Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alapítvány (2) alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (6) fényképezés (11) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (11) fotográfia (12) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) közösség (2) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (9) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (4) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (16) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (17) zen-taxi (7) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Keressünk jóembert?

2014.07.05. 22:56 | Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet mszp roma miskolc dk együtt-pm

Nem első eset, hogy a baloldal dilemmázgatás után láthatóan rosszul dönt. Pásztor miskolci jelölése, Hunvald jelölése… nem sorolom, elég, ha csak az elmúlt néhány hetet nézzük, hogy eszünkbe jusson Laár András jelenete a magát puskával lábon lövőről, aki minden lövése után jajong, hogy mennyire fáj a lába. A baloldaliaké is, de kié a puska? 

Gyurcsányról sokan írják, hogy megkerülhetetlen szereplő. Valóban az. Részint elvitathatatlanul karizmatikus jelenség a magyar palettán, részint általában jó ritmusban szól, ráadásul olyan mondatokat, amikkel tematizálni képes - ha akar. Van még néhány ilyen szereplője a baloldalnak, a kérdés csak az, jó-e nekünk, az Orbán rezsimből kiábrándultaktól a mindig is baloldaliakig terjedő szavazói körnek, ha folyamatosan ugyanazok az emberek reciklálódnak a pártpolitikában, avagy építhető-e a baloldal arról nullpontról, ahová sikeresen kormányozta magát teljesen új szereposztással újra. 

Olvastam Gyurcsány írását a Galamuson, ahogy Gréczy Zsoltét is a Hírhatáron. Mindkettő menti, ami a közember számára menthetetlen. Ugyanis szép dolog a keresztényi megbocsátás, valóban gyakorlásra érdemes akkor is, ha valaki ateista, de mindez a magánkapcsolatokra igaz csak, a politikára nem. Mert hiába hogy a választói memória 3 hónapra visszamenőleg működik általában, de kiemelt ügyekben ezt a memóriát rendszeresen, kis befektetéssel frissítheti az ellenoldal. Meg is teszi. Ez is a dolga, szó se róla, hiszen erről is szól a politika. 

Aki hallott már országos kompetencia mérésől harangozni, ismeri valamelyest az eredményeit, tudhatja, hogy az mellett, hogy az integráció az egyetlen (mellesleg számos külföldi példával is támogatott) út, a mérések azt mutatják, hogy a közvélekedés javarészt köszönöviszonyban sincs azzal, amit a mérés mutat, nevezetesen, hogy a szociokulturális háttér erősebb, mint a származás, magyarán jobban determinál, hogy “mi esik a fejére” a gyereknek, mint az, hogy cigány vagy sem. Miskolcon is. Tehát akármennyire is égető a kérdés, hiszen ősz hamar itt van, de megoldani egy ciklus is kevés a problémát, ugyanis ehhez generációnyi idő kell az oktatásban, mire a felzárkóztatás eléri azt a kritikus küszöbszintet, amitől már öngerjesztő folyamatok képesek beindulni, ráadásul ehhez támogató közeg is szükségeltetik. 

Pásztor példaember. Arra példa, hogy még mindig nincs a baloldalnak önmeghatározó jövőképe és ami a legrosszabb, nincs bizalma a választókkal szemben. Ugyanis ha lenne, nem félne attól, hogy ismeretlen arcokat keressen, akik 

  • se talicskával, se platós IFA-val nem toltak ki közpénzt
  • nincsenek MSZMP-hez köthető szálaik
  • van víziójuk a modern baloldaliságról
  • fiatalok (50 év alattiak)
  • képzettek és képesek emberek előtt beszélni
  • normális arcuk van és nem csak az öltöny, de a farmer és póló is jól áll rajtuk
  • kitartóak
  • nincs a múltjukban pásztori rossz mondat.

Persze ehhez az is kellene, hogy akik már 2-3 cikluson át az apparátusban ültek, hátralépjenek egy vagy két lépést, elfogadják, hogy a frontvonali munka számukra véget ért, pénz paripa és fegyver már volt a kezükben, azzal kell megelégedniük, amit összehoztak, a jövő számukra háttérmunka lehet maximum. Ehhez kellene belátás, annak belátása, hogy minden egyéb próbálkozás kudarcos lesz, mert itt nem csak az a kérdés, hogy a választó képes-e bízni mondjuk abban, hogy Pásztor mára jobban fogalmazó politikus lett, hanem az is kérdés, mi van Pásztor fejében. Mert a gondolat mindig erősebb, mint amit aztán valaki ki is mer mondani. Azaz ha a mondat rossz, a gondolat még rosszabb. 

Még egy dolog a végére. Mára az Orbán rezsim szinte körbejárta a palettát. Liberálistól a jobbszélig terpeszkedett, aztán mivel a baloldal képtelen volt programot és hitelt érdemlő eszmét hirdetni, így elkezdte a baloldal mondatait használni, legyen elég a rezsicsökkentés példája, hogy értsük: Orbán ahova tud, benyomul, mint egy amőba, és kijelenthetjük, hogy mára ha a népnek táblára írható jelszó kell, azt a fidesz-bolt adja neki kézbe. A balosok pedig bénán és némán nézik ezt. Ahogy azt se látszik megérteni egyik balos párt sem, hogy amíg a Fidesz egyben van (márpedig egyben van, és marad is, amíg nem lesz egypártrendszer), addig bizony a virágozzék 100 virág elmélete és jelszava ezen a magyar ugaron nem működik. Egy párttal csak egy másik párt tud szembenézni, sok kis apró egymás lábát lődözi csak. 

Keressünk jóembert? Vagy újra és újra küldjünk pályára olyanokat, akiket vagy saját rossz mondataik, vagy pártjuk, vagy az ellenoldal ültetett kispadra? Tényleg nincs helyi és országos szinten senki új? Van még ennél lejjebb?

 

Érzelmi körbetartozás

2014.06.02. 22:42 | Szólj hozzá!

Címkék: közélet személyes

Valami egészen furcsa, bizarr, de egyre határozottabb érzésem van, és egyelőre nem tudom eldönteni még biztosan, hogy én vagyok türelmetlen, vagy az emberek hülyültek meg, mindenesetre kényelmetlen érzés azt tapasztalni, amikor egyre közelebbi körökbe tartozó emberek kezdenek slamposak, szétesettek, megbízhatatlanok lenni. Eddig is volt egyfajta hullámzás, a nyár a nyaralások okán, a tél a depresszió miatt volt nehezebb, de most ez mintha permanenssé vált volna.

Hívom telefonon. Nem veszi fel. Hívom újra. Aztán újra. Nem hív vissza. Nincs harag, nincs különös baj, csak szokásos rohanás, ahogy eddig, de nincs kedv vagy energia, mert hát a másik úgyis megérti, a meló, az ígéretek… Kifogás, mentegetődzés van. Az, hogy emiatt nekem is csúszik, dől és borul, az mellékes. 

Azt mondja, átjön négyre. Persze hatig biztos nem fog ideérni. Mert kell a fodrász, az autószerelő, mert közben még be kellett ugrani a könyvelőhöz, mert felhívta a megrendelő… meg kell érteni, nyilván.

Konkrét dátumos munka. Igaz, nincs benne profit, nem pénzes. De a határideje ismert, naphoz kötött. Ez a nap mondjuk legyen a vasárnap, elseje. Természetesen nem ér rá, de ezt nem mondja előre, nekem kell hívni, hogy kiderüljön. Legyen hétfő. Mit tehetek, legyen. Aztán persze hétfőn elérhetetlen, este nagy nehezen a közösségi oldalon megtalálom, legyen kedd. Az, hogy nekem a kedd már nem jó igazán, mellékes. Ha nem jó nekem, legyen szerda, vagy csütörtök, vagy tudod mit? Legyen szombat. Hiszen mindegy, mert ez nem fizetős munka, tehát csúszhat egy hetet, ki nem szarja le. Igaz? 

Ünnepeljünk. Persze. Ja, de megcsúsztunk, hát dobjunk össze valami egyszerűt, ne haragudj, de nem értem rá, itt egy üveg bor, igyunk, de jajj, bocs, rohannom kell, várnak otthon, a gyerek, az asszony, a kutya… 

Minden és mindenki esik szét. Feszült arc, távolodás. Nem ér rá, nem figyel, nem kérdez, nem felel, nem látszik, nem érez, nem hall és nem beszél. Az is lehet, hogy ez már az elmúlt négy év következménye? Leharcolni egymást a földig? Felélni minden érzelmi tartalékot? 

Én képtelen vagyok kikapcsolni a telefont, csak akkor nem veszem fel, ha tényleg baj van. Utálok késni, nem is szoktam. És ha valakivel találkozom, akkor az övé a teljes figyelmem. Hogyan máshogy? Nem tudom, mert én így érzem jól magam. És eddig akik mellém szegődtek így vagy úgy, az egyik szűrő épp az volt, hogy ezekben a kérdésekben, ha nem is mindben, de a többségükben kompatibilisek legyünk. Ezért olyan konkrét és ezért olyan borzongatóan rossz ez így mostanában.

Nem tudom, hogy ez rosszkedvünk nyara lesz-e, vagy még annál is hosszabb, de az előjelek alapján vagy én is megtanulom kikapcsolni, lerázni, elfelejteni, nem betartani, vagy komoly szűréssel bármi fájdalmas is, de azoktól, akik rendre hülyére vesznek, meg fogok szabadulni. Mert így ez nem jó. Akkor sem, ha mindenkinek mindenre van alibije. Meg kell szakítani ezt az érzelmi körbetartozást. Nyár végéig várok, barátaim, haverjaim, hátha kipihenitek. 

Napina

2012.05.07. 21:14 | Szólj hozzá!

Címkék: blog közélet net szex facebook twitter tumblr

Felmerült bennem a kérdés, a gondolat, mint egy kísérlet, hogy ha minden olyan blogot, tumblászt, fészelőt, gépluszost, tehát minden olyan közösségi felületen garázdálkodót kidobnék, letiltanék, kivennék a köreimből (nem kívántak törlendők), akik aktivitása abban merül ki, hogy pinákat osztogat, csöcsöket mutogat, azaz ha az összes divatfetisiszta vulvafeszegető kukába kerülne, akkor ki maradna, hány százalékra csökkenne az a szám, ami úgymond falra kerül?

Ebből következett, hogy vajon ezen képek, videók és animált gifek megosztása, továbbküldése és nézegetése vajon valós élményt jelent, kielégülést hoz, rá-rá-rántanak olykor a gyűjtői, vagy ez ilyen virtuális kurkászás, ami ahhoz kell, hogy a jelenlétünket komolyan vegyék? Netán ez valami identitáskeresés, igazolás, vagy ez a net helyi menősége, hogy punettikat vizslatunk minél nagyobb nyilvánosság előtt? 

Aztán elragadott a képzelet. Hogy aki ilyenekben éli ki magát, az vajon másban is csak a felszínig jut? Hogy elég az erekcióhoz egy rossz jpg, hogy kaján röhögés, vagy a hűazannya-érzés az, ami ezt működteti? És hogy ezt vajon éhgyomorra jó csinálni, vagy zsíros vacsora utáni böfögéssel fűszerezve? És hogy ez vajon függvénye a tanultságnak, olvasottságnak, vagy mindegy, csak a póz jól mutasson, a macsó, aki ebben perverz? 

És mi van a csajokkal? Mert azt tudom, hogy ők is vágynak, néznek és keresnek, fütyikét, mellkast, feneket, és hogy vajon a női szemérmesség csak az oka, hogy pasikról ilyeneket nem osztogatnak feszt, vagy kevesebb a jó pasi, esetleg az ismeretségi körömben több az értelmes nő, mint az értelmetlen férfi? Tényleg, ehhez értelem is kell?

És végül: a világ fotóművészete tele van jobbnál jobb, szebbnél szebb, meghökkentőbbnél meghökkentőbb aktokkal. De akt alig kerül a képek közé. Pucérság kell, alpári lyuk, tehát meghágni, avagy álmodni a töcskölésről kellenek ezek a képek, esztétika smafu? Vagy aktot elképzelni úgy, érted, úgy, ahhoz már extra fantázia kellene? 

Mielőtt felmerülne a kérdés, nem, nem tizenéves pattanásos kamaszok az ismerőseim, hanem 30 feletti, jószerivel középkorba lépő jómódú, elvileg okult és tanult ember. Akkor miért? 

Leszokás

2012.04.22. 10:13 | 59 komment

Címkék: közélet egészség cigi

A harmadik nap cigi nélkül. Az első kegyetlen volt. A másodikra virradóan jobban aludtam és reggel visszaemlékeztem az álmomra is, oké, rémálom volt, de akkor is, az idejét nem tudom, mikor volt ilyen utoljára. Most azt tapasztalom, hogy több energiám van a napi teendőkre, de az biztos, hogy a kajára ki kell találni valamit, hogy ne hízzak tovább.
 
Ami a leszokást illeti, ekkora álszentséget, mint amit az állam ebben a kérdésben képvisel, nem láttam még. A dohányzás káros, ez nem vitatható. Az már inkább, hogy mennyit ér a dobozra nyomtatott sablonszöveg. És ehhez vegyük hozzá azt a szintén farizeus dumát, hogy azért nem lehet dohányozni az étteremben, buszmegállóban, közösségi tereken, mert majd ez leszoktatja a népet. Oké, belátom, lehet, hogy ezeknek hatására, na és az egekig emelt dohányadó és doboz ár hatására már elgondolkodik az ember azon, hogy mi lenne, ha abbahagyná. A kérdés, mi van, ha nekidurálja magát és elkezdi a leszokást. 
 
Van tapasz. 2500 forint körüli áron, ami egy heti adag jó esetben - aki láncdohányos, annak egy tapasz egy napra biztos, hogy nem elég. Ideírom a márkát is, Niquitin, mert nekem ez bevált. Aztán van gyógyszer is, Champix a neve. Egy dobozzal 23 ezer forint. Igen, huszonhárom. És itt van az a kérdés, ami nem hagy nyugodni. Ha az állam valóban érdekelt abban, hogy ne dohányozzunk, ha valóban segíteni akar, akkor miért nincs támogatás ezekre a gyógyszerekre, tapaszra, rágóra vagy bármi segítségre, ami könnyebbé teheti az első pár hetet? Valóban azt akarja az állam, hogy egészségesebbek legyünk, csökkentve a társadalombiztosítás ránk eső részét? Akkor hogy lehet, hogy ennyire drága mulatság abbahagyni a cigit? És ne jöjjön senki se azzal, hogy mindenféle pótszer nélkül is le lehet szokni, mert persze biztos van, akinek így is sikerül, de lássuk be, hogy igazi hatása annak lenne, ha kampányok lennének, aminek során azok a szerek, amik által a nikotinéhség csökkenthető, olcsóbban beszerezhetőek lennének. 
 
A másik kérdés, hogy akár az alkoholnál, a ciginél is alig találni olyan ismert embert, aki vállalja, hogy szenvedélybeteg volt, és leállt, és ezt mondjuk akár weben, akár egyéb médiumokon propagálja, azaz mentora lehetne egy-egy ilyen leszoktató kampánynak. Ezen felül arra is figyelni kéne, hogy a cigi nélküli élet előnyeit is ismertté és köztudottá tegyék, hogy főleg a fiatalok belássák, hogy nem biztos, hogy egyetlen trendi viselkedésforma, ha dohányoznak. 
 
Aztán itt van az e-cigi. Állítólag káros az egészségre az a hordozóanyag, ami a nikotint porlasztott formában bejuttatja a szervezetbe. A gyártók szerint ez nem igaz, mert ugyanezt alkalmazzák más inhalálószerek esetében is. Mi az igazság? És ha már állami monopólium a dohány, esetleg nem volna értelme kutatni és kifejleszteni olyan terméket, ami valóban csak a nikotint tartalmazza és ezáltal alternatíva lehet a dohányosoknak? 
 
Ha sorba állítom, az ismert függőségek között szerepel a cigi, az alkohol és a drog. Ebből kettő olyan, amivel durván kaszál az állam. Erről a bevételről nem kéne lemondania? Nem lenne tisztább a harc, ha nem érezné az ember azt, hogy bort isznak és vizet prédikálnak, azaz ímmel-ámmal próbálják a használókat elrettenteni, de a gyógyulásban semmi segítséget nem kapnak? Meg kéne ezt az irányt fordítani, ha valóban azt szeretnénk, hogy a gyerekek egészségesebbek legyenek, mert amíg ráadásul az egész cigizést a sok tiltás miatt belengi a tiltottság édes íze, amíg nem csak a hatása, de a törvény kijátszása is csábítóan hathat, és amíg a már rászokott kezét nem fogja senki, hogy leállhasson, addig itt hatékony eredmény nem születik. 
 

Ettől még azt mondom, ha teheted, hagyd abba, kutya kemény az eleje, de megéri.