Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (14) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (25) budapest (10) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (9) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (6) fotográfia (3) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (6) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (11) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (3) látszótér (3) LMP (2) macintosh (4) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (2) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (24) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) tech (4) technika (2) tél (2) telefon (7) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (8) vers (8) video (2) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) zen-taxi (5) zene (6) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek

  • GallaiG: @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: Azt átláttuk "komplexitásában", hogy Orbánnak mire adtunk felhatal... (2017.03.06. 13:01) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Voznyák Pista2: @Hegyi Zsolt: "Másrészt azzal, amit írsz, hogy te a "cigót" hogy fogadod el, meg a rabbit, ezzel... (2017.03.05. 21:07) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Hegyi Zsolt: @desw: csak szólok, hogy itt nálam elfogyott a zsetonod. Írtál eleget, ennyiből már saját blog is ... (2017.03.05. 15:47) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Utolsó 20

Készületben

2017.01.20. 01:42 | 1 komment

Címkék: fotó személyes betegség kiállítás demeter tél

Egy hét és megnyílik a Töredékek című kiállítás, holnap, azaz ma (ezt soha nem fogom tudni ösztönből jól mondani így éjfél után) még egy utolsó kontroll a képeken, aztán remélem, több meglepetés, számíthatatlan munka már nincs vele, fut minden majd a saját útján, ahogy kell. Kellett intézni kerekeskocsit D-nek, mert el akar jönni a megnyitóra, ami alapvetően érthető, de bennem ez plusz stresszt hoz, több okból is. 

Egyrészt nyilván maga a terhelés, oda, meg vissza, meg pofavizitelni, ez melós. Fárasztó, és ha nekem az, egy 86 éves embernek még inkább az lehet. Másrészt influenzaszezon van, és tervezzük bár a maszkot, de nem vagyok nyugodt, hogy elég védelem az oltás és a légszűrő kombinációja. 

A bronchitis lassan múlik. Néha mintha már nem is volna, aztán valami köhögőroham visszatér, emellett étvágy hiány, és szédülés, alacsony vérnyomás is van, és ezek azok a tünetek, amikkel nem sokat tudnak mit tenni, fejvakarás, idő, türelem. Nyilván, másfél hónap ilyen után én is túlaggódok már mindent, élénk fantáziával képzelhető lehet bármi is. 

A napi blogolás egyelőre tehát okkal akadozik, remélem, ha lefut ez az egész őrület, tényleg és komolyan lehet majd azt a tervet, amit pár napja vázoltam, megvalósítani is. Mert elfogytam, és az nem jó, nekem főleg nem, de a többiek is szenvedik bizonnyal. 

Mondtam már, hogy utálom a telet?

Éjjeliőrzés

2017.01.03. 01:55 | Szólj hozzá!

Címkék: blog személyes kutya betegség demeter

Második éjjel betegőrzök, egy nap kihagyás volt, mert első éjjel nem aludtam egy órányit sem. Bronchitis, fuldoklás ott, tehetetlen rettenet itt. Alig van fegyver, némi inhalációs spray, hörgőtágító, meg antibiotikum. Ez se sokat változott az elmúlt nyolcvan évben, legalábbis a vírust, bacillust kiirtani nem sikerült. Nátha, influenza, tüdőgyulladás, ezek a mai napig akár halálos kihívások maradtak az orvosoknak és betegeknek egyaránt.

Nem vagyok tudós, se felfedező, csak döbbent. Hány millió embert érint valami fertőzés naponta, hány ágyban töltött munkanap, mennyi szenvedés és baj - és nincs több a tünetek enyhítésénél, meg a várakozásnál. Kilencedik borzalmas nap D-nek. Nekem csak álmatlan várakozás a reggelre. Még hétésfél óra. Olvasni nincs türelmem, mobilon írni nekem kényelmetlen szórakozás. Várok. Így még lassabb. 

A kutya borzalmasan zajos. Röfögve horkol, vackolódik, majd felébred és csámcsogva bolhássza magát, nyalja, tisztogatja a nőiségének fölös maradékát. Aztán elpihen, számíthatatlan, meddig. 

Két és egynegyed óra ment el. Fázik a lábam. Éhes is vagyok, de nem merek mozdulni, nehogy miattam jöjjön újabb köhögőroham. Sőt, még mantráztam is - isten híján - omnamahshivaya egy belégzés, omnamahshivaya egy kilégzés. Amíg jól csinálom, nem köhög. Egyelőre kétszer rontottam.

titanic a várnegyedben

2006.11.30. 19:20 | 5 komment

Címkék: kiállítás demeter szőke andrás titanic fotográfia balla

Tegnap este hatkor Balla Demeternek kiállítása nyílt a Várnegyed Galériában A Titanic képei címmel. a kiállítóterem vasárnap és hétfőn zárva tart, de egyéb napokon 11-től este 6-ig, egészen december 28-ig látogatható. tessék elmenni, itt az elején szólok, mert kikérdezem szilveszterkor, és aki nem látta, nem fog tudni válaszolni majd és akkor szégyenben marad. a moszkva tértől nincs messze, onnan gyalog lehet menni, szemben van egy régimódi cukrászda, ahol még flódnit is kapni olykor. utána onnan busszal fel a várba egy kirándulás is belefér. jó program, szünidőben akár gyerekkel is.


 
 
mint ahogy az utóbbi jó pár évben mindet, ezt a kiállítást is kincses károly válogatta és rendezte egybe a hely adottságaihoz és hangulatához alakítva az anyagot. nem csak mint fotomuzeológus, de mint barát is jól ismeri mindazt, amit demeter fényképezett, neki köszönhető, hogy az archívumból olyan képek is előkerülhettek, mint a patika, vagy az emlék. károly után szőke andrás következett szólásra. először találkoztak élőben az öreggel, de nem csak szentes a közös kapcsolódási pont. andrás gyerekként balla képeket nézegetett, később könyveit lapozgatta, a három című filmjében a szerelmi sorozatból, a legyen meg a te akaratodból láthatóak képek, és külön kitért az éva címűre, ami keretezve taliándörögdön is megtalálható nála.

kis kitérő jött zsoltura és a videoblogra, a dörögdi vizitációra (amiről 1 2 3 4 5 6 7 linken olvashattok) aztán soltész rezső (aki szintén megírta a tegnapi napot) odaadta a fujarát, és andrás muzsikálni kezdett, valahogy így. a belmagasság és mikrofonállvány miatt gondolom nem volt egyszerű mutatvány ezt a másfél méteres furuját kétrét görnyedve fújni. nagy hatással volt ránk ez a zene, főleg, hogy nem valami kitekert world music játék, hanem egyszerű, sallang mentes érzelem átadás történt.

nem tudom, mi lehetett volna, ha ez a két ember előbb találkozik. andrás azt mondta, a film is fotográfia, csak ott sokkal többet exponálnak és a rontott képeket is benne hagyják, ebből lesz aztán a mozgókép. és hogy lehet, hogy balla is filmes lett volna, mert ha fotóit egymás után tesszük, mindazt a sok-sok ezer képet, amit életében eddig megcsinált, abból szintén összeáll egy élet-mozi. van igazság ebben. és olyan is, mint egy kaleidoszkóp, mondom én, mindenkinek mást mutat, másról mesél. a titanic képei. egy utazás, befelé. én erősen elfogult vagyok. egyrészt demeterrel, akitől képet olvasni megtanultam, és aki mellett lassan húsz éve tanulhatom az életet. aztán andrással, aki bár vicces emberként van számontartva, de ha jobban odafigyelünk, filmjeiben szinte egyedülálló módon egyenrangú elemként kezeli a humort a drámai eszközökkel, és mindig ugyanazt az élet-történetet mesélve a nevetésen át szabadít meg a könnyeinktől is, magára véve terheinket. ebben is hasonlítanak ők ketten, mert a szőke-filmek csetlő-botló embere ugyanazt mutatja, amit balla a képein látható virág-agóniákkal, kiürült terekkel, végtelenbe merült kompozíciókkal. csend-életek ezek, a szó legszorosabb értelmében. a nyelv más csak, a közlendő ugyanaz.
végül pedig elfogult vagyok magukkal a képekkel, legyenek azok mozgó- vagy állóképek, film és fotográfia, a tárgyiasság és az elvonatkoztatás házassága. és bár igen nagy számban adtunk fotósokat úgymond a világnak - kertész, moholy-nagy, capa, hogy csak hármat mondjak - bár a filmes világ is sok magyart ismer, itthon mégsem nagy divat képeket akasztani a falra, magyar filmeket nézni, vagy fotóalbumokat venni akár mondjuk karácsonyra. erről jut eszembe. ha valaki szeretne balla könyveket venni, akár a Legyen meg a Te akaratod-ról, akár A Titanic képei-ről legyen szó, az ne a boltban vegye drágáért, hanem a szerzőtől, kedvezménnyel, dedikálva.

lehel piac

2006.09.15. 10:56 | 8 komment

Címkék: demeter lehel bacchus fotográfia balla

Tegnap, fél év után újra voltam a lehel piacon. és most megint el fog telni fél év minimum, mire újra megyek. ennek oka számos. az egyik maga a lehel. régen egy piszkos, közepes árfekvésű piac volt itt, aztán bezárták és rajk tervezett oda egy hajót. kinek-kinek ízlése válogatja, hogy a szín és formavilága tetszik-e, de a használhatósága erősen kérdéses. ilyen igénybevételnél bizony a sárga nem épp jó választás. a lehel ugyanis újra koszos piac. és büdös is. hiába zárják be estére, a hajléktalanok a külső zegzugokat használják illemhely gyanánt. átgondolatlanul tervezett, mesterségesen vidámkodó, a konstrukció elemeit unásig ismétlő, szomorú hely ez. de menjünk beljebb. a külső sor kivételével, a belső árusító helyek félhomályos, kifejezetten barátságtalan bugyrok, középen ötlettelen és érthetetlenül tagolt tér. a vásárlók és az árusok az alsó középosztályt láthatóan alig érik el, az árak mégis olykor eszelősek. és itt jön a másik ok, ami a piacozás ellen szól.

   nem tudom, hogy ez az ősi pest-vidék ellentétből táplálkozik-e, de a paraszt, ha feljön pestre, azt hiszi, itt hülyék laknak. vidéken a nagyon rossz árut nem merik bekeverni a zacskóba, mert esélye van, hogy másnap visszamégy és neki az rossz lesz. pesti maffiózó piacosok még tán meg is vernek, ha reklamálni mersz. nem szeretik, ha nem bízol bennük. ilyen kérdést, hogy édes-e a szőlő, feltenni eleve butaság. mivel neki mindegy, visszajársz-e hozzá, a pesti árus nem enged válogatni, sőt, hozzá se érj semmihez. és, a szakadós, csíkos, másra semmire se jó nejlonszatyor nem jár, hanem fizetned kell érte. az egyik tejesnél sajtot akartam venni. kérdezem, van-e francia, vagy holland sajtja - régen volt, tudom. most van nagyon finom sajtja, mondja ő, és mutat egy lukacsos, edami-féle holmira. mondom, megkóstolhatom? egymásra néz a két boltos nő, mintha ufonauta lennék. végül, fintorogva szel egy késhegynyi darabot. meg se forgathattam a számban, visszakérdez: kell? mögöttem senki, nem értem a sietség okát. elköszönök. szeretnék még venni kopasz barackot is. kérdezem több helyen, milyen a nektarin? hisz ha nevesített tulajdonságát kérdezném, hogy kemény, puha, érett, vagy bármi, a válasz igen lenne. az. épp, amit keresel. egy fickó rám szól, hogy ne fogdossam az áruját. egy nő pedig szemrebbenés nélkül visszakérdez: milyen legyen? végül elvileg keményet veszek, itthon csak kettőről derül ki, hogy nem érné meg a másnapot. szőlő kéne még. egy szemet leveszek, rosszalló tekintet. édes, bár vastag a héja. kérek két kilót. rakja, rakja, és látom, hogy teszi bele a rohadtat is. mondom, azt legyen szíves visszatenni, azt nem kérem. erre visszaönti az egészet, és közli igen hangosan, hogy mit képzelek én, neki azt is el kell adnia, ennyiért (280 kilója a saszlának) még válogatni is akarok?
   a corában, metroban kevés a hazai zölség és gyümölcs. megértem. a magyarok drága, és silány minőséget tudnak csak beszállítani, tárolásra alkalmatlan, a pulton rothadásnak induló cefrének valót. én mégis inkább vásárolok az ilyen nagyáruházakban, mert ott legalább én válogatom ki, mit akarok megvenni, senki nem szól rám, és nem annyival drágább a piacnál, hogy megérje vitázni a paraszttal.
   egyet nem értek csak. ha nem tiszteli a vevőt az eladó, ha esze ágában nincs hosszabb távon gondolkodni, ha minőségben alatta marad a külföldi terméknél és drágább is, akkor mégis miből akar a földmíves megélni? eu támogatásból? csak? örökké? miért nem állnak össze többen és termelnek közösbe, veszik közösen az eszközöket és adják el közösen a terményt, miért gondolja minden paraszt, hogy ő majd egyedül is megáll a lábán? miért nem fontos a minőség? de persze legyek szolidáris velük, amikor a jobboldal aktuálisan valami politikai cél okán felhozza őket pestre tüntetni. viseljem el az útlezárásaikat, amikor épp nincs munka, és jobb dolguk nem akadván, zászlókkal és traktorokkal megmutatják, ki az úr a földeken. az árut ne fogdossam, fogadjam el, amit ad, támogassam ezzel is. földes urak, földes urak, hát ez hogy járja?