/kutya/macska/hörcsög, de őt is valami egzotikus kór támadja gyakran - szóval valami mindig történik. És ha szembesíted, hogy de hát barátom, facebookolni hogy tudtál a kórházból/erdőből/apehból, akkor is jön valami sci-fi történet, hogy nem is ő volt, időzített postokat küld az automata, vagy az ég tudja mi történik. 

5. Hülye hobbijai vannak. Például sportol, de az nem foci vagy kosárlabda, neeem, az nem trendi. Olyat sportol, amit más alig, és persze mindezt kütyükkel bolondítja. így tudhatod, mennyit futott a Margitszigeten, láthatod, hányat passzolt teniszben, vagy fotón dokumentálja, hogy tévedt el az erdőben, mert nem volt GPS vétel. Vicces, mert mindehhez nem szokott testi adottság, képesség is járulni, hősünk pipaszár lábain lötyög a verseny-nike, szél lobogtatja a trendi pólót, szóval röhög az osztály, de ez se rettenti el attól, hogy két hét tenisz után már McEnroe-nak lássa magát. Motivált, na! 

Kapcsolat, stílus és exhibíció az egyik oldalon - nagyotmondás és diszfunkciók a másikon. Az idő az, ami a fő ellenség. Gyorsan kell építeni, gyorsan kell bekerülni a körbe, gyorsan kell lecsapni minden hírre, rámozdulni a trendekre, de mindez amilyen sebességgel jön, úgy megy is, és ha nem elég ügyes valaki, és nem gondol arra, hogy ha elmúlik 30, már kell egy biztos háttér bázis, ahol valódi értéket, képességet kell felmutasson, akkor nem marad más, mint a saját szájával fújt lufija. A használt levegő pedig ritkán tart magasban bárkit. 

Az IT burzsoázia 1.

2011.04.10. 00:27 | 7 komment

Címkék: média marketing it internet zen taxi smartmobil

Kezdetnek rajzoljunk egy viszonylag nagy kört, hogy beleférjen a szaktanár, a sulinetes siheder, a coachingos médiaguru, a bloggerből lett megmondóember, a keresőmarketinges sámán, szóval elég sokan ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek a közös viselkedésminták.

Konrád marketingblogján jelent meg írás az smartmobil konferencia kapcsán, amiről előtte twitteren kaptam ízelítőt, és amiről Pollner elég korrekt összefoglalót adott. Ez adta meg a felütést, amit ott a következő mondattal indítottam el: "Összehasonlítva bármi más szakmával, ez az, ami a legkevésbé valós eredményekről szól, és ez az, ahol a legtöbb részképesség-kieséses keresi az identitását." Aztán angelday Józsinál volt egy vita a Concilium projekt kapcsán, ahol ez a kérdéskör más szinten, de újra felmerült. Duma, vagy tartalom - that is the question.

Jellemző a szektorra a kérdésfelvetés, vagyis hogy a szakkifejezések és szleng mögött mit talál az, aki szeretne eligazodni: bűvészkedést vagy valós értékképzést? A számtech oktatónál ez még viszonylag egyszerű, bár jószerivel a diákok egy része nagyságrendekkel többet tud a tanárnál, de azért viszonylag jól körbelőhető, mi történik egy ilyen órán az iskolában. Megvan az elvárás, megvan a megfejtés, a minőség, a tartalom tehát ellenőrizhető - ha hagyja az oktatáspolitika, hogy ellenőrizzék, de ez más kérdés, Rózsikáról most egy szót se! Aztán van a hobbista, a blogger, aki írja a maga őrületeit, és ezzel addig nincs is probléma, amíg a napi bevásárlásait, szerelmi életét vagy könyvélményeit dolgozza fel ebben a formában, azaz naplót ír. A blog formáját azonban a számtech-média megszállottak is szívesen használják, gyártódnak a megmondóemberek, akár termék köré, akár szolgáltatás köré csoportosulva. Ott a jelszó egyszerű (angelday józsitól átvéve): "tolni kell a kontentot".

Mi a kontent? Rajongó esetén adott cég, márka vagy szolgáltatás körüli pletykák, hírek és izgalmak - jó átlagban -  másodközlése, angolból így-úgy fordítgatva, hazai hírmásolatok sokadközléseként, újrarágásaként. Saját hír, esemény, információ alig van, a már leírtat kell úgy csomagolni, hogy frissnek hasson. És a valóság? Miből táplálkozik a médiafigyelő, a kütyüvadász, a szoftvermágus, az IT blogger? Mielőtt válaszokat keresnénk, távolabbról kell nézni a helyzetet, hogy megérthessük, miért és miből tartja fenn magát a szektor, hogy lett ennyi szakemberünk és mi a közös a megmondóemberekben. 

A kilencvenes évek nem csak politikai-közérzeti váltást hoztak, de határokat nyitottak, a Gorenje és a C64 csempészetnek is leáldozott, legálissá váltak olyan csatornák, amiket addig csak kiváltságosok használhattak, azaz a technika-dealerek szép lassan bezárhatták a boltot. Az iskolákban a megnövekedett érdeklődés okán tanrendbe állt a számítástechnika, alaptantervi követelmény lett a villany-írástudás. Rendszerint a tanárok csak órákkal jártak a tanítványok előtt, ha egyáltalán, így a terheket kénytelenek voltak úgy osztani, hogy abba a netikett nem fért már bele, ez volt a sulinet-boom, az netes fórumokat ellepték a számtech órán unatkozó gyerekek. Az internet világítótornyaként aposztrofált, jószerivel lelkes barátokból verbuvált Internetto-csapatnak pedig be kellett látnia, hogy az a modell, ami addig működni látszott, a megnövekedett érdeklődéssel együtt járó hígulásra, tartalmi változásra már nem tud jó válaszokat adni - a Gyere velünk! Nyírő-szlogennel induló index.hu viszonylag gyorsan nőtte túl kitalálóját. Az ok egyszerű. A piac elkezdte beárazni a netet, mint médiapiac. Arculatot kellett váltani, ahogy az operettben mondták: új műsorhoz új férfi kell, azaz pozíciók változtak és hangsúlyok tologatódtak, mintha tervezetten, a közönség pedig hol fanyalogva, hol éljenezve vette tudomásul, hogy a hőskor végetért. 

Sok más médiaterméket lehetne boncasztalra helyezni, de úgy gondolom, hogy az Internetto-index.hu vonal sokkal erősebb jelképekkel és trendekkel mutatja az átalakulás viszonyait, mint akár az origo, amin lemoshatatlanul rajta maradt a Matáv anyuka púderkompaktjának illata, azaz indexesnek lenni trendi volt, origosnak nem, indexnek drukkolni kellett az origo ellenében, és ez mint hát- és ellenszél módosította a fogyasztók és a kontent termelők tudatállapotát is. Az indexnél sem volt minden fenékig tejfel, aki aktívan fórumozott, tudja, hogy a léptékváltás okán a szerkesztőséget fel kellett tölteni olyanokkal, úgymond rablóból pandúrokkal, akik ismerték a netes trollok harcmodorát, hisz maguk is azok voltak szabadidejükben, így akár ident nickekkel is lehetett akkorát bukni csak azért, mert nem feküdt jól az ember a főmoderátornál, hogy évek hosszú során át szorgosan írt hozzászólásokból összeállt bithalmokba rendezett életművek végezték "Törölt nick"-ként bedobva valami tömegsírba - sok fórumon szocializálódott ember találta meg ezáltal az önkifejezés terepét az új írásformában, a blogban, fordítva hátat az indexnek, kezdve építeni a saját rajongói kört. 

Mindeközben az index az örökségként kapott alternatív-mértékadó forrás szerepkörét többszöri dizájnváltáson át próbálta előbb külsős oldalak újabb és újabb rovatokba olvasztásával bővíteni, majd miután a nyomtatott sajtó szerepei is kiosztódtak és megszilárdultak - elvált a politikai-közmédia-bulvár egymástól - a legkifizetődőbbnek az tűnt a főnökség számára, ha a hosszabb elemzéseket, saját szellemi terméket jelentő, újságíráshoz jobban hasonlító formákat hagyja kiszorulni, és beemeli a bulvárt. Ehhez nem kell újságíró, hiszen elég, ha egy diszfunkciós egyetemista két pizza között kopipészteli a celebvilág híreit, másodközöl úgy, hogy a nyelvezetet fazonírozza a netes szlenghez, és szinte ingyér' megvan a kontent. Csenget a kassza, és a hírre, botrányra, röhögnivalóra éhes olvasótábor, akit leszoktattak, vagy rá se neveltek a szövegértést és elemző értelmezést kívánó hosszabb lélegzetű írások fogyasztására, máris falja a karaktereket, kattint az oldalon bőszen, növeli az audit-számokat, tehát a veszteség elenyésző, mert a gondolkodásra hajlamos kevesek nem igazi célközönség, ők nem biztos, hogy pizzát vacsorálnak és multiplexbe járnak moziba, vagyis őket elveszteni nem mérhető a reklámbevételen. Már csak egy bravúr kellett, hogy aki mégis saját tartalmat akar, megtalálja a formát ehhez, és ez is az indexhez csengessen - ez lett az indapassos, fotós-videós, de legfőképp blog.hu-s felület, szevasz közösségi média, jöhetnek a megmondóemberek, véleményvezérek. Hogyan születik a megmondóember, hogyan épül a blogger szakértő birodalma? Innen folytatjuk a következő részben! 

MacApp Store, a vicces idegen

2011.01.09. 13:50 | Szólj hozzá!

Címkék: marketing blog apple macintosh piac store jobs zen taxi

Néhány napja frissítettem a rendszerem, és meglepve láttam, hogy egy új ikon települt a dokkra, a  Mac App Store. Gondoltam, megnézem, mi ez - mivel nincs iPhone-om, és nem is lesz, így nem volt előképem, hogy is működnek itt a dolgok. De azoknak, akik nem tudják, mert mondjuk nem Apple felhasználók, hogy mi ez, néhány szóban elmondom.

Az Apple először az iPhone telefonhoz rendelt hozzá egy bazárt, ahol mindenféle szoftvert lehetett letölteni egy apple boltból, ingyenes, de főleg inkább fizetős dolgokat. Ott ez értelmes dolognak látszik, hiszen egyszerű, gyors és kényelmes.

No, tehát ez jelent most meg az asztali számítógépekre is. Erőszakoltnak tűnik a dolog. Javarészt hulladék dolgokkal van teli, olcsó játékok hülyegyerekeknek. Ha mégis van benne értelmes dolog, akkor az persze már fizetős. Ehhez Apple ID kell, ami van, hiszen az oprendszer installálásakor eleve csinál ilyet az ember, na de ez neki nem elég. Frissíteni kell. Oké, lássuk. Végigmegy az adatokon, rendben is van, de közben amikor oda jut, hogy a kártyaszámom kéri, már beteg programozáshoz érünk. Komolyan mondom, van némi tapasztalatom fizetős oldalak regisztrációjánál, nem nagy ügy, megadja az ember a kártyaszámát, lejárati időt, biztonsági kódot, és kész - szokott lenni. Itt nem, hibát jelez, ugyanis az okos kis rendszer alapban American Express kártyára van beállítva és az ikonra kell kattintani, hogy ezt átváltsd mondjuk Mastercardra. Ilyen marhaságot nem láttam még, ezt fel szokták maguktól ismerni. Na mindegy, megvan, él az accountom. 

Másik érdekesség, hogy baromi agresszív holmi, elég egy félrekattintás, máris települ a szoftver, még jó, hogy az ingyenesekkel teszteltem. És a legszebb: én külön folderekbe válogattam az appokat, logika szerint van rendszer, DTP, zene, video folder. Hát, ez ezt nem szereti. Gyökérbe tol be mindent, és ha onnan átteszed, akkor már nem is látja, mintha nem volna. Mert ugye van neki frissítésfigyelője is, csak...

Csak az a baj, hogy azokat figyeli csak, amit tőlük vettél. Ha mellesleg egy náluk is kapható szoftvert megvettél előtte már mástól, akkor azt nem látja, tehát vedd meg tőlük újra. Aranyos. És a legszebb, hogy amilyen irányba megy az Apple, elképzelhető, hogy ez lesz az alap, tehát minden ami kellene a gépedre, csak innen lesz megvásárolható. A kényszer nagy úr... főleg, ha a profit a kérdés. Hiszen látható, az Apple arrogáns viselkedése a telefon piacon is, a zenében is, tehát sejthető, hogy ez vár azokra is, akik eddig megmenekültek ettől. 

Könnyen lehet, hogy az Apple tényleg erős és nagy cég lesz, de az már látszik, hogy nem attól, hogy egyedülállóan jók a készülékeik, mert szinte nincs már olyan, ami úgy jönne ki a gyárból, hogy az működik is, gond nélkül. Hibás kijelzők, antennaproblémák, átgondolatlan fejlesztések vannak, és az is látszik, hogy Jobs és csapata szeretne mindenben legalább akkora sikert, mint anno az iPod idején. 

Ahogy látom, az Apple már korántsem az a jófej kreatív cég, aki volt, mert bár a dizájn és a fejlesztés a hibák ellenére is még mindig vezető kérdés náluk, de minderre valami borzalmasan rosszízű marketing és piacképzés van ráerőltetve. Jó, az Apple nem egy Linux, de azért az se járja, hogy az amúgy is az oprendszer okán zárt világukat lakattal zárják a felhasználókra. Én legalábbis nem szeretem, ha megmondják, hol vásároljak, ott és csak ott, annyiért, amennyit ők nem szégyellnek, mert ilyen egyeduralkodós helyzetben mindig felmerül bennem a gyanú, hogy ez csak látszólag szól rólam, de valójában a profitmaximalizálásról és az arcátlan nyomulásról mesél. 

Mellesleg csak jelzem, hogy 2011-ben az Apple laptopjaiban javarészt még mindig csak 2 USB port van, a kijelzők paneljei a középmezőny alján helyezkednek el, a garancia egy év, és az árazás olyan, mintha nem ugyanabban a kínai gyárban lapátolnák össze a cuccokat, ahol a többiekét, fele annyiért. Kérdés, miért is fizetünk többet? 

 

· 2 trackback