Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (14) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (25) budapest (10) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) dk (5) DK (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (9) étel (2) étkezés (3) facebook (7) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (6) fotográfia (3) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (6) instagram (6) internet (9) ipad (3) iphone (11) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (3) látszótér (3) LMP (2) macintosh (4) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (2) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) politika (29) rádió (2) rajongás körei (5) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (24) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) tech (4) technika (2) tél (2) telefon (7) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (8) vers (8) video (2) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) zen-taxi (5) zene (6) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek

  • GallaiG: @Je ne suis pas Charlie Hebdo!: Azt átláttuk "komplexitásában", hogy Orbánnak mire adtunk felhatal... (2017.03.06. 13:01) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Voznyák Pista2: @Hegyi Zsolt: "Másrészt azzal, amit írsz, hogy te a "cigót" hogy fogadod el, meg a rabbit, ezzel... (2017.03.05. 21:07) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Hegyi Zsolt: @desw: csak szólok, hogy itt nálam elfogyott a zsetonod. Írtál eleget, ennyiből már saját blog is ... (2017.03.05. 15:47) Kiiratkoztam a nemzetből
  • Utolsó 20

Új idők

2010.10.23. 23:33 | Szólj hozzá!

Címkék: változás barátság tanulság tapasztalat

 Minden ember életében vannak elvarratlan szálak, történetek, barátságok, helyzetek - megoldásra, továbblépésre várva. Aki ismer, tudja, nehezen tartok haragot, nehezen törlök ki dolgokat az életemből. Ennek egyszerű oka van. Nem könnyen engedek be a köreimbe semmit, senkit, így aki-ami egyszer bekerül, az javarészt azért kerül be, mert érték. De vannak sajnos kivételek.

Az idő mindent megold, szokták mondani, kiforogja a megfejtést. Hát, immár majdnemegy éve forog bizonyos dolgokon - lehet, hogy az én végtelen hiszékenységbe hajló hitem miatt is -, de úgy tűnik, elérkezik lassan a pillanat, amikortól más szereposztást kell írni, mert a jelek azt mutatják, nincs más megoldás. 

Sajnálom. Nem az én stílusom a vívás, ahogy az sem, hogy méltatlan dolgokra pazaroljak időt, de mi a méltatlan, ki tudja, ki mondja meg előre... 

A legbutább mondás szerintem, hogy az okos a más kárán tanul, mert szerintem tanulni csak magunk tapasztalatából tudunk. Tapasztalat gyűlt össze elég, a tanulási részt kell most gyakorlatba fordítanom. Ezen leszek az elkövetkező időkben. 

Fontolgatás

2010.08.05. 00:48 | 6 komment

Címkék: barátság pénz kölcsön szívesség

Nem tudom, hogy ez egy speciális nyár és csak az időváltozás az oka, vagy valami újféle embertípus alakult ki, akivel rendre szembetalálom magam, de hogy valami nincs rendben, az biztos. Lehet hogy szimplán az én értékrendemben van a baj.
Én ha valamit valakinek megígérek, igyekszem teljesíteni. Nem szeretek tartozni, (banknak se, embernek főleg), nem viselem jól, ha a szavahihetőségem van kockán. Ezért nem szokásom hazudni se, másrészt meg a memóriám pocsék, nem tudnám a történeteket fejben tartani jól.
Azért nincs pénzem, mert kölcsönadtam valakinek, aki maga akarja megszabni, mikor adja vissza. Nem zsebpénz méretű összeg. Ennek folyománya, hogy sok esetben szorulok szívességekre. És ezt én mind meg is becsülöm, sőt, ahogy régen is, amikor van pénzem, rendezem a ki nem mondott tartozásokat is. Így vagyok összerakva.
Nekem a kedd az kedd. A szerda az szerda. Ha pénteket mondok, akkor péntekre leszek kész, akkor pénteken találkozunk, ha este 6 akkor már inkább 3/4 6-kor ott leszek, minthogy késsek. És hiába. A dolog nem ragadós, ma az este hat az lehet hogy éjjel kettőre csúszik, a péntekből jövő hét hétfő lesz, abból péntek újra és ha az se sikerül, hát istenem, pénzt kellett keresni, a család is várt, a magyarázat mindig, minden esetben tökéletesen érthető és átérezhető.
A folyamat nem. Nem értem. A pénz a minden? A pénz ha van, az majd gyógyítja az adott szó elvesztését is? Pénzen lehet venni hitelt? Nem hiszem.
Azt is észrevettem, hogy a telefonok is javarészt egyirányúak. Én keresem, én visszahívom, én üzenek. De már nem kötelező ezt viszonozni. Ez lenne a válság?
Át kell gondolnom sok mindent. Az elmúlt években abban a hitben éltem, hogy az élet egy nagy forgó kerék, és bár ez azt is jelenti, hogy egyszer fenn, máskor lenn, de azt is, hogy a forgást segíteni kell. Azaz ha én adok, ha nem is attól, akinek adtam, de kapok vissza, ha kell, ha baj van. Hogy ha én nem fogom vasmarokkal zsugorin a pénzt, hanem ha képes vagyok adni, akkor is ha nekem sincs sok, akkor ez valahogy majd visszaforog és a kör helyreáll, minden rendben lesz. Ebben hittem.
Most ezt át kell gondoljam. Mert a hitem naívság, ha egyidőben túl sokfelé kell csalatkozzak. Lehet hogy drasztikusan másképp kell gondolni és tenni a dolgokat. De ha nekem az a szerep nem jó, akkor most mi legyen? Az emberek nem lecserélhetőek. Ha az ország ilyen, ha ez a trend és ez az irány, akkor van nekem itt még helyem? Ha nem tudok magamon változtatni, vagy a változtatás olyan mértékű szembenállással járna a saját értékrendemmel és világommal szembe, amit nem tudok vállalni, mert beledöglök, akkor hogy is lesz ez?
Nem tudom. Lehet hogy ez is kell, hogy edződjek. Lehet hogy van oka. Lehet hogy épít hosszú távon. Nem tudom, most csak azt érzem, hogy minden mindenki másnak addig fontos, amíg érdeke van benne, amíg pénze van belőle, amíg hírnevét öregbíti. Ha nem, akkor már nem fontos. És ez így nekem nem jó, mert a mostani tendencia az, hogy ha hagyom, szivatnak. Én meg azt nem jól tűröm. Csak a baj az, hogy nem egy-egy emberrel van ez a tapasztalat, hanem sokkal. Lehet, hogy magyarnak lenni valóban karmikus kihívás?