Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (14) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (25) budapest (10) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (9) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (6) fotográfia (3) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (6) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (11) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (3) látszótér (3) LMP (2) macintosh (4) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (2) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (24) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) tech (4) technika (2) tél (2) telefon (7) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (8) vers (8) video (2) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) zen-taxi (5) zene (6) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek

  • GallaiG: @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: Azt átláttuk "komplexitásában", hogy Orbánnak mire adtunk felhatal... (2017.03.06. 13:01) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Voznyák Pista2: @Hegyi Zsolt: "Másrészt azzal, amit írsz, hogy te a "cigót" hogy fogadod el, meg a rabbit, ezzel... (2017.03.05. 21:07) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Hegyi Zsolt: @desw: csak szólok, hogy itt nálam elfogyott a zsetonod. Írtál eleget, ennyiből már saját blog is ... (2017.03.05. 15:47) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Utolsó 20

Pitis Megabunda

2012.05.12. 00:51 | Szólj hozzá!

Címkék: média blog zene megasztár tévé zsoltu zen taxi

Eddig minden Megasztárt néztem, eddig az első háromban volt ez a sorozat. De eddig ekkora baki nem volt még. Pitis baki. Adva van négy versenyző. Érthető, viszonylag egyszerű érzelmekre hajt a műsorstruktúra. Van a gyereklány, aki másodszor próbálkozik, aki jól, bár ízlés híján énekel. Van a vidéki lány, a csipkerózsika, aki attól függetlenül énekli le sorra a másik lányt, hogy szinte süt a műsorból, kit szántak a dobogó legfelső fokára. Van a nagymosolyú fiú, aki erősen izgulós, akire a furcsaságát egy szóval - szinesztéta - a kezdetkor rásütötték. És van a műrocker, aki legfeljebb fejhangon visítani tud, énekelni nem, viszont az összes rossz kültelki rock szerepet hozza. És persze voltak sokan mások is, nem a legjobb négy maradt eddig versenyben, de minden egyes alkalommal rá lehetett fogni a közönségre, hogy úgy szavazott, hogy hát istenem, két rossz döntési irányból melyiket válasszam... Egészen ma estig.

Az világos, hogy Radics Giginek kell nyernie, szinte az első adástól őt nyomják, sztárolják, miközben ha kimerészkedik az áriázásból, kiderül, hogy igen csak van mit tanulnia még. Asztalnál meghalna, ahogy az anekdotában mondják. Aztán az is oké, hogy mellé párbajra ott lesz Szakos Andrea, aki bár kategóriákkal többet ad énekben, mint Gigi, de nyertes nem lehet, nagy tisztelet neki azért, mert ezt eddig méltósággal viselte. És ma este a zsűrire maradt a két fiú sorsa. Azt gondolhattuk, sima ügy, nem kell ide egy perc se, hiszen az egyik tud zenélni, a másik nem, az egyik énekelt már, a másik nem. A zsűri persze látványnak összedugja a fejét, sutyorgás, izgalom, feszültségfokozás.... és Mester Tamás mondja ki a döntést. Na és innentől gáz. 

Ugyanis a zsűriben három profi zenész van, Falusi, Mester és Bereczki. Ha Bochkor elkötelezettségét is beleveszem, akkor is 3:1 arányban Farkas Jenzernek kellett volna bejutni a döntőbe. És látszott a zsűri arcán, hogy ezt ők is tudják. Vajon ki és miért szólt be nekik fülesen, hogy a műcsövest kell továbbküldeniük? Miért? És mindegy is, miért. De tényleg, kedves Mariann, Tamás, Zoltán és Gábor, van az a pénz, amiért ezt a blamát bevállaltátok? Vagy ennyire hülye szerződésetek van? Vagy minden Megasztárban kell bundának lennie, mert valami ízlésficamos barom a szerkesztő, vagy valami főcső a TV2-ben? És ehhez adtátok az arcotokat? 

Nem féltem Farkast, mert ha okos és ügyes, a hazai pop piacon simán megél majd. Gigi fiatal kora okán fog még pofont kapni a sorstól a korán jött siker miatt. Szakos megoldja, szintén lesz munkája, ha okos és kitartó. De ennek a selyemrockernek mihez és minek kell ezt a feneke alá tolni? Vagy itt is van valami háttér, mint Király Viktornál volt az agresszív apa, aki megvette a nyereményt? Vagy lehet, hogy tényleg ennyire ostobák a szerkesztők? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy a zsűri döntötte volna ezt, Falusi közbe is szólt Mester levezető szövegébe. Kár a műsorért. De leginkább ennek a szerencsétlen Talán Attilának bajos ez. Innen nehéz lesz egyben maradnia.

Az IT burzsoázia 2.

2011.06.05. 11:51 | Szólj hozzá!

Címkék: média marketing blog it internet zen taxi

Furcsa állat az internet, olyan, mint a kaméleon. Az első pillanatban a gyanútlan szemlélő azt hiszi - és ennek a hitnek a fenntartására komoly csapatok szerveződnek - hogy ez maga a szabadság, haladó, erős közösségi jelenléttel, vagyis olyan terep, ahol a kreativitás soha nem látott szintre emelődik. Ezt részben a blogok tartják működésben. Longtailnak mondják a modellt, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy van néhány erős megmondóember, akik meghatározzák az irányokat, általuk generálódik a látogatások java - és van a hosszú farok, azok, akik hébe-hóba írnak, leginkább valóban naplót, olykor felcsillannak, de javarészt ismeretlenek maradnak, számuk az, ami a statisztikában jól mutat, a tartalom nem tényező. 

A blog, a netes napló kezdetekben nem szolgált más célt, mint a hagyományos füzet, este lefekvés előtt a napi élményeit, gondolatait osztotta meg rajta készítője. Az első lépcső a tematizálódás volt, amikor ezt a formát kezdték el használni olyanok is, akik nem akartak személyes élményeket megosztani, csak egy publikációs formát láttak a blogban, írtak politikáról, médiáról, filmekről, zenékről vagy magáról az internetről. Ezeknek több látogatója akadt, hiszen ritkán érdekes a tömegnek az, hogy mit evett Erzsike a munkahelyén, hol csapatta szét a fejét este Géza - és a blogszolgáltatók is abban voltak érdekeltek, hogy olyanokat tegyenek címlapjukra, akik forgalmat generálnak. A kérdés, miből áll össze a forgalom, mi a kontent.

Angelday Józsi a Plastik bloggal jól példázza, mi az, hogy - saját szavait idézve: "tolni kell a kontentot". Nála a fő téma a számítástechnika, jelentsen is az akármit, Apple, gamer cuccok, kütyük, ő ír róluk, pletykákat, külföldi másodközléseket, mindegy, a lényeg abban van, hogy talált egy olyan megszólalási formát, ami gyakorlatban attól működik, amitől a bulvár: figyeli az ember, mikor kinél milyen kijelentése fogja kiverni a biztosítékot. Ha lecsupaszítjuk és keressük a klasszikus szakember hátteret, nem biztos, hogy a sallang alatt találunk ilyet, de ha sokszor és hangosan mond valamit, az egy idő után kiforogja magát, és kitartás kérdése, hogy mennyi idő alatt érik be a gyümölcs. Józsi megteremtette a maga szakértői OKJ számát, a blog-kisiparos, akinek minden(ki)hez van egy jó szava. Valóban csak ennyi?

Korántsem biztos. Olyan ez is, mint a politika. Kell a csapat is, ami például a Fidesz esetében egy egyetemi-koleszos csapat, akik mára egymást tolva feltornászták magukat a csúcsragadozók közé. Ez a minta működik a neten is. Én linkellek, te meghívsz a meetingre, ott találkozom a fővezérrel, ő posztol, én kiteszem a bannerét, ő megemlít, egymást hívjuk előadásra, konferenciára, vagyis az ismeretségi kör generálja lényegében azt, hogy a tartalom kikhez, hogyan jut el, hogy általa mire leszel beárazva. De kell persze még valami, mert még ez sem elég a sikerhez. Stílus.

Merthogy olyan terepen járunk, ahol a valódi szakértelem alig tetten érhető, legalábbis a szó hagyományos értelmében. Ahogy azt már mondtam, ez az egész javarészt két szálon futva kezdődött, az internettoval és körével, és a sulinettel. Az egyik lelkes amatőrökről szólt, a másik amatőrből lett tanárokról, mindkét kör abban közös, hogy olyan szakmát alkotott, ami előtte nem volt. Mert ehhez kevés a matematika, kevés az ampervadászat, ehhez kell még valami más is - exhibíció.

Ha viszonylagos távolból nézünk erre a terepre, az IT burzsoázia királyai javarészt meztelenek, amiben erősek, az alig, vagy csak nehezen konvertálható a köznép szintjéhez. Milyen is az IT-s ember? (Általánosítások jönnek, kivételek itt is szabályerősítők.)

1. Rendelkezik valamilyen részképesség kieséssel. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy vagy fogalmazni nem tud jól, vagy a szövegértésben vannak hiányai, és a nyelvtant valami ódivatú hülyeségnek gondolja, amit kerülni kell, mert nem menő. Tessék megnézni a számtech pizzazabálókból újságíróvá avanzsált indexeseket - nem csak félregépeléseket látunk, de befejezetlen mondatokat, angolból rossz szórenddel fordított másodközlést, sokszor a címsorban is komoly hibákat... több száz kis schmittpali lakik az interneten.

2. Időhiánnyal küzd. Mondhatná bárki, hogy ki nem küzd ezzel manapság, de az IT idő az másképp számolódik. Egyrészt minimum kétszeres szorzóval számolunk, legalább dupla olyan gyorsan telik az idő a neten, mint a valóságban. Ebből adódóan a feladatok is sürgősebbek, és ez a tempó az, amit javarészt nem tudnak tartani a számítástechnikusok. Másrészt a túlvállalásokból gyorsan kialakul a futóverseny, és ebben általában az idő győz.

3. Rangsor szerint képtelen a dolgokat besorolni. Hiába van fontos munka, hiába szorít a leadás, a saját blogjára jut idő, a facebookon vadul lájkol, tolja a saját kontentot, a megrendelő várhat, akár hetekig. 

4. Fentiekből adódóan kihívásokkal küzd szavahihetőség terén. Magyarán füllent, mint egy ötödikes. Meghalnak a rokonok, viharba keveredik, nincs netje, lemerült a telefonja/nincs térerő, hetente romlik el a laptopja, szül a felesége/elhagyja a barátnője, beteg a gyerek/kutya/macska/hörcsög, de őt is valami egzotikus kór támadja gyakran - szóval valami mindig történik. És ha szembesíted, hogy de hát barátom, facebookolni hogy tudtál a kórházból/erdőből/apehból, akkor is jön valami sci-fi történet, hogy nem is ő volt, időzített postokat küld az automata, vagy az ég tudja mi történik. 

5. Hülye hobbijai vannak. Például sportol, de az nem foci vagy kosárlabda, neeem, az nem trendi. Olyat sportol, amit más alig, és persze mindezt kütyükkel bolondítja. így tudhatod, mennyit futott a Margitszigeten, láthatod, hányat passzolt teniszben, vagy fotón dokumentálja, hogy tévedt el az erdőben, mert nem volt GPS vétel. Vicces, mert mindehhez nem szokott testi adottság, képesség is járulni, hősünk pipaszár lábain lötyög a verseny-nike, szél lobogtatja a trendi pólót, szóval röhög az osztály, de ez se rettenti el attól, hogy két hét tenisz után már McEnroe-nak lássa magát. Motivált, na! 

Kapcsolat, stílus és exhibíció az egyik oldalon - nagyotmondás és diszfunkciók a másikon. Az idő az, ami a fő ellenség. Gyorsan kell építeni, gyorsan kell bekerülni a körbe, gyorsan kell lecsapni minden hírre, rámozdulni a trendekre, de mindez amilyen sebességgel jön, úgy megy is, és ha nem elég ügyes valaki, és nem gondol arra, hogy ha elmúlik 30, már kell egy biztos háttér bázis, ahol valódi értéket, képességet kell felmutasson, akkor nem marad más, mint a saját szájával fújt lufija. A használt levegő pedig ritkán tart magasban bárkit. 

Az IT burzsoázia 1.

2011.04.10. 00:27 | 7 komment

Címkék: média marketing it internet zen taxi smartmobil

Kezdetnek rajzoljunk egy viszonylag nagy kört, hogy beleférjen a szaktanár, a sulinetes siheder, a coachingos médiaguru, a bloggerből lett megmondóember, a keresőmarketinges sámán, szóval elég sokan ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek a közös viselkedésminták.

Konrád marketingblogján jelent meg írás az smartmobil konferencia kapcsán, amiről előtte twitteren kaptam ízelítőt, és amiről Pollner elég korrekt összefoglalót adott. Ez adta meg a felütést, amit ott a következő mondattal indítottam el: "Összehasonlítva bármi más szakmával, ez az, ami a legkevésbé valós eredményekről szól, és ez az, ahol a legtöbb részképesség-kieséses keresi az identitását." Aztán angelday Józsinál volt egy vita a Concilium projekt kapcsán, ahol ez a kérdéskör más szinten, de újra felmerült. Duma, vagy tartalom - that is the question.

Jellemző a szektorra a kérdésfelvetés, vagyis hogy a szakkifejezések és szleng mögött mit talál az, aki szeretne eligazodni: bűvészkedést vagy valós értékképzést? A számtech oktatónál ez még viszonylag egyszerű, bár jószerivel a diákok egy része nagyságrendekkel többet tud a tanárnál, de azért viszonylag jól körbelőhető, mi történik egy ilyen órán az iskolában. Megvan az elvárás, megvan a megfejtés, a minőség, a tartalom tehát ellenőrizhető - ha hagyja az oktatáspolitika, hogy ellenőrizzék, de ez más kérdés, Rózsikáról most egy szót se! Aztán van a hobbista, a blogger, aki írja a maga őrületeit, és ezzel addig nincs is probléma, amíg a napi bevásárlásait, szerelmi életét vagy könyvélményeit dolgozza fel ebben a formában, azaz naplót ír. A blog formáját azonban a számtech-média megszállottak is szívesen használják, gyártódnak a megmondóemberek, akár termék köré, akár szolgáltatás köré csoportosulva. Ott a jelszó egyszerű (angelday józsitól átvéve): "tolni kell a kontentot".

Mi a kontent? Rajongó esetén adott cég, márka vagy szolgáltatás körüli pletykák, hírek és izgalmak - jó átlagban -  másodközlése, angolból így-úgy fordítgatva, hazai hírmásolatok sokadközléseként, újrarágásaként. Saját hír, esemény, információ alig van, a már leírtat kell úgy csomagolni, hogy frissnek hasson. És a valóság? Miből táplálkozik a médiafigyelő, a kütyüvadász, a szoftvermágus, az IT blogger? Mielőtt válaszokat keresnénk, távolabbról kell nézni a helyzetet, hogy megérthessük, miért és miből tartja fenn magát a szektor, hogy lett ennyi szakemberünk és mi a közös a megmondóemberekben. 

A kilencvenes évek nem csak politikai-közérzeti váltást hoztak, de határokat nyitottak, a Gorenje és a C64 csempészetnek is leáldozott, legálissá váltak olyan csatornák, amiket addig csak kiváltságosok használhattak, azaz a technika-dealerek szép lassan bezárhatták a boltot. Az iskolákban a megnövekedett érdeklődés okán tanrendbe állt a számítástechnika, alaptantervi követelmény lett a villany-írástudás. Rendszerint a tanárok csak órákkal jártak a tanítványok előtt, ha egyáltalán, így a terheket kénytelenek voltak úgy osztani, hogy abba a netikett nem fért már bele, ez volt a sulinet-boom, az netes fórumokat ellepték a számtech órán unatkozó gyerekek. Az internet világítótornyaként aposztrofált, jószerivel lelkes barátokból verbuvált Internetto-csapatnak pedig be kellett látnia, hogy az a modell, ami addig működni látszott, a megnövekedett érdeklődéssel együtt járó hígulásra, tartalmi változásra már nem tud jó válaszokat adni - a Gyere velünk! Nyírő-szlogennel induló index.hu viszonylag gyorsan nőtte túl kitalálóját. Az ok egyszerű. A piac elkezdte beárazni a netet, mint médiapiac. Arculatot kellett váltani, ahogy az operettben mondták: új műsorhoz új férfi kell, azaz pozíciók változtak és hangsúlyok tologatódtak, mintha tervezetten, a közönség pedig hol fanyalogva, hol éljenezve vette tudomásul, hogy a hőskor végetért. 

Sok más médiaterméket lehetne boncasztalra helyezni, de úgy gondolom, hogy az Internetto-index.hu vonal sokkal erősebb jelképekkel és trendekkel mutatja az átalakulás viszonyait, mint akár az origo, amin lemoshatatlanul rajta maradt a Matáv anyuka púderkompaktjának illata, azaz indexesnek lenni trendi volt, origosnak nem, indexnek drukkolni kellett az origo ellenében, és ez mint hát- és ellenszél módosította a fogyasztók és a kontent termelők tudatállapotát is. Az indexnél sem volt minden fenékig tejfel, aki aktívan fórumozott, tudja, hogy a léptékváltás okán a szerkesztőséget fel kellett tölteni olyanokkal, úgymond rablóból pandúrokkal, akik ismerték a netes trollok harcmodorát, hisz maguk is azok voltak szabadidejükben, így akár ident nickekkel is lehetett akkorát bukni csak azért, mert nem feküdt jól az ember a főmoderátornál, hogy évek hosszú során át szorgosan írt hozzászólásokból összeállt bithalmokba rendezett életművek végezték "Törölt nick"-ként bedobva valami tömegsírba - sok fórumon szocializálódott ember találta meg ezáltal az önkifejezés terepét az új írásformában, a blogban, fordítva hátat az indexnek, kezdve építeni a saját rajongói kört. 

Mindeközben az index az örökségként kapott alternatív-mértékadó forrás szerepkörét többszöri dizájnváltáson át próbálta előbb külsős oldalak újabb és újabb rovatokba olvasztásával bővíteni, majd miután a nyomtatott sajtó szerepei is kiosztódtak és megszilárdultak - elvált a politikai-közmédia-bulvár egymástól - a legkifizetődőbbnek az tűnt a főnökség számára, ha a hosszabb elemzéseket, saját szellemi terméket jelentő, újságíráshoz jobban hasonlító formákat hagyja kiszorulni, és beemeli a bulvárt. Ehhez nem kell újságíró, hiszen elég, ha egy diszfunkciós egyetemista két pizza között kopipészteli a celebvilág híreit, másodközöl úgy, hogy a nyelvezetet fazonírozza a netes szlenghez, és szinte ingyér' megvan a kontent. Csenget a kassza, és a hírre, botrányra, röhögnivalóra éhes olvasótábor, akit leszoktattak, vagy rá se neveltek a szövegértést és elemző értelmezést kívánó hosszabb lélegzetű írások fogyasztására, máris falja a karaktereket, kattint az oldalon bőszen, növeli az audit-számokat, tehát a veszteség elenyésző, mert a gondolkodásra hajlamos kevesek nem igazi célközönség, ők nem biztos, hogy pizzát vacsorálnak és multiplexbe járnak moziba, vagyis őket elveszteni nem mérhető a reklámbevételen. Már csak egy bravúr kellett, hogy aki mégis saját tartalmat akar, megtalálja a formát ehhez, és ez is az indexhez csengessen - ez lett az indapassos, fotós-videós, de legfőképp blog.hu-s felület, szevasz közösségi média, jöhetnek a megmondóemberek, véleményvezérek. Hogyan születik a megmondóember, hogyan épül a blogger szakértő birodalma? Innen folytatjuk a következő részben! 

Viktoriánus ország

2010.10.15. 09:41 | 122 komment

Címkék: média orbán fidesz nyugdíj viktor vörösiszap

Ha megnyerte, hadd vigye, szokták mondani az ultisok, és lássuk be, Viktor egészen a Fedák Sáriig jutott - hogy mennyi volt a kibicelés, mennyi a szerencsés lapjárás és mennyi a cinkelt pakli ebben, most hagyjuk, kár ezen keseregni, ráadásul visszatérve a való világba, ha az ellenzéki pártok képtelenek együttműködni - lásd LMP-MSZP viszony -, ha mindent felülír a profilírozás, akkor ez van kérem szépen, akkor Viktor keze alá dolgozik mindenki. Tetszik vagy sem, csak a morgásig jutottunk el. Azt még szabad, egyelőre.

A vörösiszap katasztrófa a valós tragédia mellett más üzeneteket is hordoz. Cirkusz a népnek, lehet államosítani a céget, lehet letartóztatni a vezetőt, majd lehet hazaengedni - kérdezem: érti ezt valaki? A fiúk trendi farmerben és csizmában járják a falvakat - már amelyiket - és mint egy divatbemutatón, illegnek-billegnek a kamerák előtt, fontoskodnak, keresik a felelősöket, miközben a károsultaknak, akiknek mindenüket elvitt a vörös sár, jelen pillanatban nem az a fontos, ki kerül börtönbe, kire húzható rá a vizes lepedő, őket az érdekelné, hol fognak lakni, hol kezdik az életüket újra, hogy mi a valós helyzet ezzel a trutyival, hogy miért mond az MTA mást, mint a többi labor és miért évekkel ezelőtti mintákból jósolja, hogy nem mérgező az, ami színesre festi a házfalakat, az utcákat és mindent, ami fontos volt ott az embereknek. Sejthetően lesz még konfliktus a bankokkal, a biztosítókkal és a kormányból hiányzik az együttérzés, kötelező köröket lefutottak, de érdemben nem tisztul a kép, mi vár az ott élőkre?

Közben még jól is jön most ez a helyzet, mert elvonja a figyelmet arról az egész pályás letámadásról, amit a FIDESZ folytat. Médiahatóságot gründolt magának, kizárva az ellenzéket (amiben az ellenzék is hibás), Annamária mellé került pár bólogató vízfej, lesz itt rend hamarosan. Már korábban hadat üzentek az MTI-nek, gondolom a többi nem ritmusra menetelő renitens is megkapja a magáét, ha máshogy nem, forráselvonással. Az internet egyelőre nagy falat, de ne csodálkozzunk, ha a kínai modellre ébredünk majd egy napon. 

A magán nyugdíjpénztárak bevételeit egyszerűen el akarják tenni zsebre, és ez a pénz az enyém, a tiéd és mindenkié, aki tag - mint a 3 millió emberé, de ez a 3 millió vagy vakon hisz Viktorban, még akkor is, ha a zsebében matat, vagy megfélemlítve kushad, csöndbe van, mert nincs egységes ellenzéke Orbánéknak, ami képviselné azokat, akik nem szavaztak a narancsos forradalomra. Itt jegyzem meg: ez a szám korántsem csak annyi, akik a szavazófülkében nem a FIDESZ-t és csapatát választották, ebbe tessenek beleszámolni azokat is, akik nem mentek el szavazni, legalább olyan arányban, mint amit a választások mutattak. Több millió ember nem orbánista, és jelen pillanatban csak nézi, mi jöhet még? Meddig mehet el Orbán?

Megsúgom: akármeddig. Az irány egyértelmű. Ahol lehet, már nem kicsiben, nem Ezüsthajónyi méretben és nem koronaúsztatásban megy a játék, amit lehet, úgymond fidesz-közeli cégek fognak megszerezni, államosítással vagy anélkül, mindegy. Megjósolom, hogy azok a bankok, távközlési cégek vagy áruházláncok, akik nem bírják majd a sarcot kitermelni vagy áthárítani a vevőikre, be fognak olvadni vagy át fognak keresztelkedni narancs-érdekeltségekbe. A költségvetés és a gazdaság kreatív könyvelésével szintén valószínű, hogy nem az állam polgárai fognak jól járni, hanem azok, akik keverik a lapokat. Mivel minden kontroll megszűnik, mivel minden az ő kezükbe kerül, bármi megtörténhet, és aztán bármi elfelejtődhet. Vannak listák, amiken jelölve vannak a baráti és a nem baráti cégek, figyeljük majd a jövő tudósításait, hány fideszhez kapcsolható cégnél lesz APEH ellenőrzés az elkövetkező évtizedben. 

Viktoriánus ország ez, és a fénykor most Orbánnak és barátainak jött el. Ahonnan ők jöttek, ahonnan kiemelkedtek, nem polgári normák voltak érvényesek, nekik még az is jó, ha rossz mindenki másnak, mert a jövő csak egyes szám első személyben érdekes nekik. ÉN én én és én. Csakis én. Menetelünk egy új-kádári világba, ahol a parlament csak kinyilatkoztatáshoz szükséges eszköz, ahol a magántulajdont nem védi semmi, a sajtót narancs-katonák védik, ahol a demokrácia és a piacgazdaság csak egy fogasra akasztható kabát. 

A kérdés csak az, meddig. 

· 2 trackback

Bulvárshow must go on

2010.09.28. 01:33 | Szólj hozzá!

Címkék: média bulvár népszabadság péter liptai claudia frizbi stohl hajdú murányi

Netről visszanéztem, ahogy Hajdú Péter interjúvolja Liptai Claudiát. Bár nem hiszem, hogy van, aki ne hallott volna róla, hogy ki Claudia, és mi történt vele az elmúlt időkben, de azért egy rövid összefoglalást teszek. Tavasszal meghalt barátja, Daróczi Dávid, nyáron pedig az édesanyja. Előtte Gesztesitől vált, elég zajosan. Az interjú nagyjából ezekről szólt. Azonban egy írás is megjelent a Népszabiban Murányi András tollából. És azt hiszem, ez a legkínosabb. 

Leírtam már a véleményem Stohl András balesetéről, s ez nem változott: aki híresség akar lenni, bele kell kalkulálja azt is, hogy a média a nyomában lesz, és tudomásul kell vennie, hogy akármennyire is a figyelem középpontjában van, vagy képzeli magát oda, nem mentesül az élet valós dolgainak terhétől. De azt gondolom, hogy a két dolog nem egy lapon említhető.

Az mellékes, hogy Hajdú mennyire képtelen javarészt egy normális szórendű kérdést is feltenni, hogy mennyire ciki, ahogy egy óvodás szintjén kommunikál, mert aki megnézi a Frizbi adását, láthatja, hogy Claudia is sokszor kínjában mosolyog csak az egészen. Szóval Hajdú egy kötelező gyakorlatot teljesít, promottál és lehetőséget ad arra, hogy Claudia úgymond kommünikét adjon ki magáról. Értem, és nem vártam többet.

Murányi más. Ő elvileg az értelmiségi attitűd, neki nem is kellett Liptaival találkozni, írt róla, és arról a jelenségről, ami az úgynevezett Claudia-show. Ahogy ő látja. Alapjában ez is rendben van, hisz most én se teszek másképp, írom a magam véleményét. A kérdés, hogy mi a cél, és mi a forma, és a forma, a tartalom és a cél mennyire van kapcsolatban egymással. 

Az szinte mellékes, hogy Murányi nem tudja, ki ez a nő és hogy kerül ide, mondjuk ez az értelmiségi attitűd, bár, Liptai játszott színházi szerepeket is, némelyiket egészen jól, de valószínű a szerző ezeket nem látta, és a google nem a barátja. Némely mondatát - "Kis magyar pocsolyánkban, persze, nincs egyetlen sztár sem" - kezdetűt például - gondolom nem olvasta korrektor, mert valahogy az első tagmondat tárgya elveszett, spongya rá, ne akadjunk fenn mindenen. De ami a szörnyűbb, hogy ez a jóember szóról-szóra mondja fel a bulvárleckét, mintha körömollóval vágdosta volna ki az elmúlt fél év sztármagazinjainak Liptait érintő cikkeit, és egy szürreális, néhol bölcsészdumákkal dúsított montázsban kreálná újra, böfögné vissza, mint saját, eredeti gondolat. 

Murányi játszik, úgy csinál, mintha a Blikk, a Bors és nem sorolom a többit, valódi, mértékadó sajtótermék lenne, és nem bulvármédium, számára amit ott olvas, tény. De a cikk csattanója még ebből a szövegtestből is ordenáré módon kilóg, magyarán hogy mindazt, ami mondjuk úgy a Liptai-show elmúlt fél évi bulvármegjelenése, párhuzamba állítja Stohl Andrással és azzal, ami vele - vagy inkább általa - történt.

Nem szeretnék azon vitázni, mennyire szavahihető a bulvársajtó, hisz erre lehet azt mondani, hogy na de Claudia sem az. Most azzal sem foglalkoznék, hogy a Népszabadságban nem kötelező olyan dologról írni, ami a permanens utálaton kívül más gondolatot nem tud kicsiholni a sajtómunkásból, mert ez meg a Népszabira tartozik, ha neki a bulvár meghódítandó terület, és ehhez Murányi kell, mint szakkommentátor, ám legyen. Valami azonban ebben a párhuzamban, amiből ha jól értem, ráadásul Stohl jön ki győztesen, nagyon nem frankó. 

Oké, azt lehet mondani, feltételezni vagy hallomásból értesülni róla, hogy Liptai és Daróczi nem is voltak barátok, és ezzel negligálni, hogy ennek a nőnek uszkve fél éve halt meg valakije, aki fontos volt neki, na de nem oly rég az anyja is. Ez tény. A bulvárhírek és szóbeszédek nem tények. Ha ez nem elég, tegyük még hozzá, hogy a két médiamunkás közül Liptai jelenléte mondjuk Murányinak hányingert okozott, Stohl viszont ittasan, saját hibájából súlyos sérülésekkel járó autóbalesetet. Tegyük mérlegre: valóban ugyanaz a kategória a kettő? 

Nem tisztem, hogy Liptai Claudiát bármi téren is mentsem, ha vétkes, magasztaljam, ajnározzam - a hétvégi Megasztár műsorvezetése több ponton is hagyott kívánnivalót maga után, erről rövid véleményem a Facebookon olvasható. De azt gondolom, a Murányi-féle stílus a bulvármédiába való, már ha tetézni akarja annak gyomorforgató mivoltát. Nekem az ő cikke kínos, még akkor is, ha felkérésre íródott, mert lehet nemet is mondani. Vagy kikapcsolni a tévét. Földön fekvő emberbe rugdosni viszont valahogy felénk nem csinos. 

----------------------

Utóirat: a cikk alatti kommentárnál tovább folyik az eszmecsere Murányi Andrással, melynek számomra a végső kérdése, amire eddig nem érkezett válasz, hogy "médiakritikaként" kategorizált magánéleti történések bulvár vetületének összefoglalása, és az ebből levont következtetések helyett miért nem készített a szerző interjút Liptaival, ha már ennyire érdeklik a hálószoba titkok, miért és mennyiben médiakritika az, ha az újságíró más sajtótermékekre támaszkodik az ítéletéhez, semmint a saját kérdéseire kapott válaszokra? Miért kell az álnaív médiafogyasztói attitűd, vajon nem feladata-e a sajtó munkásának, hogy mielőtt ítél, utánajárjon a hallomásainak?