Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (4) fényképezés (9) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (10) fotográfia (10) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (7) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (13) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (14) zen-taxi (6) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Készületben

2017.01.20. 01:42 | 1 komment

Címkék: fotó személyes betegség kiállítás demeter tél

Egy hét és megnyílik a Töredékek című kiállítás, holnap, azaz ma (ezt soha nem fogom tudni ösztönből jól mondani így éjfél után) még egy utolsó kontroll a képeken, aztán remélem, több meglepetés, számíthatatlan munka már nincs vele, fut minden majd a saját útján, ahogy kell. Kellett intézni kerekeskocsit D-nek, mert el akar jönni a megnyitóra, ami alapvetően érthető, de bennem ez plusz stresszt hoz, több okból is. 

Egyrészt nyilván maga a terhelés, oda, meg vissza, meg pofavizitelni, ez melós. Fárasztó, és ha nekem az, egy 86 éves embernek még inkább az lehet. Másrészt influenzaszezon van, és tervezzük bár a maszkot, de nem vagyok nyugodt, hogy elég védelem az oltás és a légszűrő kombinációja. 

A bronchitis lassan múlik. Néha mintha már nem is volna, aztán valami köhögőroham visszatér, emellett étvágy hiány, és szédülés, alacsony vérnyomás is van, és ezek azok a tünetek, amikkel nem sokat tudnak mit tenni, fejvakarás, idő, türelem. Nyilván, másfél hónap ilyen után én is túlaggódok már mindent, élénk fantáziával képzelhető lehet bármi is. 

A napi blogolás egyelőre tehát okkal akadozik, remélem, ha lefut ez az egész őrület, tényleg és komolyan lehet majd azt a tervet, amit pár napja vázoltam, megvalósítani is. Mert elfogytam, és az nem jó, nekem főleg nem, de a többiek is szenvedik bizonnyal. 

Mondtam már, hogy utálom a telet?

Új év, new wave

2014.01.02. 13:05 | Szólj hozzá!

Címkék: személyes kiállítás életmód buék cukor Balla Demeter

2013 nem volt jó év. Forgathatom, tekerhetem ahogy akarom, akkor sem. Betegségek, Cili, aki a legkedvesebb macska volt meghalt, munka és pénz frontján is szörnyetegség volt az egész - de néhány pozitív eseményre mégis emlékszem. Demeter kiállítása tavasszal, aminek hatása volt, hogy Lacival megismerkedhettünk, aminek aztán következménye lett, hogy ősszel egy újabb, immár közös kiállítás születhetett, na, például ez jó volt, még akkor is, ha a lebonyolításba keveredtek nemszeretem dolgok is. Aztán Vili, és az antifa interjúk, amik bár most talonban vannak, de óriási tapasztalások voltak, és ki tudja, mi módon, de biztos vagyok benne, hogy lesz folytatásuk. És Diótörőnél a már megszokott berényi buli… A színház is újra fontos lehetett, és remélem lesz is, szóval nem csak rosszra emlékezem.

Mégis eljött az ideje a váltásnak. Életmódban már elkezdtem, a cukrom nem volt jó, ezért elhagytam az édes italokat, lett helyettük tea, a nagy zabálásokat, a csokit… ez jó, folytatni kell. Nem mondom, hogy nem hiányzik még az édes íz, de lassan visszaáll arra  szintre, ahová való, az ünnepi egy kocka csokira. 

Aztán váltani kell abban is, hogy hova teszem a súlypontokat. Miért harcolok és/vagy kiért, mit engedek és kinek és meddig, mennyire őrzöm az integritásom, miben találok energiákat. Ez még kitalálásra vár. Úgyhogy helló 2014, remélem jóban leszünk!

Lábjegyzet a Bizottság a Műcsarnokba megy projekthez

2011.09.04. 12:18 | 31 komment

Címkék: blog zene kultúra facebook kiállítás bizottság műcsarnok évek alternatív wahorn bozóki 80 as szőcs

Előző írásom néhány embernél kiverte a biztosítékot, nem értik pontosan, miről és miért írtam, ezért érzem szükségét a lábjegyzetelésnek - nem magyarázkodás, csak pontosítás gyanánt, hogy tiszta legyen a kép. Pontokba szedem tehát, ahogy lábjegyzetnél illik.

1. A Kultúrprostiság Bizottság-módra nem egyesével szólt a Bizottság tagjairól, nem a személyes művészi útjuk okán íródott, mert maga a projekt, ami beköltözött a Műcsarnokba, még ha rendezési koncepciójában itt-ott mutat is egyéni szálakat, de az esemény és a történet a Bizottságról és arról az alternatív kultúráról szól, ami sokunknak segített elviselni a nyolcvanas éveket. Ha belemennek az alkuba a hatalommal, akkor valami olyan dolog válik árucikké, amiért kisebb vagy nagyobb mértékben nagyon sokan adtak az életükből.  

2. Ha én vagyok a Bizottság, nem viszem a Műcsarnokba magam, nem kreálok díszes falak közt magamról emlékművet, mert ellentétes azzal a céllal és formával mindenféle intézményesülés, amit képviseltem és alkalmaztam. Ha mindenképpen szükségét érzem annak, hogy 2011 őszén reaktiválódjunk, akkor ennek olyan formát keresek, ami nem érvényteleníti azt formájában, amit csináltam. Hiszen ha 30 évvel ezelőtt leköptem volna, akkor ma mitől nem? 

3. Ha mégis beköltözök abba a gyönyörűséges hodályba, akkor kettéválasztom a múzeumi tárggyá válást, és az úgynevezett mozgalmat, kontextust vagy performansz lehetőséget, és ami lenyomat, az megy a csarnokba, ami előadás, megnyitó vagy bármi esemény, az megy a csarnok elé. Már csak amiatt is, hogy a lehetséges érdeklődők ne szoruljanak ki, ne érezzék, hogy vannak első és másodosztályú "rajongók". Ez a dolog nem bír el semmiféle hivatalosságot, ha 1982-ben elképzelhetetlen volt, hogy hivatalos legyen a Bizottság vagy bármely akkori alternatív csapat bármi megmozdulása, akkor most is az. 

4. Ha bevittem a Műcsarnokba a Bizottságot és közben kiderül, hogy túlnőtt a projekt a házon és emiatt a megnyitón csak válogatott keveseknek jut hely és mód részt venni és vállalni, akkor előveszem a régi énem és ott a megnyitó pillanatában fogom magam és kimegyek az épület elé, mai szóval magam vezetem a flashmobot, megmutatva, hogy a ház nem ülhet szimbólumként sem a nyakamba, nem tematizálhat utólag sem, legfeljebb örülhet, hogy teret adhat nyitvatartási napokon a gyűjteménynek.

5. Ha mégis maradok a kitalált koncepciónál és elfogadom azt az alkut, amit a Műcsarnok ajánl, akkor is ragaszkodom ahhoz a szuverenitáshoz, hogy politikus ne dörgölődzhessen a Bizottsághoz. Se innen, se onnan. Ugyanis nem lehet cél a megosztás, nem engedhetem meg magamnak, hogy a narancspropaganda kipipálható tételévé zsugorodjon az esemény. 

6. Ha levakarhatatlan Szőcs, ha muszáj vele a pacsi, akkor az egyensúly okán keresek olyan politikust, mondjuk Bozóki Andrást, aki párhuzamos szöveget mond. Vállalom és magam provokálom azt, hogy a két oldal egyszerre legyen jelen. (Bozóki ráadásul nagyságrendekkel értelmesebb pali, és több köze van a 80-as évekhez, mint Szőcsnek, de ez most mellékes.)

Ennyi, ezek egymásra épülő pontok, remélem érthetőbb, hol és mi, milyen folyamat verte ki nálam a biztosítékot. Utalhatnék a Korrupt vagyok kezdetű Bizottság számra is, illusztrációként, de tegnap óta egy Kontroll szám tapadt be. 

Kultúrprostiság Bizottság-módra

2011.09.03. 17:57 | 71 komment

Címkék: blog zene kultúra kiállítás bizottság műcsarnok alternatív wahorn szőcs

Csendben megnyílt a Bizottság zenekar kiállítása, életműbemutatása, performanszkabaréja vagy nevezzük akárminek a Műcsarnokban. Aki élt a nyolcvanas években és tudja, mit jelentett az akkori alternatív kultúra, akár még örülhetne is, ha elég felületes és ma nem Magyarországon lakik, hogy ez ma megtörténhet. Intézményesül a dada. 

nagyszabású projekt megnyitóján Szőcs Géza kultúrtitkár is beszélt, többek között szóba került, hogy sajnálatos, hogy nem kaptak még Kossuth-díjat a zenészek, mire Wahorn felkérte Szőcsöt, hogy intézkedjen az ügyben. Vicces, ugye? Performansznak is gondolhatná az ember, ha nem jelent volna meg előző nap egy sajnálkozó előhang a Facebookon Wahorntól az alábbi szöveggel:

 "Kedves Barátaim!

Sajnálattal kell tudatnom Veletek, hogy a Műcsarnokban a Szeptember 3-án ”Sírba visztek, a Bizottság a Műcsarnokba megy” c. kiállításnak nem lesz nyilvános megnyitója. Az intézmény igazgatójának indoklása szerint helyhiány miatt lesz zártkörűen megtartva a megnyitó, Szeptember 2-án, este 8 órakor. Szeretném ha tudnátok, gondolni fogok Rátok,hiányozni fogtok, és igérem mindanyiótokért eszek majd egy sajtos masnit. Kérlek benneteket, majd azért gyertek el a kiállításra, hogy emlékezzetek azokra a szörnyű időkre, amikor annyian jöhettetek Bizottságra, amennyien csak befértetek. Szomorúsággal teli izgalommal csókolok mindenkit: Wahorn András"

Tehát zártkörű a buli, belépés csak meghívóval, aki bújt, aki nem, az indok az olcsítás, legalábbis hivatalosan, valójában a helyzet ennél bonyolultabb. Mert bár az eltelt 20-30 év alatt a tagok gründoltak maguknak más területeken olyan nimbuszt, ami megüthetné a hivatalosság mértékét, hogy a Műcsarnokba kerülhessenek, de inkább fortélyos félelem szül nekünk rendet, hiszen hogy is nézne ki, ha a régvolt zenekar megmaradt rajongóköre esetleg nem viselkedne rendesen, netán valami olyan történne, ami méltatlan Szőcshöz és köréhez, ami kellemetlen, valami skandallum, valami beszólás vagy morgás, nem, ez nem lenne jó. Akinek meghívót adott az Úr, az cserébe biztos jól viseli majd magát, a közönség mulat és eszi a sajtos masnikat, aki meg nagyon akarja, jó pénzért majd vesz magának jegyet és megnézi a portékát nyitvatartási időben. 

Persze néhányan morogtak, szerveztek flashmobot is a Műcsarnok elé, hátha a bentiek elszégyellik magukat és kijönnek, és akkor majd a csarnok vezetői és a kultúrpotentátok odabenn rájönnek, hogy a néppel nem lehet ám csak úgy! Persze a program lement zavartalanul, elfogyott a masni is, mindenki elégedett lehet, a rizikós részen túl vannak.

Valami mégsem stimmel. Eleve kérdéses, hogy a megfoghatatlan, aktuális kultúrpolitikát fricskázó, a kor megszokott sorok közötti beszédmodorát is felülíró bizottság-jelenség hogyan kerül a Műcsarnokba? Mert az az attitűd, ami érvényesítette, amit Wahornék csináltak, tehát nem csak a tartalom, de a forma is olyan, ami kizár minden építményben megtestesülő elismertséget. Hiszen ha elfogadják, akkor eltűnik, felolvad, akkor elveszti hatását, ez az egész csak addig érvényes és szavatos, amíg föld alatt marad. Kiállítóteremben nem lehet polgárt pukkasztani, napilapi vezércikkben nem él meg a kiáltvány. A manifesztó zárt teremben a falakon verődhet csak vissza, a jól szabott öltönyösség egy műcsarnoki bazárban megeszi uzsonnára a vaníliaálomkekszet, ez így legfeljebb sznoblakomának jó. Vagy a hiúság a magyarázat? A Bizottság is emberekből áll, eső elől is véd a tető, legyen hát, adjunk esélyt annak, hogy a kongó termű Műcsarnokból erre a pár hétre közösségi tér is varázsolható, ha a közönség is akarja. Mentenénk a menthetőt, keressük a magyarázatot, hogy az igazgató hülyeségére miért nem reagáltak egészségesen, amúgy bizottságosan a fiúk, hogy akár a meghívottaknak, akár a neten elérhető embereknek rittyentsenek egy gyors Bizottság koncertet a ház előtt. Csak nem vállalták volna be a blamázst a szervezők azzal, hogy rájuk hívják a rendőrt. 

És Szőcs? Hogy állhat mellé az, aki megföstötte A miniszter Mercédesze elhalad a 112-es italbolt előtt című képet? András, Laca, Öcsi bá', de hát ezek a korifeusok, ezek a miniszterkék ugyanazok, csak más ruhát adtak rájuk, nevezzük Szőcsnek vagy Aczélnak, mindegy, hiszen a három T és a három F között nincs különbség. 

A Bizottság jó ideje tetszhalott volt, és egészen az elmúlt időkig úgy tűnt - mint a többi akkori alternatív zenekar esetében is - hogy nincs miért feltámasztani. Aztán a Trabant, a Kontroll, az Európa Kiadó koncertjei bizonyították, hogy (sajnos) időszerűek ők ma újra, a fülkeforradalom ellenforradalma előhívta az elfeledettnek gondolt zenéket és szövegeket, és ebbe a sorba belefért volna a Bizottság is néhány koncert erejéig. 

De így nem. Mert a kultúrmisszió amikor kultúrprostiságra vált, amikor Wahorn Szőcstől kérincsél Kossuthot, ha a javarészt kultúrát gründoló közönség, aki a Bizottságért megy be - ha egyáltalán - ebbe a múzeumba, kiszorítottá, nem fontossá - legfeljebb, ha meghívott, akkor biodíszletté - válhat, akkor ott valami elveszett, ott valaki elárult valamit, ott valaki hamisat fúj. Így és most vált érthetővé, most látszik igazán jól, Laca milyen segget látott, kié a segg, és ki nyalja. Köpni, kell?

* készült lábjegyzet azoknak, akik fentieket nem, vagy félreértik.

Esztergomi Fotográfiai Biennálé

2010.09.17. 23:00 | 1 komment

Címkék: fotó kiállítás fénykép estiskola márti esztergomi biennálé fotográfiai borsay

Ma nyílt meg a XVII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé, a téma a játékos ember, homo ludens - érdemes elmenni és megnézni a Várhegyen a Vármúzeumban, október 10-ig hétfő kivételével minden nap 10-16 óra között. Persze ha minden szentnek hajolhat a keze maga felé, akkor az enyém is, nem kis öröm és mondhatni büszkeség is, hogy a fődíjat Borsay Márti nyerte, a Kiegészítés és a Restart című munkáival - ez utóbbit engedelmével itt is megmutatom, nagyon szeretem. Az Estiskolán az új dizánj beüzemelését követően lesz látható a megnyitóról készített kis üzenetem.