Látszótér

Látásoktatás az interneten

Iratkozz be te is a Látszótér fotós közösségbe!

Hallgasd a rádiót!
24 órás adás, zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel. Este 8-tól chat és élő műsorok.

twitter

Címkék

alapítvány (2) alternatív (2) andrás (3) android (3) apple (16) autó (2) badár (2) bajnai (2) balla (2) Balla Demeter (4) baloldal (2) barátság (2) betegség (4) bizottság (2) blog (29) budapest (15) cat (2) civil (5) cukor (3) demeter (4) devecser (2) DK (2) dk (5) dslr (2) egészség (2) Együtt-PM (2) együtt-pm (3) élet (2) ellenzék (4) estiskola (10) étel (2) étkezés (3) facebook (8) fénykép (6) fényképezés (11) fényképezőgép (3) fidesz (20) film (3) filozófia (2) forgatás (2) fotó (11) fotográfia (13) fotózás (5) főzés (2) gasztroblog (3) gyerekkor (2) gyurcsány (4) hasutasok (2) házikedvenc (4) házikó (2) hernádi (2) hungary (7) instagram (7) internet (9) ipad (3) iphone (12) it (2) jobs (2) jog (2) kiállítás (6) kolontár (2) koncert (3) közélet (4) közösség (2) köztársaság (2) kritika (2) kultúra (4) kütyü (4) látszótér (10) LMP (2) macintosh (5) macska (5) magyar (2) marketing (4) média (5) megasztár (3) mesterházy (3) mindennapi.hu (2) mobil (3) motorola (3) mszp (15) műcsarnok (2) műsor (2) nemzet (2) népszabadság (2) net (3) nyugdíj (2) oktatás (4) orbán (9) orbán viktor (4) párt (3) pc (2) politika (29) rádió (4) rajongás körei (5) recept (2) reklám (3) rtl (2) sándor (2) segélykocsi (3) sexepil (2) somlóvásárhely (2) személyes (27) szerzői (2) színház (2) szőcs (3) szőke (3) szolgáltatás (3) születésnap (2) tech (4) technika (9) tél (2) telefon (8) teszt (5) tévé (3) tok (2) tüntetés (2) tv2 (2) twitter (2) ügyintézés (2) USA (2) választás (11) vásárlás (9) vers (8) video (10) vlog (18) vörösiszap (4) vöröskereszt (2) wahorn (2) x faktor (3) youtube (19) zen-taxi (7) zene (7) zen taxi (14) zsoltu (5) Címkefelhő

Kommentek


Üzenet a politikusoknak

2014.10.12. 23:08 | Szólj hozzá!

Címkék: választás mszp fidesz önkormányzat baloldal politi9ka

polbeat.jpgKedves baloldali morzsalékpártosok, DK, E-PM, MSZP és a többi egynyári slágeres örök visszatérő! Szavaztam. Így vagy úgy, de rátok. Utoljára. Mert nektek köszönhetően szavazatainkat bedarálja a gépezet, csak azért, mert el vagytok a saját pitiáner hiúságotokkal foglalva.

Micsoda egy impertinens bagázs vagytok ti? Gyurcsány a főnix, mi? Fogalma sincs a jövőről, csak egy érdekli, hogy magát benn tudja tartani a játékban. Bajnai? A bátor Sir Robin, aki másodszor dobja be a törülközőt. Mesterházy? Tóbiás? Tehetségtelen, primitív és hazug emberek. Bokros? Enervált, fogatlan oroszlán. Fodor? Öntelt kígyó. Molnár Csabáról, Horváth Csabáról, Szigetvári Viktorról és hozzájuk hasonló tehetségükben erősen korlátos kalandorokról ne is beszéljünk, ezek az emberek csak arra jók, hogy erjesszenek. 

Hiába töröm a fejem, de nem tudok egy embert se mondani közületek, aki szerethető, értelmes, kameraképes és nem apám korosztálya. Egyet sem, és ez szomorú. El vagytok foglalva a saját jövőtökkel. De megsúgom, olyan nektek nincs. Ügyefogyottak vagytok. Hogy mégis rátok voksoltam, annak egy oka van csak. Ebben a rendszerben ezzel a három szavazással tudom csak hivatalosan kifejezni azt, hogy elegem van abból, hogy az országom a Fidesz kiárusította, leértékelt áron, és kivezette Európából. Nem volt miért szavaznom, csak mi ellen

Ez volt az utolsó protest szavazatom. Ha az elkövetkező alig négy évben nem álltok elő programmal, ha nem találtok vállalható jelöltet, ha nem fogtok össze és nem csináltok egy darab modern baloldali tömörülést, nevezzétek akár néppártnak, mindegy nekem, szóval ha marad minden a régiben a régi arcokkal, akkor nem csak, hogy nem megyek el többet szavazni, de akit csak lehet, lebeszélek róla, hogy elmenjen. Tudjátok miért? Mert idén harmadszor kényszerítettetek rá, hogy jobb híján olyanokra szavazzak, akikkel nem hogy sörözni nem ülnék le, de ha szembejönne az utcán, átmennék a másik oldalra.

De ti se örüljetek nagyon fideszesek! Nem azért nyertek meg mindent, mert becsületesek vagytok, vagy mert akár egy percig is érdekelne benneteket az ország. Bocs, a nemzet, az. Kontraszelektált pockok, primitív tolvajok, gerinchibás bokacsattogtatók vagytok. Addig áll csak a zászló nektek, amíg nem születik meg a baloldali vezető. Lerohasztottatok mindent, félelemben tartotok mindenkit, visszahoztátok a Kádár korszakot. Hiába mossátok a királyi médiumokon keresztül a vidékiek agyát, egyre többen átkot szórva gondolnak rátok, még ha nem is merik kimondani hangosan. Csúnya végetek lesz, mert túlfeszítettétek a húrt. A zombijaitok nem fognak megvédeni. A szégyent unokáitok is viselik majd.

A büszkemagyarokhoz

2014.05.26. 22:41 | Szólj hozzá!

Címkék: politika magyar nemzet jobboldal baloldal

Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok! - hallám és olvasám a szót, és elérkezettnek érzem az időt ahhoz, hogy leírjam: arra hogy magyar vagyok, nem lehetek büszke. 

Nem azért, mert erre a jobboldaliak szoktak azok lenni, hanem egyszerűen nyelvileg-fogalmilag lehetetlenség. Ugyanis magyarnak lenni, bár szoktam volt mondani, karmikus kihívás, de önmagában nem teljesítmény. Vagyunk vagy 15 millióan mondjuk, akik magyarok. És? Ilyen elven büszke lehetek arra is, hogy férfi vagyok. Vagy hogy 180 centi magas. Egyikért se tettem semmit, kaptam, beleszülettem, így alakult. 

Az ember a teljesítményére lehet büszke. Sajátjára legfőképp, aztán ha az nincs, akkor a máséra. De még az is kevés nyelvileg, hogy ha azt mondom, hogy büszke vagyok a magyar sportolókra. Mert példás apukák? Vagy mert ügyes sofőrök? Nem. Tehát büszke ebben az esetben is csak a magyar sportolók sporteredményeire lehetek, de úgy gondolom, még ez is túl tág kör, hiszen nem minden sportoló nem minden eredményére lehet az ember büszke. De kábé ez már elfogadható. 

Aki büszke lehet arra, hogy magyar, az az, aki ezért tett is valamit. Például mondjuk a kínai boltos, aki nyelvvizsgázott és megszerezte az állampolgárságot, tanult és teljesített. Ő mondhat ilyet, hogy büszke arra, hogy magyar, de igazán ő sem valami ködös összetartozásélmény alapján lesz az, hanem egyéni teljesítménye okán. 

A magyar az nem minőségjelző, főleg nem valami extra, másban nem rejlő dologé. Büszke magyar, az csak más ellenében lehet, egy tóthoz vagy románhoz képest, és nyilván, hiszen épp ez benne a lényeg, hogy egy zsidóhoz vagy cigányhoz képest. Mert erre találták ki, a büszkemagyar az ellenmagyar, irredenta-light. 

Mellesleg ez az egész hungarikumos izé is ezért nem működik. Mert ha azt mondom, hogy magyar áru, az önmagában nem jelent mást, mint hogy az ország határain belül készül, mondjuk az ország határain belüli termékből, mondjuk magyar emberek kezei által. Bizonytalan vagyok benne, hogy ezek mind teljesülnek-e, amikor mondjuk pálinkát iszom, almát vagy kolbászt eszem, de meghatározásnak jó lesz. De minden magyar pálinka jó? Nem, a többsége szörnyeteg. Minden kolbászunk finom? Fenét, a java inas zsírkupac. Tehát ha azt mondom, vegyél magyar árut, azzal nem mondtam ki azt, hogy mert azzal a minőség is házhoz jön. Lehet, de egyáltalán nem biztos. Az, hogy egy alma magyar, önmagában nem jelzi, hogy jó is. És itt most nem csak az a kérdés, hogy a címke mire raggatható, és hogy elég szigorú-e a zsűri. Hanem hogy a magyar alma magyarsága épp annyit ér, mint a lengyel alma lengyelsége. Ettől egyik se jobb vagy rosszabb. Amitől meg igen, az nem országfüggő, mert hogy nincs olyan dolog, ami attól lenne jó vagy rossz, hogy melyik nép kezei közül esik ki. 

Legyünk büszkék, mert a gyerek 160 centit ugrott a tornaórán, vagy mert felvették az egyetemre, vagy legyünk büszkék, mert jól sikerült a pörkölt a bulin. Legyünk büszkék akár egy dalfesztivál győztesére, de úgy legyünk büszkék, hogy más büszkeségét is képesek legyünk elfogadni. A jobboldal a kokárdára szúrt nagymagyar büszkeségével kört rajzol, amibe majd ő megmondja, ki tartozhat bele és ki nem - nem kell teljesítmény hozzá, csak hangerő. Erre jó, ennyit jelent csak. Önmeghatározás valakik ellen, harcállás, befeszült arccal, felcsapott orral. 

Van egy kép itt. Lech Wałęsa és Wojciech Jaruzelski kezet fognak. Ismerve a lengyel történelmet, főképp kettejük pályájának találkozását, a kép legalábbis beszédes. Nem tudom, mi járt a fejükben. De a kép okán mégis valami olyan következtetésre jutottam, hogy talán az, hogy lengyelek, náluk nem kikölcsönzött pántlika a ruhatárból, nem szitokszó és nem egymás elleni jelzős szerkezet. Mindketten akartak valamit, de talán egymás lengyelségét nem vonták kétségbe. Büszkemagyarok, mi meddig várunk még a kiegyezésre?