Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (14) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (25) budapest (10) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (9) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (6) fotográfia (3) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (6) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (11) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (3) látszótér (3) LMP (2) macintosh (4) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (2) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (24) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) tech (4) technika (2) tél (2) telefon (7) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (8) vers (8) video (2) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) zen-taxi (5) zene (6) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek

  • GallaiG: @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: Azt átláttuk "komplexitásában", hogy Orbánnak mire adtunk felhatal... (2017.03.06. 13:01) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Voznyák Pista2: @Hegyi Zsolt: "Másrészt azzal, amit írsz, hogy te a "cigót" hogy fogadod el, meg a rabbit, ezzel... (2017.03.05. 21:07) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Hegyi Zsolt: @desw: csak szólok, hogy itt nálam elfogyott a zsetonod. Írtál eleget, ennyiből már saját blog is ... (2017.03.05. 15:47) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Utolsó 20

Értelmiségi-e a színész?

2015.05.02. 13:22 | Szólj hozzá!

Címkék: színház facebook értelmiség körhinta nemzeti színház törőcsik

torocsik.jpg

Szembe jött egy képpár a facebookon Töröcsikről, az egyik képen a fiatal énje a Körhintából, a másik a fentebb látható, egy Nemzeti Színház előtti helyzetben. A kérdés az volt, mit mondana egymásnak Pataki Mari és Törőcsik Mari. Szerintem Pataki nem merné megszólítani a dámát, a dáma meg legfeljebb valami bátorítót mondana, mint minden kezdőnek, kegyből. De végtére is mindegy. Egészen mindegy, mit mondana Törőcsik. 

Tévedésben vagyunk. A színész mint olyan, nem értelmiségi. Lehetnek egyes színészek értelmiségiek is, de a színész par excellence nem az. Sem abban az értelemben nem, ami az értelmiségi szó alapjelentése - szellemi pályán dolgozó ember -, mert hogy iparos, szakmunkás inkább; sem az általános vélekedés értelmében nem, miszerint az értelmiséginek véleménye van a világról, azt változtatni, jobbítani hivatott. A színész ugyanis, amikor színpadon van, bármi zseniálisan is, de szerepet formál. És ezt nem szabad összekeverni azzal, amikor valakinek saját gondolatai vannak, enjogon keresi a társadalom útját, és azt egyedi módon, saját erkölcsi és szellemi nívóján átszűrve közli a nyilvánossággal.

Ugyanez igaz azon zenészekre, akik nem saját szöveggel és muzsikával állnak a közönség elé, ők is iparosok, szakmunkások, de nem értelmiségiek, szakmájuk szerint nem azok. És akkor, amikor mondjuk Törőcsiket kérdezik interjúban, legfeljebb saját életére, mint egyfajta naplóbejegyzésre reagál, sztorizik, de nincs mögötte az a szellemi felelősség, ami egy értelmiséginél alap követelmény. Ha van is véleménye a világról, az másodlagos, nincs formája hozzá, hogy azt a közönség elé tárja, hiszen köti a darab, a rendező, a filmszalag, tehát minden, amiben létezik és amiért rajongunk.

A filozófusokon, politológusokon, szociológusokon és más társadalmat bütykölő szakembereken kívül természetesen például Esterházy Péter is értelmiségi, Parti Nagy Lajos vagy Nádas Péter is az - az írók java értelmiséginek tekintendő, mivel saját kútfejükből szülnek addig nem létezett gondolati képeket. Egy színházi rendező is értelmiségi, ő a darab szövegkönyvével dolgozva állít színre egy előadást azzal a céllal, hogy megfogalmazza a darabról, a korról és a kettő viszonyáról a meglátásait, véleményét, és ebben az értelemben egyedi, megismételhetetlen produkciót alkot. A színész a rendező kontextusában létezik, azt valósítja meg, amit amaz elgondolt, még akkor is, ha mint a Mohácsi testvéreknél, nagy szabadságot kap. De ez a szabadság is csak a rendező-darab-színész háromszögön belül értelmezhető, addig mozoghat, Mohácsiék se dobják be a gyeplőt a színészek közé, tehát a színész bármi szabad is, de az előadáson belül szabad, függönytől függönyig. Egyébként átlagember, aki átlagemberi mivoltában bosszankodik, ha nem kap sajtot a közértben. Nyilván, vannak kivételek, akik magánemberként is értelmiséginek tekinthetők, mert van egyedi véleményük a világról, és azt saját hangon és eszközökkel képesek és hajlandóak is megfogalmazni, de ilyenből alig akad. Kulka János, Csákányi Eszter, Blaskó Péter - néhány név a nem túl hosszú listáról a kivételek közül - rendelkeznek jól körülírható morállal, van véleményük a világról, ami körülveszi őket és civil megszólalásaiknál saját bőrüket viszik a vásárra, nem a pályájukon elmélkednek csak, ha kérdezik őket, felvállalják a kitaszítottak, megalázottak és megszomorítottak ügyeit. 

Igazságtalanok vagyunk, ha értelmiségiként akarunk színészeinkre tekinteni, olyat várunk el tőlük, amire jószerivel nincsenek kondicionálva. Más ez picit Hollywoodban, ott bevett szokás a jótékonykodás és tehetségek felkarolása, de én ezt sem tekintem értelmiségi tettnek, csupán a hírnév vámszedésének. Aki félti az állását, aki azt gondolja, hogy volna mit és kinek mondania, de nem szólal meg, mert azt gondolja, hogy szakmája nem engedi meg ezt számára, legyen az színész, zenész vagy kritikus, mindegy, az némaságával lehet, hogy megnyeri a nyugalmát, de elveszti a jogát, hogy értelmiséginek nevezzék. Ne várjunk mást tehát Törőcsiktől sem, mint amiben működik, amiben lehet zseniális, a szerepformálást, de a közjóért való kiállás, a világ átlátásának és arról gondolatok megformálásának képessége nem jár együtt a színpaddal. Ezért ha szónoknak hívják, az nem a nem létező értelmiségi énjének szól, csak a hírnevének, általa a legblődebb hazugság is éppoly módon érvényesül, mint Shakespeare. Az más kérdés, hogy ennek tudatában mit vállal el, és mit nem, de ez már a haknizás kérdésköre, amivel elszámolnia persze neki kell, de ez az elszámolás nem tartozik ránk, mivel nem fontos, vagy csak annyira, mint a kocsmában hőbörgőé másnap felébredve. 

Házikó EbédDoboz élesben

2015.03.06. 14:19 | Szólj hozzá!

Címkék: budapest teszt facebook étel házhozszállítás étkezés gasztroblog házikó

hazikodoboz01.jpg

A pilot teszt óta a Házikó EbédDoboz élesbe fordult, így az előző bejegyzésem némi kiegészítésre szorul, mert hogy ezen a héten új ízeket is kipróbálhattam, és nem árt egy újonnan induló szolgáltatás tesztje után megnézni azt is, mi van, ha a dolog úgymond kikerül az utcára. Most csak arról a néhány új fogásról beszélnék tehát, akit az előzmény érdekel, olvassa a múlt heti posztot. 

Málnaleves. Eddig így háztájiban, mivel ritkán kívántam rá, elvoltam a zacskós gyümölcslevesekkel, oké, tudom, hogy szégyen, de a lustaság nagy úr. Úgyhogy kíváncsi voltam rá, mit lehet ebből házikó-módra kihozni. Málnaleves. Hát az első, hogy ebben laknak málnák is. Oké, aki nem szereti a magját, annak nem javaslom, mondjuk mag nélkülire szűrve szerintem nem lenne ilyen tartalmas, mert hogy ebben van anyag. Jó, hogy néhány szem megmaradt egészben is, és külön öröm, hogy nem valami geil édes cuccról van szó. Nálam nyert. Az angolszalonnás szendvics jól meg van pakolva, kedvelem a füstösségét, jó a szalonna is, sőt, kifejezetten zseniális, hogy nem nyúlik szét inakra-szálakra, harapható állagú. A tejberizs nem leveses, nem gumis, állaga olyan, amilyennek itthon csinálom (talán 3 perc főzés még beleférne), és épp elég benne a gyümölcs. Nem lekvár, nem íz, nem aszalék, hanem gyümölcs. Érted? És a végére a diós croissant, az meg ahogy lennie kell, mondhatni ahogy megszokott, a tészta is és a töltelék is, szóval ahogy az előző bejegyzésben is írtam, igazi! 

Minden egyéb ahogy egy hete, most is perfekt, a doboz, a kiszállítás, az odafigyelés - mert hogy a pilot után kaptunk mailban értékelő levelet, és még arra is jutott energiája az üzemvezetőnek, hogy választ írjon rá. Szóval nekem a kommunikáció is ötös.

A végére jön a kritika. A karajos szendvicsnél az én ízlésemhez még kellene só. Oké, értem én, hogy állítólag úgy egészséges, ha elfelejtjük a sózást, de ahhoz, hogy az ízek elő tudjanak jönni, szerintem kell só. Több só. Hogy a kenyérbe-e, vagy az alapanyagok közé, ezt én nem tudom megsaccolni, lehet, hogy a kenyértésztába is jót tenne picit több só, de az is lehet, hogy elég ha a szendvics feltétjei kapnak többet belőle. Ja és kérem vissza a menüsorba a sajtos paninimet! (Az alanti képen a croissant belseje látható, levegős, de határozott, könnyű, de nem szétesős, szóval Princ macska is megkívánta.)

hazikodoboz02.jpg

Házikó EbédDoboz pilot teszt

2015.02.27. 16:16 | 4 komment

Címkék: budapest teszt facebook étel étkezés gasztroblog házikó

 haziko02.jpg

Kinőttem a pizza korszakot, és itt a végeken, ahol élünk, nem nagyon vannak jó éttermek, úgyhogy nagyon megörültem, hogy a kedvenc kaja startup csapatom, az Agri Kulti által működtetett Házikó rávette magát arra, hogy kipróbálja magát a házhoz szállításban is. Nagyon jól jött a dolog, mert második hete küzdünk az influenzával, nem volt kedvem főzni. Hármónknak rendeltem összesen 5000 forint értékben a következőket: Hagymaleves, Sütőtökleves, Téli saláta, Sajtos panini, Chili croissant, Combsonkás szendvics, Gombás batyu, Mákosguba, Barackos batyu.

A rendelés egy google dokumentum segítségével történt, szerda délutánig kellett leadni, csütörtök este kaptam is visszajelzést az üzemvezetőtől, Bisztrai Mártontól, ami nem kis derültséget okozott az alábbi szöveg miatt:

Alapból a 16. kerületbe nem szállítunk ki, most veled kivételezek. Ez amolyan uram-bátyám mutyi, mert a földim vagy!

A csomag pontban délben érkezett, egy nagy papír dobozban, ami - és ez igaz az összes csomagolóanyagra - lebomló és komposztálható.

haziko01.jpg

A rendelésnél az ételek leiratában precízen közlik az összetevők mellett azt is, hogy hidegen fog érkezni az ebéd, ha akarom melegíthetem, de akkor vegyem ki a tartóból őket. Így is tettem a levesekkel, és a piknik hagyományait követve mindenki evett mindenkiéből, így egyikőnk se maradt ki az élményből. 

haziko03.jpg

A hagymaleves pont a köhögős torkomnak való volt, egy hajszálnyi sót tettem még bele, de ez nem a leves hibája, eleve sósabban eszem a dolgokat az átlagnál. Krémes, finom, tökéletes hagymaleves. Sütőtöklevest én még nem ettem, de meg kell valljam, innentől bekerült a kedvencek közé. Telt íz, rafinált fűszerezéssel, gyönyörű szín, és a tök íze is megmaradt, nem csak színezéknek használták.

haziko05.jpg

A téli saláta talán a kurkumának (vagy más indiai fűszernek) köszönhetően picit meglepett, nem mondom, hogy nem volt jó, de nekem a fűszer nélkül is megállt volna a lábán, az állag, a mennyiség, a színek itt is pazar összhatást adtak. A felétől elkezdtem hozzá enni a Chili croissant-t. Na most a croissant... nagyon szeretem, ezért sokfelé kipróbáltam már, de igazán azt az élményt, amit Párizsban a Magyar Intézet melletti kis pékboltban kaptam, itthon eddig nem érték el. Hát, a Házikóban tudnak valamit, a croissant pont olyan volt, amilyennek lennie kell, állagban, vajasságban, a paprika és a sajt jó kombinációjában, és a legjobb az volt, hogy érezni lehetett, hogy van benne anyag, nem pótszerekkel próbálkoznak. 

haziko04.jpg

Sajtos panini esetében úgy voltam, hogy nem ettem még ilyet, nagy baj nem lehet, lássuk. Hát, ez fokozhatatlan. Bármikor bárkinek, aki szereti a meglepetést, bátran ajánlom. A sajt, a füst enyhe íze, ami egyből oda felugrik az orrba, a gomba, a fene se tudja mi titok, mert hogy van titok, az biztos, szóval ez maga egy remeklés. Ha semmi mást nem eszem többet a Házikóból csak sajtos paninit, akkor is jól jöttem ki ebből a tesztből. Már megérte, és még nincs vége a menünek.

haziko06.jpg

Combsonkás szendvics, gondolnád nem nagy ügy, mit lehet azzal csinálni. Például fűszerezni, na meg normális kenyérízű kenyeret adni hozzá, és máris megvan a szendvics, nem kiabál, nem tépi le a fejed, csak jól esik megenni. A gombás batyu miatt a felnyitásnál vigyorognom kellett, ezek nem normálisak. Megetetik velem a hasznot. Hogy a fenébe éri meg nekik az, hogy ennyi tölteléket tesznek egy ilyen holmiba, nem is értem. Persze, hogy finom, de sok is! Bevallom, a mákos gubára már kifulladtam, szuper jó az is, én se csinálnám jobban, kellemes, nem ragad, nincs túlédesítve, szóval szuper, csak hát így együtt sok már a jóból, úgyhogy ez, és a barackos batyu megmaradt vacsorára. Nincs kétségem, hogy nem fog csalódás érni. Hárman ettünk, jól is laktunk, élmény volt, köszönjük a Házikó csapatának. Remélem a pilot után a dolog stabilan megmarad, Marci meg földiként máskor is tesz majd kivételt, mert vannak még olyan termékeik, amiket kipróbálnék. 

Összefoglalva: nem tudom, mi visz rá egy kulturális antropológust, hogy a konyhában kezdjen tüsténkedni és ebből létrehozzon barátaival Bertényi Gáborral és Szalai Mihállyal egy ilyen helyet, mint a Házikó, majd a rádiónkban meginterjúvolom, ha kötélnek áll Marci, de drukkolok nekik, szükség van az ilyen kezdeményezésekre, megszállottakra, arra, hogy tényleg ne engedjenek a minőségből, hogy akár egy nyomorult croissant erejéig is, de vigyoroghassak evés közben. Mert az jó. És ránk fér. Keressétek őket, rendeljetek, egyetek jót!

Utóirat: azt gondoltam, hogy a dobozt majd alkalmasint visszaadom, de úgy tűnik, hogy Princ macskánk másképp vélekedik erről a kérdésről, amíg ettünk, ő lefoglalta magának lakhelyül, úgyhogy nálunk már a macska is Házikóban lakik. 

haziko07.jpg

My One Little Word For 2014

2014.01.21. 15:21 | Szólj hozzá!

Címkék: blog én személyes facebook

zsfeje.jpg

Van egy ilyen blogger-kezdeményezés, hogy ne fogadkozzunk az új évben ahogy esetleg eddig tettük, hanem egyszerűsítsünk, legyen egy szavas fókuszpont. A Lavblogom-on olvastam, pontosabban a facebookon egy ismerősöm írt erről, és bevallom, bár nem vagyok a twitter-féle egyszerűsítés híve, de ez az egyszavas dolog összecseng azzal, amit régen egy mester mondott nekem, azaz az, amit Michel Carayontól kaptam, azt gondolom, hogy ide pont jó lesz. Hiszen csak a változás örök, változni kell, szükségszerű. Mi is az én egyszavasom, amire ebben az évben koncentrálni fogok? 

ÉN

Ez az én egy szavas fókuszpontom, mert erre van szükségem. Ezt Michel úgy mondta, amikor személyes mantrát adott, hogy "először én". Akkor ezt meghallottam, de nem vettem komolyan. És teltek az évek, és minden de minden arra mutat, hogy bizony ha akkor ezt megfogadom, akkor használni kezdem, mára kevesebb lenne az, ami amúgy már nyakig ér. 

ÉN

Félreértések elkerülése végett mondom, hogy ez nem önzésről szól, hanem arról, hogy a sorrendet kell helyreállítani. Hiszen bármit teszek, gondolok vagy szeretnék, az mind belőlem indul és rám lesz a legnagyobb hatással. Belőlem táplálkozik minden, az adakozás, a segítség, a közösség, a szeretet, a szerelem, a testiség, mindennek az alapja az ÉN. Ha ez az én nincs rendben, ha nincs szeretve és nincs táplálva, akkor minden megkeseredik, akkor minden csak túléléssé és teljesítéssé silányul. 

Tehát idén erre fókuszálok. ÉN. Először ÉN. 

Napina

2012.05.07. 21:14 | Szólj hozzá!

Címkék: blog közélet net szex facebook twitter tumblr

Felmerült bennem a kérdés, a gondolat, mint egy kísérlet, hogy ha minden olyan blogot, tumblászt, fészelőt, gépluszost, tehát minden olyan közösségi felületen garázdálkodót kidobnék, letiltanék, kivennék a köreimből (nem kívántak törlendők), akik aktivitása abban merül ki, hogy pinákat osztogat, csöcsöket mutogat, azaz ha az összes divatfetisiszta vulvafeszegető kukába kerülne, akkor ki maradna, hány százalékra csökkenne az a szám, ami úgymond falra kerül?

Ebből következett, hogy vajon ezen képek, videók és animált gifek megosztása, továbbküldése és nézegetése vajon valós élményt jelent, kielégülést hoz, rá-rá-rántanak olykor a gyűjtői, vagy ez ilyen virtuális kurkászás, ami ahhoz kell, hogy a jelenlétünket komolyan vegyék? Netán ez valami identitáskeresés, igazolás, vagy ez a net helyi menősége, hogy punettikat vizslatunk minél nagyobb nyilvánosság előtt? 

Aztán elragadott a képzelet. Hogy aki ilyenekben éli ki magát, az vajon másban is csak a felszínig jut? Hogy elég az erekcióhoz egy rossz jpg, hogy kaján röhögés, vagy a hűazannya-érzés az, ami ezt működteti? És hogy ezt vajon éhgyomorra jó csinálni, vagy zsíros vacsora utáni böfögéssel fűszerezve? És hogy ez vajon függvénye a tanultságnak, olvasottságnak, vagy mindegy, csak a póz jól mutasson, a macsó, aki ebben perverz? 

És mi van a csajokkal? Mert azt tudom, hogy ők is vágynak, néznek és keresnek, fütyikét, mellkast, feneket, és hogy vajon a női szemérmesség csak az oka, hogy pasikról ilyeneket nem osztogatnak feszt, vagy kevesebb a jó pasi, esetleg az ismeretségi körömben több az értelmes nő, mint az értelmetlen férfi? Tényleg, ehhez értelem is kell?

És végül: a világ fotóművészete tele van jobbnál jobb, szebbnél szebb, meghökkentőbbnél meghökkentőbb aktokkal. De akt alig kerül a képek közé. Pucérság kell, alpári lyuk, tehát meghágni, avagy álmodni a töcskölésről kellenek ezek a képek, esztétika smafu? Vagy aktot elképzelni úgy, érted, úgy, ahhoz már extra fantázia kellene? 

Mielőtt felmerülne a kérdés, nem, nem tizenéves pattanásos kamaszok az ismerőseim, hanem 30 feletti, jószerivel középkorba lépő jómódú, elvileg okult és tanult ember. Akkor miért?