Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (14) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (25) budapest (10) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (9) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (6) fotográfia (3) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (6) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (11) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (3) látszótér (3) LMP (2) macintosh (4) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (2) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (24) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) tech (4) technika (2) tél (2) telefon (7) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (8) vers (8) video (2) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) zen-taxi (5) zene (6) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek

  • GallaiG: @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: Azt átláttuk "komplexitásában", hogy Orbánnak mire adtunk felhatal... (2017.03.06. 13:01) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Voznyák Pista2: @Hegyi Zsolt: "Másrészt azzal, amit írsz, hogy te a "cigót" hogy fogadod el, meg a rabbit, ezzel... (2017.03.05. 21:07) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Hegyi Zsolt: @desw: csak szólok, hogy itt nálam elfogyott a zsetonod. Írtál eleget, ennyiből már saját blog is ... (2017.03.05. 15:47) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Utolsó 20

Ünnepek utáni világosság

2017.01.11. 00:22 | Szólj hozzá!

Címkék: blog internet személyes ünnep idő

A terv az volt, napi blog lesz, hát, ezt picit felülírja a valóság. Vagy a rutintalanság. Egyre megy. Mert az van, hogy lesz kiállítás D-nek a Balassi Intézetben, és ezzel több lett a dolog, mint számítottam. Oké, ebben benne van a karácsony óta tartó nyomorúság is, ami már kifelé tart, és D. már sokkal jobban van, de három hét az három hét, nagyon nem olyan pihenős feltöltődős lett az ünnep, ahogy szerettem volna.

Erről jut eszembe, hogy hány éve is már, hogy ez nem megy? Hat? Hét? Minden évben próbálok máshogy fogást találni ezen a karácsonyi mizérián, hol dacolva, nem kell ünnep, nincs fa, nincs főzés, hol hozni a retrót, mákosguba, hal, borleves, hol túlteljesítve, de minden év hoz valami nem vártat. És idejét nem tudom, mikor pihentem utoljára mondjuk egy hetet. Pedig kéne. 

Talán nem az ünnepekhez kötve lenne jó. Persze a munka sok mindent meghatároz, legálisan lógni az ünnepek alatt lehet, persze ez sem kőbe vésett szabály, csak tradíció. Na, hát akkor le a tradíciókkal. Akkor legyen jó, amikor én akarom, amikor nekem kell, és ne akkor, amikor az elvárások alapján szabad. 

Az idei, a jubilálós 50-es évben máshogy kell, és érzem, hogy itt az ideje, erő is van, elszánás is. Például a politika és az azzal való körforgás már lemenőben. Napok telnek el úgy, hogy persze eljutnak a hírek, de nem izgatnak. Orbán így, Németh Szilárd úgy, mindegy. Meg fognak ők is egyszer halni, vége lesz egyszer akkor is, ha én nem harcolok ezzel. 

Megvannak a mozaikdarabkák. Felsorolás jön, amikkel dolgom van.

  • Alvás. Sürgősen kell helyretenni, napi 8 óra szükséges. 
  • Internet. Használni kell, és nem alámerülni benne. 
  • Látszótér. Napi foglalatosság, keretek között. 
  • Lakás, kert. Rendesebben, takarékosabban, élvezettel.
  • Kapcsolatok. Építeni, ami jó, leépíteni, ami energiát szív el csak. 
  • Olvasás. Vissza kell találni a könyvhöz, mindegy, hogy papír vagy villany. 
  • Képek. Rendszerezni, kidolgozni, haladni. 
  • Archívum. Tolni kell, nincs mese. 

Hát, ennyi. Meg  tudom csinálni. 

 

Magyar Posta tapasztalatok

2017.01.06. 14:25 | 70 komment

Címkék: teszt vásárlás internet szolgáltatás magyar posta pocsék nemajánlom

00296397.jpg

Sok mindent rendelek netről, ennek több oka is van, részint mert egyszerűbb, mint buta és/vagy unott boltosokkal kontaktolni, részint mert a netes rendelésben van két heted, amíg meggondolhatod magad és indok nélkül visszaadhatod a portékát, ha nem vált be. Csak egy gond van, a házhoz szállításnál ritkán válogathatsz, és ha a Magyar Posta a kisorsolt szállítód, baj lesz. Mert a postaszolgálat bajos. 

Rendeltem könyveket a Bookline-nál, egy napos szállításra. Karácsonyi ajándéknak, még időben, novemberben. Kaptam is SMS-t a Postától a szállítás napjáról, hogy 8-17 óra között várjak itthon, jönnek.

postasms.jpg

Vártam. Nem jöttek, így felhívtam őket. Hát, ők nem is látják, hogy futárnál lenne a holmi, de másnap biztos jön, várjak újra. Vártam, nem jöttek, második nap. Harmadik napon felhívtam a postát is, a bookline-t is. Egyik sem volt korrekt, a posta szerint valahol még az elosztóközpontban van a csomag, de nem tudnak többet, Bookline szerint meg ez már nem az ő saruk, ők átadták, ennyi, csináljak, amit akarok. Reklamáltam, hiszen három nap volt már, amíg hiába vártam, Bookline nem is fütyült rám semmit, Posta írta, majd válaszol. 

Jött is válasz, egy hónapra rá - miszerint igen, ők hibáztak, de mivel nem én vagyok a megrendelő, így nem kártalanítanak, ők a Bookline-nal állnak jogviszonyban, verjem ott az asztalt. Írtam választ, hogy nem fogadom el az érvelést, gondolom újabb 30 nap múlva majd válaszolnak valamit. 

posta.jpg

Más. Rendeltem az Amazonról csomagokat, szintén karácsonyra. Egyik kevés híján egy hónapig utazott, épp, hogy ideért, egy elveszett teljesen, Amazon visszafizette, egy még most is úton van, fene tudja merre jár, nincs tracking hozzá. Oké, Amazon majd visszafizeti, ha nem kerül elő, de érted, ajándék lett volna, cseszhetem az egészet, oda az öröm. 

A Népszabadság beszántásakor előfizettem a Magyar Nemzetre. Napilap kell. Egészen év végéig megjött rendesen, de januártól már zavarosan kapom, kettőt elvesztettek, amikor megjön, akkor is már 9 óra elmúlt, holott 7-ig ide kellene érnie, mint ma, mikor reklamáltam, megtudtam, de szólnak a postásnak, hogy legyen fürgébb, csak hát a tél, csúsznak az utak. Érted, tél van, és ez itt nagyon meglepő, kábé, mintha Sydneyben esne a hó. 

A postásról. A régi normális volt, kedves és rugalmas, nem volt gond. Kábé egy éve új postásunk van. A régi motorral járt, ez teker. Ő dolga. Karácsony előtt vártam csomagot, jött is a fickó, és hozott egy papírt helyette, menjek be, vegyem a Postán át, mert óriási a csomag, nem tudta kihozni. Bementem, bár fura volt, 4 db LED izzó volt a csomagban, annyira nagy nem lehet. Nem is volt az. Cirka 15x15x15-ös dobozka. Elhoztam, a dobozt a kuka mellé tettem. Két nap múlva jön a muki újra, hoz valami ajánlott levelet, miközben átveszem látom, hogy a bringa kosarában egy pont ilyes dobozka csücsül. Mondom, te figyelj, pont ilyen csomagot nem hoztál ki két napja, hogy van ez? Ó, az nem, az óriási nagy volt. Mondom, várj haver - és kivittem a dobozt. Hát, ööö, a főnöke nem ekkorát mutatott neki, hogy vigye ki, az nagyobb volt. Most akkor hogy is van ez? Rendelsz házhoz szállítással valamit, de ha a postásnak nincs kedve, akkor nem viszi ki, battyogj be a postára? 

Hallom, hogy ugyan voltak fennakadások, de már minden rendben, néhány kóbor kolbász és hurka még lehet, hogy a logisztikán dekkol, de amúgy már fut a szekér rendesen. Kedves Posta, te hazudsz. Semmi nincs rendben és hülye, aki veled szállíttat, és a tapasztalatok alapján innentől az lesz, hogy ha veszek valamit, nem csak az árát figyelem, meg a garanciát, de azt is, kivel szállíttat a cég, és ha veled, akkor bukta az üzletet, nincs megrendelés. Mert téged Posta be kéne szántani, úgy, hogy az összes alkalmazottad, vezetőd, mindenki, akinek köze volt hozzád, soha munkát ne kapjon ebben az országban. De tudom, fideszes haveroké vagy, így nem hagynak az út szélén. Megúszod, ahogy a többi is. 

nemajanlott.jpg

Az IT burzsoázia 2.

2011.06.05. 11:51 | Szólj hozzá!

Címkék: média marketing blog it internet zen taxi

Furcsa állat az internet, olyan, mint a kaméleon. Az első pillanatban a gyanútlan szemlélő azt hiszi - és ennek a hitnek a fenntartására komoly csapatok szerveződnek - hogy ez maga a szabadság, haladó, erős közösségi jelenléttel, vagyis olyan terep, ahol a kreativitás soha nem látott szintre emelődik. Ezt részben a blogok tartják működésben. Longtailnak mondják a modellt, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy van néhány erős megmondóember, akik meghatározzák az irányokat, általuk generálódik a látogatások java - és van a hosszú farok, azok, akik hébe-hóba írnak, leginkább valóban naplót, olykor felcsillannak, de javarészt ismeretlenek maradnak, számuk az, ami a statisztikában jól mutat, a tartalom nem tényező. 

A blog, a netes napló kezdetekben nem szolgált más célt, mint a hagyományos füzet, este lefekvés előtt a napi élményeit, gondolatait osztotta meg rajta készítője. Az első lépcső a tematizálódás volt, amikor ezt a formát kezdték el használni olyanok is, akik nem akartak személyes élményeket megosztani, csak egy publikációs formát láttak a blogban, írtak politikáról, médiáról, filmekről, zenékről vagy magáról az internetről. Ezeknek több látogatója akadt, hiszen ritkán érdekes a tömegnek az, hogy mit evett Erzsike a munkahelyén, hol csapatta szét a fejét este Géza - és a blogszolgáltatók is abban voltak érdekeltek, hogy olyanokat tegyenek címlapjukra, akik forgalmat generálnak. A kérdés, miből áll össze a forgalom, mi a kontent.

Angelday Józsi a Plastik bloggal jól példázza, mi az, hogy - saját szavait idézve: "tolni kell a kontentot". Nála a fő téma a számítástechnika, jelentsen is az akármit, Apple, gamer cuccok, kütyük, ő ír róluk, pletykákat, külföldi másodközléseket, mindegy, a lényeg abban van, hogy talált egy olyan megszólalási formát, ami gyakorlatban attól működik, amitől a bulvár: figyeli az ember, mikor kinél milyen kijelentése fogja kiverni a biztosítékot. Ha lecsupaszítjuk és keressük a klasszikus szakember hátteret, nem biztos, hogy a sallang alatt találunk ilyet, de ha sokszor és hangosan mond valamit, az egy idő után kiforogja magát, és kitartás kérdése, hogy mennyi idő alatt érik be a gyümölcs. Józsi megteremtette a maga szakértői OKJ számát, a blog-kisiparos, akinek minden(ki)hez van egy jó szava. Valóban csak ennyi?

Korántsem biztos. Olyan ez is, mint a politika. Kell a csapat is, ami például a Fidesz esetében egy egyetemi-koleszos csapat, akik mára egymást tolva feltornászták magukat a csúcsragadozók közé. Ez a minta működik a neten is. Én linkellek, te meghívsz a meetingre, ott találkozom a fővezérrel, ő posztol, én kiteszem a bannerét, ő megemlít, egymást hívjuk előadásra, konferenciára, vagyis az ismeretségi kör generálja lényegében azt, hogy a tartalom kikhez, hogyan jut el, hogy általa mire leszel beárazva. De kell persze még valami, mert még ez sem elég a sikerhez. Stílus.

Merthogy olyan terepen járunk, ahol a valódi szakértelem alig tetten érhető, legalábbis a szó hagyományos értelmében. Ahogy azt már mondtam, ez az egész javarészt két szálon futva kezdődött, az internettoval és körével, és a sulinettel. Az egyik lelkes amatőrökről szólt, a másik amatőrből lett tanárokról, mindkét kör abban közös, hogy olyan szakmát alkotott, ami előtte nem volt. Mert ehhez kevés a matematika, kevés az ampervadászat, ehhez kell még valami más is - exhibíció.

Ha viszonylagos távolból nézünk erre a terepre, az IT burzsoázia királyai javarészt meztelenek, amiben erősek, az alig, vagy csak nehezen konvertálható a köznép szintjéhez. Milyen is az IT-s ember? (Általánosítások jönnek, kivételek itt is szabályerősítők.)

1. Rendelkezik valamilyen részképesség kieséssel. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy vagy fogalmazni nem tud jól, vagy a szövegértésben vannak hiányai, és a nyelvtant valami ódivatú hülyeségnek gondolja, amit kerülni kell, mert nem menő. Tessék megnézni a számtech pizzazabálókból újságíróvá avanzsált indexeseket - nem csak félregépeléseket látunk, de befejezetlen mondatokat, angolból rossz szórenddel fordított másodközlést, sokszor a címsorban is komoly hibákat... több száz kis schmittpali lakik az interneten.

2. Időhiánnyal küzd. Mondhatná bárki, hogy ki nem küzd ezzel manapság, de az IT idő az másképp számolódik. Egyrészt minimum kétszeres szorzóval számolunk, legalább dupla olyan gyorsan telik az idő a neten, mint a valóságban. Ebből adódóan a feladatok is sürgősebbek, és ez a tempó az, amit javarészt nem tudnak tartani a számítástechnikusok. Másrészt a túlvállalásokból gyorsan kialakul a futóverseny, és ebben általában az idő győz.

3. Rangsor szerint képtelen a dolgokat besorolni. Hiába van fontos munka, hiába szorít a leadás, a saját blogjára jut idő, a facebookon vadul lájkol, tolja a saját kontentot, a megrendelő várhat, akár hetekig. 

4. Fentiekből adódóan kihívásokkal küzd szavahihetőség terén. Magyarán füllent, mint egy ötödikes. Meghalnak a rokonok, viharba keveredik, nincs netje, lemerült a telefonja/nincs térerő, hetente romlik el a laptopja, szül a felesége/elhagyja a barátnője, beteg a gyerek/kutya/macska/hörcsög, de őt is valami egzotikus kór támadja gyakran - szóval valami mindig történik. És ha szembesíted, hogy de hát barátom, facebookolni hogy tudtál a kórházból/erdőből/apehból, akkor is jön valami sci-fi történet, hogy nem is ő volt, időzített postokat küld az automata, vagy az ég tudja mi történik. 

5. Hülye hobbijai vannak. Például sportol, de az nem foci vagy kosárlabda, neeem, az nem trendi. Olyat sportol, amit más alig, és persze mindezt kütyükkel bolondítja. így tudhatod, mennyit futott a Margitszigeten, láthatod, hányat passzolt teniszben, vagy fotón dokumentálja, hogy tévedt el az erdőben, mert nem volt GPS vétel. Vicces, mert mindehhez nem szokott testi adottság, képesség is járulni, hősünk pipaszár lábain lötyög a verseny-nike, szél lobogtatja a trendi pólót, szóval röhög az osztály, de ez se rettenti el attól, hogy két hét tenisz után már McEnroe-nak lássa magát. Motivált, na! 

Kapcsolat, stílus és exhibíció az egyik oldalon - nagyotmondás és diszfunkciók a másikon. Az idő az, ami a fő ellenség. Gyorsan kell építeni, gyorsan kell bekerülni a körbe, gyorsan kell lecsapni minden hírre, rámozdulni a trendekre, de mindez amilyen sebességgel jön, úgy megy is, és ha nem elég ügyes valaki, és nem gondol arra, hogy ha elmúlik 30, már kell egy biztos háttér bázis, ahol valódi értéket, képességet kell felmutasson, akkor nem marad más, mint a saját szájával fújt lufija. A használt levegő pedig ritkán tart magasban bárkit. 

Az IT burzsoázia 1.

2011.04.10. 00:27 | 7 komment

Címkék: média marketing it internet zen taxi smartmobil

Kezdetnek rajzoljunk egy viszonylag nagy kört, hogy beleférjen a szaktanár, a sulinetes siheder, a coachingos médiaguru, a bloggerből lett megmondóember, a keresőmarketinges sámán, szóval elég sokan ahhoz, hogy megfejthetőek legyenek a közös viselkedésminták.

Konrád marketingblogján jelent meg írás az smartmobil konferencia kapcsán, amiről előtte twitteren kaptam ízelítőt, és amiről Pollner elég korrekt összefoglalót adott. Ez adta meg a felütést, amit ott a következő mondattal indítottam el: "Összehasonlítva bármi más szakmával, ez az, ami a legkevésbé valós eredményekről szól, és ez az, ahol a legtöbb részképesség-kieséses keresi az identitását." Aztán angelday Józsinál volt egy vita a Concilium projekt kapcsán, ahol ez a kérdéskör más szinten, de újra felmerült. Duma, vagy tartalom - that is the question.

Jellemző a szektorra a kérdésfelvetés, vagyis hogy a szakkifejezések és szleng mögött mit talál az, aki szeretne eligazodni: bűvészkedést vagy valós értékképzést? A számtech oktatónál ez még viszonylag egyszerű, bár jószerivel a diákok egy része nagyságrendekkel többet tud a tanárnál, de azért viszonylag jól körbelőhető, mi történik egy ilyen órán az iskolában. Megvan az elvárás, megvan a megfejtés, a minőség, a tartalom tehát ellenőrizhető - ha hagyja az oktatáspolitika, hogy ellenőrizzék, de ez más kérdés, Rózsikáról most egy szót se! Aztán van a hobbista, a blogger, aki írja a maga őrületeit, és ezzel addig nincs is probléma, amíg a napi bevásárlásait, szerelmi életét vagy könyvélményeit dolgozza fel ebben a formában, azaz naplót ír. A blog formáját azonban a számtech-média megszállottak is szívesen használják, gyártódnak a megmondóemberek, akár termék köré, akár szolgáltatás köré csoportosulva. Ott a jelszó egyszerű (angelday józsitól átvéve): "tolni kell a kontentot".

Mi a kontent? Rajongó esetén adott cég, márka vagy szolgáltatás körüli pletykák, hírek és izgalmak - jó átlagban -  másodközlése, angolból így-úgy fordítgatva, hazai hírmásolatok sokadközléseként, újrarágásaként. Saját hír, esemény, információ alig van, a már leírtat kell úgy csomagolni, hogy frissnek hasson. És a valóság? Miből táplálkozik a médiafigyelő, a kütyüvadász, a szoftvermágus, az IT blogger? Mielőtt válaszokat keresnénk, távolabbról kell nézni a helyzetet, hogy megérthessük, miért és miből tartja fenn magát a szektor, hogy lett ennyi szakemberünk és mi a közös a megmondóemberekben. 

A kilencvenes évek nem csak politikai-közérzeti váltást hoztak, de határokat nyitottak, a Gorenje és a C64 csempészetnek is leáldozott, legálissá váltak olyan csatornák, amiket addig csak kiváltságosok használhattak, azaz a technika-dealerek szép lassan bezárhatták a boltot. Az iskolákban a megnövekedett érdeklődés okán tanrendbe állt a számítástechnika, alaptantervi követelmény lett a villany-írástudás. Rendszerint a tanárok csak órákkal jártak a tanítványok előtt, ha egyáltalán, így a terheket kénytelenek voltak úgy osztani, hogy abba a netikett nem fért már bele, ez volt a sulinet-boom, az netes fórumokat ellepték a számtech órán unatkozó gyerekek. Az internet világítótornyaként aposztrofált, jószerivel lelkes barátokból verbuvált Internetto-csapatnak pedig be kellett látnia, hogy az a modell, ami addig működni látszott, a megnövekedett érdeklődéssel együtt járó hígulásra, tartalmi változásra már nem tud jó válaszokat adni - a Gyere velünk! Nyírő-szlogennel induló index.hu viszonylag gyorsan nőtte túl kitalálóját. Az ok egyszerű. A piac elkezdte beárazni a netet, mint médiapiac. Arculatot kellett váltani, ahogy az operettben mondták: új műsorhoz új férfi kell, azaz pozíciók változtak és hangsúlyok tologatódtak, mintha tervezetten, a közönség pedig hol fanyalogva, hol éljenezve vette tudomásul, hogy a hőskor végetért. 

Sok más médiaterméket lehetne boncasztalra helyezni, de úgy gondolom, hogy az Internetto-index.hu vonal sokkal erősebb jelképekkel és trendekkel mutatja az átalakulás viszonyait, mint akár az origo, amin lemoshatatlanul rajta maradt a Matáv anyuka púderkompaktjának illata, azaz indexesnek lenni trendi volt, origosnak nem, indexnek drukkolni kellett az origo ellenében, és ez mint hát- és ellenszél módosította a fogyasztók és a kontent termelők tudatállapotát is. Az indexnél sem volt minden fenékig tejfel, aki aktívan fórumozott, tudja, hogy a léptékváltás okán a szerkesztőséget fel kellett tölteni olyanokkal, úgymond rablóból pandúrokkal, akik ismerték a netes trollok harcmodorát, hisz maguk is azok voltak szabadidejükben, így akár ident nickekkel is lehetett akkorát bukni csak azért, mert nem feküdt jól az ember a főmoderátornál, hogy évek hosszú során át szorgosan írt hozzászólásokból összeállt bithalmokba rendezett életművek végezték "Törölt nick"-ként bedobva valami tömegsírba - sok fórumon szocializálódott ember találta meg ezáltal az önkifejezés terepét az új írásformában, a blogban, fordítva hátat az indexnek, kezdve építeni a saját rajongói kört. 

Mindeközben az index az örökségként kapott alternatív-mértékadó forrás szerepkörét többszöri dizájnváltáson át próbálta előbb külsős oldalak újabb és újabb rovatokba olvasztásával bővíteni, majd miután a nyomtatott sajtó szerepei is kiosztódtak és megszilárdultak - elvált a politikai-közmédia-bulvár egymástól - a legkifizetődőbbnek az tűnt a főnökség számára, ha a hosszabb elemzéseket, saját szellemi terméket jelentő, újságíráshoz jobban hasonlító formákat hagyja kiszorulni, és beemeli a bulvárt. Ehhez nem kell újságíró, hiszen elég, ha egy diszfunkciós egyetemista két pizza között kopipészteli a celebvilág híreit, másodközöl úgy, hogy a nyelvezetet fazonírozza a netes szlenghez, és szinte ingyér' megvan a kontent. Csenget a kassza, és a hírre, botrányra, röhögnivalóra éhes olvasótábor, akit leszoktattak, vagy rá se neveltek a szövegértést és elemző értelmezést kívánó hosszabb lélegzetű írások fogyasztására, máris falja a karaktereket, kattint az oldalon bőszen, növeli az audit-számokat, tehát a veszteség elenyésző, mert a gondolkodásra hajlamos kevesek nem igazi célközönség, ők nem biztos, hogy pizzát vacsorálnak és multiplexbe járnak moziba, vagyis őket elveszteni nem mérhető a reklámbevételen. Már csak egy bravúr kellett, hogy aki mégis saját tartalmat akar, megtalálja a formát ehhez, és ez is az indexhez csengessen - ez lett az indapassos, fotós-videós, de legfőképp blog.hu-s felület, szevasz közösségi média, jöhetnek a megmondóemberek, véleményvezérek. Hogyan születik a megmondóember, hogyan épül a blogger szakértő birodalma? Innen folytatjuk a következő részben! 

A rajongás körei - 3. rész - Facebook

2011.02.09. 11:35 | 82 komment

Címkék: blog iwiw közösség internet facebook zen taxi rajongás körei

Nagyanyáink tollat fosztottak, míg nagyapáink danoltak a népdalkörben, apáink tán táncházba jártak vagy KISZ klubba, anyáink filmvetítésre vagy kézimunkaszakkörbe, az én korosztályom középszere diszkóba, mi klubkoncertekre, ma mindez kényelmesen megoldható a konyhaszékről is, elég regisztrálni egy közösségi oldalra. Hogy miért nem a magyar fejlesztésű iwiwről írok, az is kiderül majd, nézzük előbb, mi is az a facebook.

Aki nem volt még az oldalon, annak röviden összefoglalva a facebook olyan hely, ami egy rég használt spirálfüzetbe vezetett telefonkönyvnek, egy iskolai vagy kisüzemi faliújságnak (régen brigádnaplónak), és egy internetes újság fórum rovatának a keveréke, megspékelve mondjuk telefonunk SMS képességeivel. Ha ez így nem érthető elsőre, akkor máshogy fogalmazva olyan hely, ahol ha megkeresed az ismerőseid, rögtön láthatod, ki mit olvasott aznap a hírújságokban vagy a bulvárlapokban, mit evett ebédre, kiért rajong vagy milyen zenét hallgat, melyik röhögős videót nézi meg hatszázadszor, és hol tart az érzelmi élete (elvált, új csaja van, épp szakítani készül, vagy boldog szingli). Kerülöm leírni azt, hogy közösségi oldal, mert aki járt valódi közösségbe, legyen szó akár barkács, hobbi vagy önművelési vonalról, az tudja, hogy mennyire nem valós közösség az, hogy egybe terelünk vélt vagy valós ismerősöket, akik unisonoban küldik az énüzeneteiket. 

A facebook trendi. Film is készült róla, tehát megnézheted a moziban, hogy Zuckerberg miből lett gazdag. Több, mint 500 ismerősöm lett, persze nem mindet követem nyomon, vannak, akiket kizártam a hírfolyamból, és itt kezdődik a rajongás mértéktelensége, az, ahogy egy alapvetően jó ötletből - építsünk interaktív telefonkönyvet - a felhasználók hülyesége miatt felesleges üzenetek kupacait halmozó információs szeméttelep lesz, ha nem vagy ügyes és kíméletlen. 

Többféle facebook használó létezik. Van, aki jelen van, de nem ír mi jár a fejedben pársorosat, nem oszt meg vicces háziállatos filmet, egyszerűen csak létezik, megkeresheted üzenetben, chat-en, tehát e-mail helyett használja. A trend egyértelmű, az ingyenes mailszolgáltatóknál mérhető, hogy visszaesett a forgalom, mert a facebook üzenet sok esetben elegendő, nem kell levelet írni, még kevésbé kötött a forma, tehát egy SMS-nél alig hosszabb üzenettel is megbeszélhető, hova menjünk este moziba. Aztán vannak a kábé középiskolás-egyetemista kör, akik bőszen tolják a videókat, a heti váltásban érkező szerelmeket, villognak egymás előtt, hogy ki melyik órára nem megy be, hogy lóg a suliból - persze sejthetően sehogy, de menő dolog űberlazának mutatnia magát. Voltam szalagavatón, ahol az egyik viccesnek szánt vetítés arról szólt, hogy a facebookon kinek milyen képei vannak fenn, ki kinek az ismerőse és milyen marhaságokat írtak egymásnak. Fájdalmasan buta és unalmas show volt, de persze aki benne volt, sikítva élvezte viszontlátni magát, ahogy részegen osztálykirándul. 

A harmadik típus az, aki unatkozik. Vannak a nyolcvanas éveket idéző minőségű játékok is a fácsén, farm (modern tamagucsi), maffiás, és nem tudom még hányféle. És az nem elég, hogy ilyennel játszik, de ha elér egy szintet, azt meg is osztja a publikummal, ajándékokat küld, és mint egy őrült amway ügynök, próbál becsalogatni a játékba. De a legszebb és legfacebookosabb őrület a smiley továbbfogalmazása, az, amikor érzelmi összetartozás jelzéseként műanyag szívek rajzait küldik egymásnak az emberek, vagy olyan szofisztikált teszteket, hogy adott user szerinted kövér? igen-nem; adott user szerinted fukar? igen-nem - és így tovább a végtelenségig. Bölcselkedni is szokás az unatkozó arckönyvesnek, lekérhetőek napi bölcsességek Fekete Pákótól is, Győzikétől is, és talán Kiszel Tündétől is, bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. 

Mindez egyszerre ömlik rád, percekig gázolhatsz a hülyeségben ha nem vagy gyakorlott és nem zársz ki minden ilyes marhaságot. Aztán ha valaki végképp rádmászik és letiltod, hogy ne lásd és ne lásson, akkor kapsz sértődött levelet, hogy de hát mi mindig jóban voltunk, most mééééér títottá leeee? 

És hát ne feledkezzünk meg a legspecifikusabbnak indult, mára a közbeszédben is egyre többet használt dologról, a lájkolásról. Kis feltartott hüvejkujj, ha bármit találsz az oldalon, rákattintasz erre a kék ujjacskára és ezzel tudomására hozod a beküldőnek, hogy szereted ezt, jó, tetszik, tehát lájk. Többen szeretnék ennek az ellenkezőjét is behívni a funkciók közé, az unlájkot, vagyis a lefele fordított ujjat is, de nem hinném, hogy ezt bevezetnék, feszültséget szítana, ami rombolná a felhasználói élményt. Üzleti szempontból nem célravezető. A lájkolás viszont szinte kötelező. Olyan, mint a szmájlik, szavak helyett kényelmesen jelzik, hogy olvastad, okés a dolog. Hát, a világ nem a verbalitás felé megy, ezt már régebben megmondtam.

Persze nem csak ennyi a facebook, ha csak ennyit tudna, akkor nem lennék én is ott. Kitartó munkával a sok szemetet le lehet állítani, és a maradék valóban használató lesz, gyorsan körbeüzenhető, ha bulit szervezel, ha weboldalad van, a frissítésekről informálhatod az olvasóid, ha céged van, kialakíthatsz kifejezetten facebookos akciókat, kedvezményeket, és persze a politika is megtalálta magának ezt a formát, rajonghatsz Orbán Viktorért, vagy egy szép almáért is, dafke. A facebookban van lehetőség az önszerveződésre is, az értelmesebbje rájött erre, és nem ott akarja élni az életét, hanem ott szervezi azt, akár a kis közösségéét, akár a mai viharos politikai időkben az ellenzékiségét. Példa a vörösiszap katasztrófa, talán a leggyorsabban a facebookon terjedtek a segítő üzenetek, és persze a mainstream politika által kézivezérelt információstop is kikerülhető volt a facebook segítségével, mert a helyiek a hivatalos bénaságot megkerülve informálták az embereket ott. Vagy a legutóbbi példa, amikor a médiatörvény elleni tüntetéseket facebookon szervezték. Nem véletlen, hogy Pannikáék rá szeretnék tenni a kezüket az internetre, félnek tőle, mint ördög a tömjéntől. 

Ami miatt nem az iwiwről írtam, holott az magyar, tehát támogatandó lenne, az az, hogy az iwiwet korábban lelegelte a sulinetes siserehad, és mivel funkcióiban és kinézetében nagyon lassan lépett előre, így mára ott már csak azok az 1.0-ás kezdők vannak, akik legfőképp levelezés helyett használják, az iwiwen nyomokban sincs semmiféle intellektuálisnak gondolható szellemi életnek még a nyoma sem. A facebookra is jellemző Magyarországon, hogy rontják a levegőjét a teenagerek, de kritikus tömeg alatt marad a számuk, és könnyen kiiktathatóak. Pedig az iwiw, amikor még csak wiw volt, olyan volt, mint egy hátsó szobája, zárt klubja az internetnek, meghívós rendszer védte a falait, és azok, akik a kezdeteknél ott voltak, épp a sulinetes plebsz elől menekültek oda a fórumokról, tehát naná, hogy nem hívtak maguk közé trollokat. Aztán eladták, és a telekommunikációs cég, aki megvette, érdekének megfelelően kinyitott ajtót-ablakot, a huzat ki is vitte onnan az értelmesebb usereket.

Én, aki nem értem a twittert, hogy mire jó, nem járok már fórumokba se megmondani, vagy elolvasni a tutifrankót, naponta benézek a fácséra, ahogy a facebookot becézik, ha valami érdekeset olvasok valahol, megosztom a barátaimmal, az esti rádióadásokat hirdetem, olvasom az orbánságon felháborodó üzeneteket, tehát használom. Hogy meddig, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Persze vannak kényelmetlenségei, de mára a kialakult rutinnal olyanná alakítottam a magam facebook falát, amit látok, hogy nem kell bosszankodjak a hibbantakon, alapvetően már csak a reklámok zavarnak oldalt, de hát azt meg ki lehet bírni. Sajnálom, hogy azt a hangulatot, ami az ős-iwiwé volt, legyőzték a kisiskolások és tudom, hogy azt a facebook sose fogja tudni. Ez van, a hőskor végetért.