Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (3) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (28) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fénykép (4) fényképezés (9) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (10) fotográfia (10) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (7) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (8) vlog (13) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (14) zen-taxi (6) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Miért nem kell politika?

2017.01.05. 01:16 | 3 komment

Címkék: politika civil személyes mszp orbán fidesz gyurcsány gorbacsov DK PM

11953307_1532461957014396_3704258690545097217_o.jpgEz egy összefoglaló arról, miért nem akarok idéntől már politikával foglalkozni, sem itt a blogon, sem egyéb csatornákon. Van rövid válasz is, meg hosszabb is. A rövid, hogy meguntam és kiábrándultam. A hosszabbhoz lehet, hogy be kell készíts ropit és szódát.

Saját számításom szerint eszemet a hetvenes évek közepétől tudom, és nem nagyon emlékszem politikából annál többre, ami minden átlag háztartásban megvolt, Hofi Gézára. Erre is főleg csak szilveszter idején. Ja, meg a bosszantó áremelésekre.

A Boney M vagy ABBA vitát nálam a csöves zenék döntötték el, de a Beatrice műanyag világa, Hobó lopkodott történetei, az Edda Miskolca gyorsan kifulladt, helyettük az alternatív zenében találtam kérdéseket, válaszokat, sorsokat és történeteket, amikkel azonosulni tudtam. Spions, URH, Kontroll, Sexepil, EK, Nyugati Pu., nem sorolom. Saját zenekarom is lett, lázadtam, ahogy tudtam. Szabad Európát hallgatni éjjel, plakátokat ragasztani, fotózni, társaságokba járni.

Gorbacsov idején kimentem Wartburggal Moszkvába. Az autó totálkárosra tört, de az élmény megmaradt. Gorbiban lehetett bízni, peresztrojka, glasznoszty, talán itt is lesz valami, talán máshogy lesz. Hogy ennyire máshogy, azt szerintem senki se sejthette akkor. És jöttek a jézus-papucsos NDK-sok, majd az újratemetés, '89.

Mi nem jártunk Gorenjéért az osztrákokhoz, ezért ez az aspektus nem érdekelt. De a szabadság igen, az útlevél, világot látni. A friss levegő. Az MDF nyugger-nosztalgia volt, a Kisgazdákkal fiatal nem számolt, a Fidesz nekem nem volt szimpatikus, se Fodor, se Deutsch, se Orbán miatt, így SZDSZ szavazó lettem jó sok választáson át. Az MSZP-t, kifelejtettem, nem véletlenül, nekem Horn nyegléskedő lekezelése bírhatatlanul poros volt és kádáros emlékű. Egyetlen ügy volt emlékezetes, a taxissztrájk. Épp D. névnapját ünnepeltük volna, de így az egész átment egy tea- és kajavivős buliba, élvezhető volt az, hogy van civilség, van hang, van mersz nemet mondani az Antall-Boros rezsimnek, igazi élettel telt meg az utca. 

Aztán 98-ig az egész nem volt számottevően fontos újra, a saját sors és történet jócskán felülírta, hogy az ember bosszankodjon vagy féljen a politika okán. De Orbán első országlása, Ezüsthajó, koronaúsztatás, és a többi vircsaft, no meg a kokárdarablás már sok volt. Ott eldőlt, ezekre én soha, semmi esetre sem bíznék semmit,  meneküljünk ki ebből, mert rémálom, undok és megvetendő, rosszabb, mint a virtigli nácik. Viktorék takarodjanak a fenébe. És tudtam, ha ezek még egyszer visszajönnek, abból botrány lesz. Drukkoltam. 

A következő nyolc év se érdekelt volna, öröm volt megszabadulni a köpönyegforgatóktól, és persze Gyurcsány bajos volt, de nem annyira, hogy a napjaim zavarta volna. Őszödig. És abban sem a beszéd zavart, vagy a modor, hanem a balek baki. Persze Sólyom erre egyből ráugrott, lett is belőle addig sosem látott állóháború, utcai zavargások, lövetés, és ezt Orbán jól használta ki. Nyertek újra, sötét idők jöttek. 

Ha nem kapom Diótól a pofámba egy bulin, hogy na, most akkor legalább nektek lesz rossz négy évig, lehet, később kezdek bele. De ez erős lökést adott, hogy nem, ezt nem fogadom el, ilyen nincs, keressünk kiutat. A Milla remény volt, Bajnai remény volt, akkor azt gondoltam, csak van elég értelmes ember, nem kell kibírni négy évig ezt a pusztulatot. De kifújt. Oké, szervezzünk másik facebook-csoportot, oké, osszuk, terjesszük, mondjuk el, hogy milyen az élet valójában, legyenek új pártok, legyen remény, valami, akármi, mindegy mi, csak ne jobbról. És jött Mesterházy és az összefogdosás, majd az újabb bukás. 

Jó, még négy év, legyen, hátha, Mesterházy el, van remény, talán Gyurcsány is felszívódik, Karácsonyék jó fejek, az LMP szar, de jobb, mint a legrosszabb jobbos horda, bízzunk, hátha, fene tudja, miben, netadós tüntetésben, és a legvégén a tanárokban, igen, ott van emberanyag, nem csak pedagógus, de diák és szülő is és harag, szóval még lehet valami, jó, Pukli bajosabb a kelleténél, meg hülyéket is nyilatkoznak, de ha ez egyszer beindul, abból országos káosz lehet, engedetlenség, tüntetés, sztrájk. És nem lett. 

Azt hiszem, itt vesztettem el valamit, ami kellene ahhoz, hogy még mindig érdekeljen ez az egész bohózat. Hogy elhihessem, hogy van értelme Majtényinak, hogy beszálljak Gulyás Marci mellé, hogy egyáltalán, adjam, amim van, időt, erőt és tapasztalást mindahhoz, ami civilnek nevezhető. De inkább nem. 

Mert ez a harc megnyerhetetlen ezekkel. És ezeken értem az MSZP-től DK-n át a PM-ig az összes zsebpártot (értsd: saját zsebre dolgozó kibekkelőt), és mivel a politikai teret leuralják a maradékon marakodó pártocskák, így azzal se lehet számolni, ami a civilekben rejlő potenciál, mert nincs hálózat, nincs kohézió és nincs hozzá meg az a tudás, ami kell a politikacsináláshoz. Máshogy meg nem fog menni. Szóval amíg van szocipárt, amíg van gyurcsánypárt, addig Orbán lesz hatalmon, ezt könyvelnünk kell, ez a sanszosan megállapodás is köztük, kutya kutyába igazit nem harap, csak morog. Mindenki kapja a pénzt, ahogy szeretné, egyensúlyos pálya ez, és ha nem jön egy új éhes farkas, akkor így is marad. A magyar nem harcos, csak a bolti sorban, szóval ehhez én több évem és energiám így nem adom. 

Ai Weiweinek igaza van. Minden művészet, és minden politika. De frontálisan nem érdemes ebbe itt és most beleállni. Strukturálni és transzformálni kell. Különben nem én alakítom a sorsom, hanem a politika rángat saját kénye és kedve szerint, az meg pocséklás és baromi fárasztó. Éltem Kádár alatt, jobb volt, de lehet, hogy csak mert fiatalabb voltam, nem tudom. De élnem kell Orbán alatt is. Ezért hagyok fel a duzzogó hírmegosztó és véleményvezér politizálással. Sajnálom? Valamennyire. De egyre kevésbé. Bízom benne, hogy Orbán és bandája csúfos véget ér. Megérdemelnék. Erősen. Látok erre megfelelő szereplőt, aki az élre áll ellene? Nem. Hát ezért ennyi, ez az én hosszabb történetem, hogy miért nem. 

Alteros Elnök

2017.01.04. 17:45 | Szólj hozzá!

Címkék: politika civil mszp orbán gyurcsány köztársaság majtényi dk

majtenyi-laszlo-e1454680774872.jpgNem akarok idén politizálni, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy Majtényi Lászlót jelölték Köztársasági Elnöknek. Na nem a fideszesek persze, hiszen nekik megvan a jóemberük a bajszos kukkoló személyében, nekik Áder pont jó arra a semmire, amire ezt az egész intézményt kitalálták. Tartalommal ugyanis utoljára Göncz töltötte meg a tisztséget, de hatalma hozzá neki se volt, és azt kell mondjam, hogy amíg ez a helyzet, addig tulajdonképpen bábszínház az egész. Erre jó bizonyíték Pali bácsi volt, a grafomán írástudatlan kopipészt spori, úgyhogy kimondhatjuk, nem az elnöki hivatal az, ami változtatni fog a sorsunkon. 

Majtényi kiadott egy helyes közleményt, amivel szűkszavúsága mellett is alapjában egyet tudok érteni. De minek? A petíciót a jelölésre javarészt írók, zenészek jegyzik, pártok közül csak a Pé. Nyilván ez is üzenet. Mivel nincs alulról szerveződő politikai alakulat és akarat, pótcselekszünk. Tetszhalott állapot, bebábozódás, kibekkelés, amiből nem születtek forradalmak. Márpedig Orbánt nem a meglévők fogják leváltani, erre sem az MSZP, sem a DK, de még a kis morzsalékpártok sem alkalmasak, ők egymáson élősködve szívják egymás vérét, valódi programjuk nincs. Se embereik. Se szervezetük. Se aktivistáik, se beágyazottságuk, semmi, ami válasz lehetne bármely kérdésre.

Szerintem mindenki elkönyvelte már bukónak 2018-at, beárazta a vereséget, nincs is terve másra. Itt még ellenzékben se lehet igazán elbukni, annyira azért elég jó ez a rendszer az ellenzéknek is, hogy a biztosat ne kockáztassa, és Orbán is ebben érdekelt, hogy fenntartsa ezeket az álpártokat, kifizesse a bérüket, ennyi, pussz-pássz, végeztünk. 

Gyurcsány átjátszotta a hatalmat Orbánnak, aki zseniálisan építette ki a tündöklő középszert. És nem is tudom, érdemlünk-e jobbat. Szerintem nem. Amíg csak fontoskodás megy, amíg nincs kire szavazni egy választáson, addig értelmetlen, és most ne gyere azzal, hogy majd a civilek, mert nem ez a dolguk. Politikai térben csak politika képződmények mozognak otthonosan, a többiek lehetnek segítők, de hegyet szülni nem fognak. Majtényinak igazából mindegy, téttelen jelölt a semmire. Sajnos. Mert lehetne akár jó elnök is, legalábbis nem rosszabb, mint Sólyomszem, akinek jelentős és elévülhetetlen érdemei bűnei vannak abban, hogy Orbán ekkorát nyerhetett és letarolhatott mindent kétharmaddal. Pedig ő is valami civilféle volt anno. Jóemberünk nincs, csak füstös szobákból kigondolt jelöltek. És ez Orbánnak jó, nagyon. 

Ki vigye át a túlsó partra?

2015.01.04. 17:16 | 29 komment

Címkék: politika civil tüntetés orbán viktor ellenzék

pill.jpg

Olvasom az elégedetlenkedést a civil tüntetésszervezőkkel szemben, meg az ellenzékkel szemben, meleg szobákból, puha fotelekből. Nem szerettem a törit, így már csak a magam kedvéért is jöjjön egy ismétlő, türelmetlen feledékenyeknek. 

Mi is volt 89 előtt? Lábvíz. Fusizás, maszektaxi, foximaxi. Néhány megszállott stencilezett. Vártuk a csodát. Vagy dehogy vártuk, bele voltunk törődve, hogy kék meg piros pirula útlevél, Gorenje hűtő a sógoroktól, téli szalámi gazdag gyereknek, banán, narancs télen. Ötéves tervek. 89-re ez nem miattunk és nem tőlünk dőlt be, hanem jórészt Csernobil és az olaj miatt, és mert Gorbacsov belátta, hogy nincs erő a (h)idegháborúra. Dereng valami, glasznoszty és peresztrojka? Ja, a Gyula meg ijedtében átengedte a jézus papucsosokat, otthonról haza.

Jöttünk temetni Cézárt, a többség ezt is a tévéből, a koporsók szimbolikusak voltak, vér az nem folyt. Az olyan undi, meg mi lesz a Skodával és a víkendházzal, ha szétlövik az utcát. Be voltunk szarva, lássuk be. Orbán üvöltött, senki se tudta, ki ez a szép szál cigány legény, de kimondta, helyettünk, ruszkik haza! 

Aztán lett ellenzéki kerekasztal. Akik körbeülték, főleg azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehet a legjobban felosztani az MSZMP vagyonkát és ki lesz a vezér, aki átevez velünk a túlsó partra. És jött Antall, a tanárúr, aki elhitette, hogy jobban tudja nálunk, és majd ő meg a pártja, majd a nyugodt erő.

A román példa elég ijesztő volt, Ceausescu télikabátban Elenával, mi inkább rábíztuk a politikusokra, találják ki helyettünk, hogy milyen is a demokratikus berendezkedés. Annak kellett volna először büdösnek lenni, hogy nem volt semmi az ügynökökkel. Ebben nagy egyetértés volt új és régi garnitúra között. Na meg a párttörvényekben, székházakban, és hogy magukat kell először jól kistafirungolni. Az első pirulát bátran a pofájukba köptük, taxisblokád. Az ablakban kalimpáló Horváth Balázs vicces volt, mi? Jót nevettünk. 

Az antalli időhúzós puha átmenet után logikus és szükségszerű volt a Bokros csomag, de Gyula belebukott, jól megbüntettük érte, második pirula, nem kérjük, kiköptük. Cserébe megkaptuk 98-ra koronaúsztatós Viktort, aki bebizonyította, hogy lehet a liberálisból is simán náciszagú naftalinkonzerv. Drogtörvény, Ezüsthajó, tébolyult Eperjes a vásznon milliárdokért. Útelágazódáshoz értünk 2002-re, örültünk Megyónak, hogy eltakarította a focihuligánt. Volt lágy kenyér, pénzeső, buli, de hiába. Újraéledt az ügynökmúlt, D206, mi meg adtuk az ájtatos elsőbálozót. Jött helyette Fletó. Agilis, gyorsbeszédű, fiatal, simán lenyomta Orbánt 2006-ban is. Kíváncsian vártuk, mi van akkor, ha valakinek nem négy, de nyolc évet adunk. Az őszödi őszinteségi roham lett volna a harmadik pirulához az ostya, de kiköptük. Segített a Kossuth Rádió, óránként ugyanazt a két mondatot szajkózva, a gerinces Sólyom László a morális válságban az ország dumájával, és már jöttek is a Kossuthra a mélymagyar vitézek, húgyszagban úszott Budapest. Feri táncolt, ahogy a lába bírta, próbálta, de a negyedik pirula sem kell, háromigenes népszavazás, és mi mertünk bátrak lenni: le a 300 forintos vizitdíjjal! Nem kell tandíj! Nem kell napidíj a kórházban! Ingyen kell minden, az istenit! 

Bajnai csöndben próbálta beadni az ötödik pirulát az IMF hitellel, megtehette, tudta, hogy veszít, erre szerződött. Mi meg, mint egy Stockholm-szindrómás, vártuk Orbán messiást. Kétharmados, példátlan felhatalmazást kapott. Használta is, mint a sorozatvetőt. Alkotmányból az utca maradt meg, a köztársaságból már a tér sem, illiberális unotrodox pekidzs, ju nó? Akinek nem tetszett a rendszer, csinált magának Millát. Volt tüntetéses házi buli, félévente egy. Az MSZP a választások óta romokban, Feri újra aktív a nyugdíjasok között, visszajön Bajnai, a csodafegyver, majd ő és a Milla, gondoltuk. Összefogás!

Mesterházy felragasztotta a fejére Guy Fawkes maszkját, ő lett az ellenzék vezére, a többi térdre. Akkor már tudtuk rég, hogy nem lehet más a politika, úgyhogy szavazás helyett otthonról néztük az újabb bukást, kommentáltuk is a facebookon. És Viktor ugyan olyan kétharmaddal győzött újra, ami a valóságban egy negyed is alig, de gebinbe így is jó lesz neki még négy év, stadionostul, vidástul, lázárrogánszijjártóstul, persze. Következmények nélküli országban úgysem robban rájuk a terepjáró, nem véletlen vagyunk Mária országa ugye.

A többségnek 5 év kellett ahhoz, hogy kikapcsolja a köztévét, áthangoljon az RTL-re és kimenjen az utcára, nem kevésbé nemes céltól vezérelve, mint hogy ne legyen internetadó. Soroljuk csak, mi mindenért emeltünk szót az elmúlt 25 évben: benzinár, vizitdíj, netadó. Hol vannak a bős-nagymarosi magasztos eszmék, ugyan. Orbán takarodj, ennyi a varázsszó. 

*

Hergeljük a cigányokat, az ország majdnem fele a létminimumon él, negyede konkrétan éhezik, emberek a templom előtt simán megfagyhatnak. Több, mint 1 millió ember disszidált. És bár két hónap se telt el az első mobiltelós vonulás óta, de már elvárjuk a civilektől, hogy minderre legyen megoldásuk, program, médiaképes arc, legyen párt is, hogy az ellenzék fogjon össze valahogy, mindegy hogyan, de legfőképp gyorsan! 

Nem tudom, ki lesz a jóemberünk, aki elzavarja végre a diktátort. De van egy sejtésem, hogy azért nem kapunk programot senkitől, azért nem halljuk, hogy Orbán bukása után hogyan tovább, mert ember nincs, aki meg tudná jósolni, hogy a nép, az istenadta, vajon mennyit hajlandó elviselni az igazságból, lesz-e annyira bölcs és belátó, hogy végre lenyelje azokat a kurva pirulákat. Egyáltalán létezhet-e olyan ember, akinek hinni képesek vagyunk? Menni fog ez, vértelenül? 

A letter from a freedom-loving citizen

2014.09.24. 23:04 | Szólj hozzá!

Címkék: politika civil hungary obama ngo USA

barack.jpgDear Mr. President Obama,

I have listened to your speech at Clinton Global Initiative. It is an ambivalent thing for me to hear about Hungary in the context you talked about but it is hopeful at the same time as without a viable and substantial opposition the only hope for survival is the work carried out by civilians. Media, education and the future of the people are trapped by the government, people are managed by fear, and despite the statement issued by Minister of Foreign Affairs and Trade appointed today "Hungarian is a freedom loving nation and would not tolerate any restrictions on its freedom" the fact is when people intimidated have to choose between freedom and livelihood, they rather give up freedom than lose their job. Hungary is not equal to the now governing Fidesz Party. The Hungarian state keeps it citizens in terror.

In 1956, an external power invaded Hungary, and a handful of freedom fighters hoped for the help of the United States which could do nothing because of the Suez crisis in order to avoid a possible conflict with the Soviet Union. Almost 60 years have passed, and your words today to us, freedom loving, liberal people persecuted in our own country, mean that we are not alone, we aren’t lost out of sight.

George Soros discontinued his support of the Hungarian civil sector more than 10 years ago in his belief that democracy is stable, it may not be corrupted. For the same reason has Radio Free Europe stop broadcasting as no-one would have assumed the old days may return. But the Orban regime re-elected in Hungary in 2014 undeterred by anything has destroyed all the checks and balances in order to enable the deployment of the totalitarian state.

There is real need in Soros’s support, in Radio Free Europe again, in civilian organizations working free from state intimidation in order to rebuild democracy. Therefore I ask you not only to listen to us but please support our civil society initiatives to remain independent by receiving support from abroad.


Kedves Obama Elnök úr,
hallottam beszédét, amit a Clinton Globális Kezdeményezés tanácskozásán mondott. Ambivalens dolog Magyarországról az Ön által említett kontextusban hallani, de egyben reményt keltő is, hiszen Magyarország számára - működőképes és jelentős támogatottságú ellenzék nélkül - jelen pillanatban semmi más nem maradt a túlélésre, mint az a munka, amit a civilek végeznek. A média, az oktatás, az emberek jövője a kormány fogságában van, fortélyos félelem igazgat, és bár a frissen kinevezett külügyminiszterünk szerint "A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását", a valóság ezzel szemben az, hogy a megfélemlített emberek ha választaniuk kell a szabadság és a megélhetés között, inkább lemondanak az előbbiről, csak ne kerüljenek utcára. Magyarország nem egyenlő a Fidesszel. Az államapparátus terror alatt tartja az országot.

1956-ban külső hatalom szállta meg Magyarországot, és a maroknyi szabadságharcos várta az Egyesült Államok segítségét, aki a Szuezi válság okán sem, és a Szovjetunióval egy esetleges konfliktus miatt sem tehetett semmit. Lassan 60 év telt el, és az Ön szavai ma többet jelentenek a szabadságszerető, de hazájában üldözött liberális emberek számára, azt, hogy nem vagyunk egyedül, hogy figyelnek ránk.

Soros György abban a hitben hagyott fel a civil szféra támogatásával több mint 10 éve, hogy a demokrácia stabil, nem kezdheti ki azt semmi. Ezért szűnt meg a Szabad Európa Rádió adása is, mindenki azt gondolta, hogy nem térhetnek vissza a régi idők. De a 2014-ben újraválasztott rezsim ma Magyarországon nem riad vissza semmitől, minden féket és ellensúlyt felszámoltak, nincs már akadálya a totális állam kiépítésének.

Szükség volna újra Sorosra, a Szabad Európa Rádióra, olyan civil szigetekre, ahol az állam vegzálásáról és megfélemlítésétől mentesen lehet dolgozni és újraépíteni a demokráciát. Kérem tehát Önt, ne csak figyeljen ránk, de segítsen minket abban, hogy a civil kezdeményezések függetlenek maradhassanak, támogatást kaphassanak külföldről.

Hova lett a civil kurázsi?

2014.01.15. 14:37 | Szólj hozzá!

Címkék: politika civil választás mszp fidesz párt ellenzék milla szolidaritás liberálisok DK Együtt-PM

tuntetes.jpg

Az odáig rendben van, hogy ellenzékünk maximum addig jutott az elmúlt időszakban, hogy ügyesen lábon lőtte egymást, de mégis csak lett valamiféle összefogás. Amíg a pártok külön kergették a felhőket, addig igen aktív volt a civil szféra. Legyen szó akár a Milláról, akár a Nem tetszik a rendszerről, akár az Orbánnak szóló üzenetküldésről, vagy a HaHáról - a lista hosszú volt. Egyszerűsíthetjük úgy is, hogy Orbánnak köszönhetően a civil szféra felébredt. Aztán eltelt egy-két év, és mára ahogy látom, legalábbis ami a netes aktivitást illeti, ezek a kezdeményezések javarészt halottak, vagy újra visszafeküdtek aludni a téli álmot. Miért?

Hova lett a civil kurázsi? Vagy a liberális-baloldali értelmiség csak kritikájában létezik? Az ellenzéki tömörülés köré gyűlő szellemi holdudvar sokkal jelentősebb arcokkal bír, mint pártjaink, ez tény. Akár országos, akár helyi szinten ezek az emberek, akik anno felemelték szavukat - tanárok, diákok, színészek, zenészek, írók és olvasók, orvosok és szakszervezetisek, nem sorolom, mert a paletta széles volt - mára nagyon hallgatagok lettek. Hát mindenki Stockholm-szindrómás itt, a rendszer bár nem tetszik ma sem, de már mindegy? 

A cél nem az hölgyeim és uraim, hogy megtaláljuk a legjobb pártformációt az ellenzék vezetésére, mert azt lehetett tudni előre, hogy akik ma a grundon fociznak, nem fogják csak úgy átpasszolni a labdát nevenincs újaknak, és az is kiderült, hogy ha a civilek pártpolitikusnak állnak (bocs Juhi), akkor annak sírás lesz a vége, mert olyan magasra tett erkölcsi mércével indultak neki, hogy az a pártéletbe nem nagyon fér ma bele Magyarországon. A cél az, hogy a civil erő, a nem profitorientált létezés, önmagunk képviselete ne csak megszülessen, hanem életben is maradjon és ha kormányváltás lesz, a következő csapat már ne kerülhesse meg, ne tehesse lehetetlenné, ne hagyhassa figyelmen kívül a civileket és a szakmát. 

Van választás, mert lesznek választások. És a képlet pokolian egyszerű. Vagy Orbán és a konzervatívnak álcázott diktatúra, amit élünk már majd' négy éve, és látható, érezhető, mit gondol a szakmaiságról és a civilekről - vagy a töketlen és béna ellenzék, akik majd marakodnak, bénákat nyilatkoznak, de jelenleg ők az egyetlen esély arra, hogy a civileknek, szakmának ne kelljen újabb négy évre hibernálniuk magukat. 

Millások, szakszervezetiek, szakmai csoportok, diákok, tanárok, orvosok, színészek, írók, fotósok és mindenki, aki anno kamera elé állt a videómegosztón, blogon, vagy facebookon hallatta a hangját, aki tüntetést gründolt, szóval aki érezte, hogy van miért megszólalnia! Az idő nem múlt el! A helyzet ma jobb, mert látjuk, kik az ellenzéki összefogás. A választásokig van három hónap. Ne legyenek kétségeink, a jobbosok már riadóztatták a békemeneteseket és álciviljeiket. Ezért is, abba kéne hagyni az ellenzéki oldal saját értelmisége általi felkoncolását, össze kéne fogni a civileknek is, és ahogy régen, hallatni a hangunkat. Különben nem lesz senki, aki értünk kongassa majd a harangot, ha marad az orwelli-orbáni rémálom. Valódi civil összefogás kell és állandó, közös jelenlét, mert csak így van esély a túlélésre!